Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - INTERJÚ - Baló György: Egy év múltán - Beszélgetés Andics Jenővel, Bihari Mihállyal, Miszlivetz Ferenccel és Orbán Viktorral
hogy egy erős, ütőképes, a társadalom által elfogadott párttá váljanak. A másik esély, hogy ha a pártszakadás, ami nem következett be az MSZMP-MSZP kongresszusán, előbb-utóbb mégis bekövetkezik, vagyis ha a bürokratikus reformkommunistákról leválnak a reformszocialisták és önálló pártot alakítanak. Nem biztos, de lehet, hogy ez lesz a magyarországi szociáldemokrata gondolat igazán hiteles politikai megformálója... És még valamit hadd említsek meg: az MSZMP-MSZP kongresszusa idején a Reformszövetség megkereste Lengyel Lászlót és engem, aztán pedig a pártvezetés négy első embere, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula és Németh Miklós... BALÓ A hírek szerint Mercedesekkel keresték Önt meg Lengyel Lászlót... BIHARI Hát engem nem, mert én meghívást kaptam a kongresszusra, és így mint vendég végig részt vettem a kongresszuson, tehát engem ott kerestek meg. Lengyel Lászlóhoz valóban Mercedesen mentek el, mert nincs telefonja és mindenképpen el akarták őt érni. Azt kérdezték, hogy elvállaljuk-e az elnökségi tagságot, ha a Reformszövetség jelöl bennünket. Hosszú, intenzív beszélgetésünk volt az előbb említett négy első emberrel, valamint a Reformszövetség vezetőivel, sőt tagságával, több száz emberrel, de némi gondolkodás után úgy nyilatkoztunk, hogy nem kívánunk részt venni a Magyar Szocialista Párt tevékenységében. BALÓ Egyelőre vagy végleg? BIHARI Még mielőtt a kérdésre válaszolnék... Az okokat már elmondtam, megjelentek a Magyar Nemzetben, a Népszabadságban. A három fő ok a következő volt: a négy első ember között olyan személyes konfliktusokat látunk, amelyek szerintünk előrevetítették egy cselekvőképtelen vagy legalábbis korlátozottan cselekvőképes pártvezetés árnyékát; továbbá Nyers Rezső egybetartotta egy nagy konglomerátumban azt a pártot, amit nem lett volna szabad egybetartani, tehát aminek két-három felé kellett volna szakadnia, mivel objektíve összeegyeztethetetlen nézetek, platformok vannak benne; végül pedig úgy láttam, hogy a vezetőség nem túl ütőképes, mivel belekerültek az országosan ismert embereken kívül súlytalan, jelentéktelen emberek, valamint az apparátus jól ismert, de levitézlett tagjai is. Na most, a kérdésre válaszolva, hogy végleges-e a Lengyel László és az én válaszom... Lengyel nevében természetesen nem beszélhetek, ami pedig engem illet: egyelőre nem látom annak lehetőségét, hogy bekapcsolódjak bármelyik párt tevékenységébe. BALÓ Akkor mivel foglalkozik? BIHARI Változatlanul a magyarországi demokratikus kibontakozás szellemi szervezőjének tartom magam, vagy legalábbis ekként próbálok segíteni. Ez nem jelent elfordulást a gyakorlati, közéleti politikai élettől, hanem azt folytatom, amit jó néhány éve vagy évtizede csinálok, vagyis írásaimban próbálom elhitetni, hogy a diktatórikus szocializmusból el lehet jutni egy valódi demokratikus politikai rendszerhez, mégpedig békés úton, megegyezéses alapon. Ebben a folyamatban próbálok én valamilyen módon részt venni. Inkább vonzanak azok a szervezetek, amelyek integratív szerepet töltenek be, ezért is vállaltam az indulást - amikor még erre a szerepre vállalkozott - a Magyar Demokrata Fórummal, illetve vállaltam a részvételt az Új Márciusi Frontban, amely kifejezetten szellemi politikai mozgalom kívánt lenni, bár közéleti politikai szerepet is vállalt. Hogy aztán ebből lesz-e valami, azt ma még nem tudom, meglehetősen bizonytalan vagyok a Demokratikus Magyarországért mozgalom jövőjét vagy szerepét illetően. BALÓ Azt hiszem, nagyon sokan azt gondolták, hogy ha itt lesz valamifajta politikai kibontakozás, akkor abban Bihari Mihály valamilyen formában vezető szerepet fog játszani, s elég kevesen gondolták viszont, hogy Orbán Viktor, aki egy évvel ezelőtt Zalaegerszegen töltötte katonai szolgálatát, és csak azért vehetett részt a kerekasztal-beszélgetésen, mert eltávozást kapott 36 vagy 48 órára... ORBÁN VIKTOR 36-ra, BALÓ 36-ra. Nos, Orbán Viktor most az oxfordi Pembroke College hallgatójaként jött ide. Zsurnalisztikai fordulattal azt mondhatnám róla, hogy egy év alatt a magyar politikai élet egyik fenegyereke lett, nagyon szélsőséges indulatot váltottak ki a megnyilatkozásai. De inkább mondja el Ön, hogyan élte át az elmúlt évet. ORBÁN Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni, hogy mit jelentett számomra az egy év, ami a legutóbbi itteni összejövetelünk óta eltelt. Nem a politikával kezdem, azt hagyom a végére, mert azt hiszem, hogy az a legizgalmasabb. De hogy valami képet lehessen kapni nagyjából, hogy merre keveredtem ebben a világban: sikeresen és szerencsésen leszereltem 1989 februárjában, folytattam a munkámat a Soros Alapítvány által támogatott kutatócsoportban, amelynek az egyik vezetője Miszlivetz Ferenc, s továbbra is írogattam a lengyel Szolidaritásról. Még a honvédségi idő alatt beadtam a pályázatomat a Soros Alapítvány oxfordi ösztöndíjára, amit aztán májusban el is nyertem, és így most szeptemberben elutaztam Oxfordba, ahol most, ahogyan Ön is mondta, a Pembroke College hallgatója vagyok. Ezen kívül folytatom a munkámat a Századvég című folyóirat tevékenységében. A cég időközben Kft lett, most már nemcsak folyóiratot ad ki, hanem könyveket is, sőt mi több, saját nyomdánk is van. A magyar helyzetre nagyon jellemző szituáció .