Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám - EMLÉKEZET-IRAT - Farkas Zoltán: "Feljegyzések K. magatartásáról"
szóltak az októberi események” - írta erről részletes önéletrajzában, a történet részleteit mellőzve. 1956 novemberében a Parlamentben jelentkezett rádiós munkára, nem sokkal később abban reménykedett, felveszik. „November 4-e előtt mind feleségem, mind magam az első felhívás után MSZMP-seknek éreztük magunkat, mert akkor csak az vallotta kommunistának magát, aki őszintén a párt híve, de 4-e után változott a helyzet. 4-e után már világos volt, hogy azok, akik egy cseppet is gondolkodnak, tudják, hogy az új kormány megszilárdul, és nem lesz nagyobb kockázat MSZMP- tagnak lenni, főleg, ha az állással is együtt jár. Ekkor azt mondtam, hogy az MSZMP-be nem lépek be. Szervezzünk kommunista pártot, olyan tagokkal, akik nem esnek kétségbe, és nem hátrálnak meg a bajok idején” - írta abban az önéletrajzában, amely a rádiós felvételhez készült. Nem aratott vele különösebb sikert. Egy évvel később vették föl, két évvel később fegyelmit kapott. „Nálunk megindult egy új műsorforma... úgynevezett »eszmecsere« műsor. Megbeszéltük, hogy »A mundér becsülete« című műsort elkészítjük. Ez abból állana, hogy emberek bizonyos okok miatt védik egymást. Például megbírálják egymást, az egyik vasutas a másikat, de védik is egymást, mert ugyanabban az egyenruhában járnak. Van ennek a védelemnek kollegiális kiindulópontja, de van ennek súlyosabb eredője is, éspedig, hogy a különböző munkahelyen dolgozó emberek anyagilag össze vannak fonódva” - ezeket a gyatra mondatokat egy másik fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvében olvasom. Ez 1962- ből való. Gácsi ekkor egy klasszikus korrupcióval kombinált felvásárlási visszaélést igyekezett leleplezni. Ehhez jó informátora volt, a vállalat főkönyvelője. Ennek főosztályvezetői figyelmeztetés lett a vége, nem műsor. „Gácsi faggatni kezdte a kirendeltség vezetőjét, miből szerezte a házát, miből vette a gépkocsiját, hol dolgozik a felesége, mennyit keres, miért vett Simon kocsit... Gácsi olyan kérdéseket tett fel, amelynek feltevéséhez csak a rendőrségnek van joga” - mondta az egyik tanú. Gácsi ugyanis nyomozott és szembesített, kifaggatta a károsult termelőket, a velük készített felvételt meghallgattatta a felvásárló vállalat igazgatójával, anélkül, hogy előre közölte volna a kérdéseket... Ügybuzgalmát nem honorálták. Az Élelmezésügyi Minisztérium feljelentette, a fegyelmin pedig megállapíttatott, hogy „helytelen és megengedhetetlen riporteri módszereket” alkalmazott. Gácsi mentségül azt hozta fel, hogy ottjárta után hat felvásárlót letartóztattak. Ezt követően még megfenyítették amiatt, mert tiszteletlen volt a Rádió portásával. Mert egy műsorhoz túl sok stúdióidőt használt. Mert „keresztezte a rovatvezető intézkedését”. Erről is álljon itt dokumentum, olyan szép, hogy nem is lehet igaz. 1973. szeptember 10-én „Gerencsér Ferenc rovatvezető Kondor Katalintól a »Munkásstúdió« című műsort nem találta adásra alkalmasnak, ezért megbízta Radnóti László Krónikamunkatársat és Sztankay József külsős munkatársat, hogy ők készítsék el a »Munkásstúdió« soron következő számát. Miután ön úgy ítélte meg, hogy Kondor Katalin műsora megfelelő, ezért felkereste Radnóti Lászlót és arra igyekezett rávenni, hogy Gerencsér elvtárstól kapott megbízásától álljon el. Ezzel keresztezte a rovatvezető intézkedését, ami a munkafegyelem súlyos megsértését jelenti. Ezért főszerkesztői figyelmeztetésben részesítem... Kulcsár Ferenc főszerkesztő.” Nem árt tudni, hogy esetenként volt szakmai összefogás. Gácsinak óriási szerencséje volt a főnökeivel. Nekik vele - sokkal kevésbé. A főnökök idomításának különös algoritmusát dolgozta ki. Jön az ejtőernyős valamelyik pártbizottságról vagy máshonnan, nem nagy úr, de igyekvő, a semmitnemtudás fölényességével, szívében meghittség, bizalom. Ideológiailag fejlett, sőt túl-; tévedhetetlenül tudja, mit szabad. Azt is tudja, mit szabad Gácsinak. Ha ez az enyhe aszimmetria a munkamegosztás kényszerű adottsága, akkor a főnököt (az ő ejtőernyőjével) nem szabad azonnal porig alázni. Gácsi segített a fölé rendelt pártembereknek. Magával vitte őket a stúdióba, tanította őket montírozni, összejátszani, különös trükköket mutogatott nekik, elkápráztatta őket. Tőle szokatlan udvariassággal közölte ily közvetett módon, hogy ehhez a szakmához ő ért. Volt, akit ezzel világgá szalasztott. Akadt, aki legalább alapfokon megtanult tőle rádiózni. Jó műsorkészítő nem lett belőle, de jó kolléga igen. Odébb is tette azonnal a párt, őrlődjön másutt.