Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 3. szám - INTERJÚ - Farkas Zoltán: Párhuzamos stratégiák - Beszélgetés Antal Lászlóval, Lengyel Lászlóval és Matolcsy Györggyel a Fordulat és reform történetéről

hogy hivatalos dokumentumokban nyíltan lehetett fogalmazni. Én magam ezt a lehetőséget hol túlbecsültem, hol pedig alábecsültem. A „Fordulat és reform” megrendelésre készült? ANTAL Nem. Utólag kerestünk megrendelőt, mert az világos volt, hogy ezt nem csak a kormányzatnak szánjuk. - így kötöttetek ki a Hazafias Népfrontnál? - ANTAL Igen. Ez volt akkor a rendszer elitjén belül az első törésvonal. Bár... a Hazafias Népfrontról mint önálló képződményről nem lehet beszélni, hiszen a vezetői között ott volt például Ribánszki Róbert is. De Pozsgay Imre akkor már a rendszert önmagát túléltnek tekintette. Szerintem eleve más volt az ízlése, eleve egy demokratikusabb, liberálisabb rendszerhez vonzódott. Úgy érezte, bekövetkezett az az időszak, amikor már az erózió és a züllés felé megy ez a rendszer. Ezért karolta föl ezt a kezdeményezést és személy szerint azokat, akik ebben részt vállaltak. Bár, ha jól emlékszem, ez meglehetősen felemás „felkarolás” volt, mert Pozsgay ugyan a tanulmány elkészítését bátorította, de sem hatalma, sem lehetősége nem volt arra, hogy a kormányzati körökkel ezt mint amolyan mértékadó alternatív gazdaságpolitikai javaslatot elfogadtassa, vagy akár csak vitára is előterjessze. Ti miért küzdöttetek olyan sokáig azért, hogy a párt- és az államigazgatás szokásos csatornáin egyengessétek a „Fordulat és reform” sorsát? ANTAL Hadd vitatkozzam veled, mert a „Fordulat és reform”-ot eleve mértékadónak tekintették. Még Berecz János is annak ítélhette, amikor kifejtette a szegedi gondolatát... Ez mi volt? Mert valahogy kihullott az emlékezetemből. .. ANTAL A gondolat lényege, hogy a jelszó nem „fordulat és reform”, hanem „szocializmus és reform”. Vagyis azokkal a szellemi áramlatokkal szemben, amelyek lopva feladják a szocializmust, fel kell lépni. Javaslatunknak tehát politikai súlya volt, sokkal inkább, mint gazdasági ereje. A gazdasági javaslatokból csak arra reagáltak, mi is ez a kemény pénzpolitika. Vagyis a monetáris restrikció, amelyet meglehetősen erőteljesen sürgetett az elemzésetek. ANTAL Igen. Ez akkor elég népszerűtlen felvetés volt, így aztán a „Fordulat és reform”-nak elsősorban politikai jelentőséget tulajdonított mindenki. Az is, aki le akarta söpörni az asztalról. De ha ez így volt, volt megbízótok, a Hazafias Népfront, akkor miért volt az fontos, hogy az akkori pártstruktúrába beillesszétek a tanulmány életét? Miért szorgalmaztátok a kapcsolatfelvételt a KB akkori titkárával, Havasi Ferenccel, miért egyezkedtetek a Gazdaságpolitikai Osztállyal? LENGYEL Hadd térjek vissza arra, hogy vajon valójában mindent le lehetett-e írni szabadon. Mert azt nem lehetett kimondani, hogy a rendszer átfogóan válságban van. Ezt még hónapokkal, évekkel később sem tűrték el. Még 1988 áprilisában is a szemünkre vetették. Erről nem szólhattak kormányzati és pártbéli előterjesztések. Legfeljebb válságjelenségekről eshetett szó, vagy pedig körül kellett írni a fogalmat. 1986 elején éppen Antal László állt ki szóban és írásban, hogy borzasztó mély gazdasági válság van. De arról a „Fordulat és reform”-ig nem beszélhettünk, hogy a Kádár-rendszer és az egész mechanizmus, a modell válságban volna. Erről nekem is el kell mondanom egy idevágó történetet. A sajtóban hol elviselték azt, hogy gazdasági válságot emlegetünk, ha csak halkan és óvatosan is, hol pedig csak a „ válságjelenségek” kifejezést használhattuk. 1987 nyarán, amikor a Közgazdasági Szemle lehozta a „Fordulat és reform” csonkított és némiképp kozmetikázott változatát, Gálik Mihály kollégámmal amolyan külön engedélyt kaptunk rá, hogy valamelyik péntek éjszakáján egyórás kerekasztal-beszélgetést szentelhessünk a tanulmánynak. Ennek az volt a feltétele, hogy a szerzőket és a bírálókat ültessük öszsze, tehát a koncepciót csak a kritikai résszel együtt tárgyalhattuk. A műsor már ki volt tűzve, a rádióújságban is megjelent, amikor Kádár János ismét azt nyilatkozta, hogy Magyarországon nincs válság. Miközben a „ Fordulat és reform ” kiinduló tézise éppen a négy, egybeeső válság teóriája volt, vagyis, hogy Magyarországon adósságválság van, strukturális válság, ezen kívül hat ránk a regionális válság, vagyis a KGST-környezet válsága, valamint az irányítási rendszer is válságba került. Ezek után szinte megoldhatatlan dilemma volt a négy, egymásra rakódó válságról úgy beszélni, hogy figyelembe vegyük a kádári, bereczi instrukciót. Hiszen, ha nincs válság, akkor nincs műsor, ha van válság, akkor az újságírókra érvényes parancsot megszegjük. Végül sem a beszélgetés résztvevői, sem szerkesztői, de még a „Fordulat és reform” ellenzői sem tartották magukat a kádári értékeléshez. A műsor elkészült, elhangzott, csorbítatlanul. Ennyire ellentmondásos volt már akkor a helyzet.