Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 4. szám - EMLÉKEZET-IRAT - Farkas Zoltán: "Feljegyzések K. magatartásáról"

szóltak az októberi események” - írta erről rész­letes önéletrajzában, a történet részleteit mellőz­ve. 1956 novemberében a Parlamentben jelent­kezett rádiós munkára, nem sokkal később ab­ban reménykedett, felveszik. „November 4-e előtt mind feleségem, mind magam az első felhívás után MSZMP-seknek éreztük magunkat, mert akkor csak az vallotta kommunistának magát, aki őszintén a párt híve, de 4-e után változott a helyzet. 4-e után már világos volt, hogy azok, akik egy cseppet is gon­dolkodnak, tudják, hogy az új kormány megszi­lárdul, és nem lesz nagyobb kockázat MSZMP- tagnak lenni, főleg, ha az állással is együtt jár. Ekkor azt mondtam, hogy az MSZMP-be nem lépek be. Szervezzünk kommunista pártot, olyan tagokkal, akik nem esnek kétségbe, és nem hát­rálnak meg a bajok idején” - írta abban az ön­életrajzában, amely a rádiós felvételhez készült. Nem aratott vele különösebb sikert. Egy évvel később vették föl, két évvel később fegyelmit ka­pott. „Nálunk megindult egy új műsorforma... úgynevezett »eszmecsere« műsor. Megbeszéltük, hogy »A mundér becsülete« című műsort elké­szítjük. Ez abból állana, hogy emberek bizonyos okok miatt védik egymást. Például megbírálják egymást, az egyik vasutas a másikat, de védik is egymást, mert ugyanabban az egyenruhában jár­nak. Van ennek a védelemnek kollegiális kiin­dulópontja, de van ennek súlyosabb eredője is, éspedig, hogy a különböző munkahelyen dolgo­zó emberek anyagilag össze vannak fonódva” - ezeket a gyatra mondatokat egy másik fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvében olvasom. Ez 1962- ből való. Gácsi ekkor egy klasszikus korrupcióval kom­binált felvásárlási visszaélést igyekezett leleplez­ni. Ehhez jó informátora volt, a vállalat főköny­velője. Ennek főosztályvezetői figyelmeztetés lett a vége, nem műsor. „Gácsi faggatni kezdte a kirendeltség vezető­jét, miből szerezte a házát, miből vette a gépko­csiját, hol dolgozik a felesége, mennyit keres, miért vett Simon kocsit... Gácsi olyan kérdéseket tett fel, amelynek feltevéséhez csak a rendőrség­nek van joga” - mondta az egyik tanú. Gácsi ugyanis nyomozott és szembesített, kifaggatta a károsult termelőket, a velük készített felvételt meghallgattatta a felvásárló vállalat igazgatójá­val, anélkül, hogy előre közölte volna a kérdése­ket... Ügybuzgalmát nem honorálták. Az Élel­mezésügyi Minisztérium feljelentette, a fegyel­min pedig megállapíttatott, hogy „helytelen és megengedhetetlen riporteri módszereket” alkal­mazott. Gácsi mentségül azt hozta fel, hogy ottjárta után hat felvásárlót letartóztattak. Ezt követően még megfenyítették amiatt, mert tiszteletlen volt a Rádió portásával. Mert egy műsorhoz túl sok stúdióidőt használt. Mert „keresztezte a rovatvezető intézkedését”. Erről is álljon itt dokumentum, olyan szép, hogy nem is lehet igaz. 1973. szeptember 10-én „Gerencsér Ferenc rovatvezető Kondor Katalintól a »Munkásstú­dió« című műsort nem találta adásra alkalmas­nak, ezért megbízta Radnóti László Krónika­munkatársat és Sztankay József külsős munka­társat, hogy ők készítsék el a »Munkásstúdió« soron következő számát. Miután ön úgy ítélte meg, hogy Kondor Katalin műsora megfelelő, ezért felkereste Radnóti Lászlót és arra igyeke­zett rávenni, hogy Gerencsér elvtárstól kapott megbízásától álljon el. Ezzel keresztezte a rovat­vezető intézkedését, ami a munkafegyelem súlyos megsértését jelenti. Ezért főszerkesztői figyel­meztetésben részesítem... Kulcsár Ferenc főszer­kesztő.” Nem árt tudni, hogy esetenként volt szakmai összefogás. Gácsinak óriási szerencséje volt a főnökeivel. Nekik vele - sokkal kevésbé. A főnökök idomításának különös algoritmu­sát dolgozta ki. Jön az ejtőernyős valamelyik pártbizottságról vagy máshonnan, nem nagy úr, de igyekvő, a semmitnemtudás fölényességével, szívében meghittség, bizalom. Ideológiailag fej­lett, sőt túl-; tévedhetetlenül tudja, mit szabad. Azt is tudja, mit szabad Gácsinak. Ha ez az enyhe aszimmetria a munkamegosz­tás kényszerű adottsága, akkor a főnököt (az ő ejtőernyőjével) nem szabad azonnal porig alázni. Gácsi segített a fölé rendelt pártembereknek. Ma­gával vitte őket a stúdióba, tanította őket montí­rozni, összejátszani, különös trükköket mutoga­tott nekik, elkápráztatta őket. Tőle szokatlan udvariassággal közölte ily közvetett módon, hogy ehhez a szakmához ő ért. Volt, akit ezzel világgá szalasztott. Akadt, aki legalább alapfo­kon megtanult tőle rádiózni. Jó műsorkészítő nem lett belőle, de jó kolléga igen. Odébb is tette azonnal a párt, őrlődjön másutt.

Next