Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám - INTERJÚ - Baló György: Egy év múltán - Beszélgetés Andics Jenővel, Bihari Mihállyal, Miszlivetz Ferenccel és Orbán Viktorral

hogy egy erős, ütőképes, a társadalom által elfogadott párttá váljanak. A másik esély, hogy ha a pártszaka­dás, ami nem következett be az MSZMP-MSZP kong­resszusán, előbb-utóbb mégis bekövetkezik, vagyis ha a bürokratikus reformkommunistákról leválnak a re­formszocialisták és önálló pártot alakítanak. Nem biz­tos, de lehet, hogy ez lesz a magyarországi szociálde­mokrata gondolat igazán hiteles politikai megformá­­lója... És még valamit hadd említsek meg: az MSZMP-MSZP kongresszusa idején a Reformszövet­ség megkereste Lengyel Lászlót és engem, aztán pedig a pártvezetés négy első embere, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula és Németh Miklós... BALÓ A hírek szerint Mercedesekkel keresték Önt meg Lengyel Lászlót... BIHARI Hát engem nem, mert én meghívást kaptam a kongresszusra, és így mint vendég végig részt vettem a kongresszuson, tehát engem ott kerestek meg. Len­gyel Lászlóhoz valóban Mercedesen mentek el, mert nincs telefonja és mindenképpen el akarták őt érni. Azt kérdezték, hogy elvállaljuk-e az elnökségi tagsá­got, ha a Reformszövetség jelöl bennünket. Hosszú, intenzív beszélgetésünk volt az előbb említett négy első emberrel, valamint a Reformszövetség vezetőivel, sőt tagságával, több száz emberrel, de némi gondolko­dás után úgy nyilatkoztunk, hogy nem kívánunk részt venni a Magyar Szocialista Párt tevékenységében. BALÓ Egyelőre vagy végleg? BIHARI Még mielőtt a kérdésre válaszolnék... Az okokat már elmondtam, megjelentek a Magyar Nem­zetben, a Népszabadságban. A három fő ok a követke­ző volt: a négy első ember között olyan személyes konfliktusokat látunk, amelyek szerintünk előrevetí­tették egy cselekvőképtelen vagy legalábbis korláto­zottan cselekvőképes pártvezetés árnyékát; továbbá Nyers Rezső egybetartotta egy nagy konglomerátum­ban azt a pártot, amit nem lett volna szabad egybetar­tani, tehát aminek két-három felé kellett volna szakad­nia, mivel objektíve összeegyeztethetetlen nézetek, platformok vannak benne; végül pedig úgy láttam, hogy a vezetőség nem túl ütőképes, mivel belekerültek az országosan ismert embereken kívül súlytalan, jelen­téktelen emberek, valamint az apparátus jól ismert, de levitézlett tagjai is. Na most, a kérdésre válaszolva, hogy végleges-e a Lengyel László és az én válaszom... Lengyel nevében természetesen nem beszélhetek, ami pedig engem illet: egyelőre nem látom annak lehetősé­gét, hogy bekapcsolódjak bármelyik párt tevékenysé­gébe. BALÓ Akkor mivel foglalkozik? BIHARI Változatlanul a magyarországi demokrati­kus kibontakozás szellemi szervezőjének tartom ma­gam, vagy legalábbis ekként próbálok segíteni. Ez nem jelent elfordulást a gyakorlati, közéleti politikai élettől, hanem azt folytatom, amit jó néhány éve vagy évtizede csinálok, vagyis írásaimban próbálom elhitet­ni, hogy a diktatórikus szocializmusból el lehet jutni egy valódi demokratikus politikai rendszerhez, még­pedig békés úton, megegyezéses alapon. Ebben a fo­lyamatban próbálok én valamilyen módon részt venni. Inkább vonzanak azok a szervezetek, amelyek integra­­tív szerepet töltenek be, ezért is vállaltam az indulást - amikor még erre a szerepre vállalkozott - a Magyar Demokrata Fórummal, illetve vállaltam a részvételt az Új Márciusi Frontban, amely kifejezetten szellemi po­litikai mozgalom kívánt lenni, bár közéleti politikai szerepet is vállalt. Hogy aztán ebből lesz-e valami, azt ma még nem tudom, meglehetősen bizonytalan va­gyok a Demokratikus Magyarországért mozgalom jö­vőjét vagy szerepét illetően. BALÓ Azt hiszem, nagyon sokan azt gondolták, hogy ha itt lesz valamifajta politikai kibontakozás, akkor abban Bihari Mihály valamilyen formában vezető sze­repet fog játszani, s elég kevesen gondolták viszont, hogy Orbán Viktor, aki egy évvel ezelőtt Zalaegersze­gen töltötte katonai szolgálatát, és csak azért vehetett részt a kerekasztal-beszélgetésen, mert eltávozást ka­pott 36 vagy 48 órára... ORBÁN VIKTOR 36-ra, BALÓ 36-ra. Nos, Orbán Viktor most az oxfordi Pembroke College hallgatójaként jött ide. Zsurnalisz­tikai fordulattal azt mondhatnám róla, hogy egy év alatt a magyar politikai élet egyik fenegyereke lett, nagyon szélsőséges indulatot váltottak ki a megnyilat­kozásai. De inkább mondja el Ön, hogyan élte át az elmúlt évet. ORBÁN Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni, hogy mit jelentett számomra az egy év, ami a legutób­bi itteni összejövetelünk óta eltelt. Nem a politikával kezdem, azt hagyom a végére, mert azt hiszem, hogy az a legizgalmasabb. De hogy valami képet lehessen kapni nagyjából, hogy merre keveredtem ebben a vi­lágban: sikeresen és szerencsésen leszereltem 1989 feb­ruárjában, folytattam a munkámat a Soros Alapít­vány által támogatott kutatócsoportban, amelynek az egyik vezetője Miszlivetz Ferenc, s továbbra is írogat­tam a lengyel Szolidaritásról. Még a honvédségi idő alatt beadtam a pályázatomat a Soros Alapítvány ox­fordi ösztöndíjára, amit aztán májusban el is nyertem, és így most szeptemberben elutaztam Oxfordba, ahol most, ahogyan Ön is mondta, a Pembroke College hallgatója vagyok. Ezen kívül folytatom a munkámat a Századvég című folyóirat tevékenységében. A cég időközben Kft lett, most már nemcsak folyóiratot ad ki, hanem könyveket is, sőt mi több, saját nyomdánk is van. A magyar helyzetre nagyon jellemző szituáció­ .

Next