Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 5. szám - PRO MEMORIA - Erdődy János: SOS - 1944 augusztusában
37. Katona Jenő, 1905, Magyar Nemzet 38. Kállai Gyula, 1910, Népszava 39. Kállai Ernő, 1890, Pester Lloyd 40. Kecskeméti György, 1901, Pester Lloyd 41. Kemény Ferenc, 1886, Pesti Hírlap 42. Kertész Róbert, 1901, 8 Órai Újság 43. Kis József, 1889, Magyar Tudósító 44. Kovár Lőrinc, 1912, Népszava 45. Kugel Ernő, 1899, Magyar Távirati Iroda 46. Kunszeri Gyula, 1906, Magyar Nemzet 47. Lendvai István, 1888, A Mai Nap 48. Lovászy Márton, 1891, Esti Kurír 49. Makkai János, 1905, Esti Újság 50. Miliók Sándor, 1887, Népszava 51. Morgenstern Gyula, 1880, Pester Lloyd 52. Nagy Andor, 1891, 8 Órai Újság § 53. Nádor (Naschitz) Jenő, 1892, Újság 55. Ormos Ede, 1873, Népszava [helyesen: Friss Újsági 56. Pakots György, 1903, Pest § 57. Parragi György, 1902, A Mai Nap 58. Petschauer Attila, 1904, A Mai Nap [már Néhány megjegyzés a névsorhoz: a lebukottak vagy veszélyeztetettek felsorolásából sokan hiányoznak. Csak néhány példa: Benedek Marcel, Keresztúry Dezső, Krenner Miklós (Spectator), Mónus Illés, Losonczy Géza (már hosszú ideje illegalitásban), és még lehetne sorolni. Az 54-es sorszám hiánya lehet egyszerű gépelési hiba, de az sem lehetetlen, hogy ezt a helyet fenntartották az ábécérend szerint ide tartozó Németh Lászlónak azzal, hogy pótlólag majd besorolják ide, hiszen ő is veszélyhelyzetben volt. Feltűnő a „zsidónak tekintendő” személyek nagy száma: 29 név mellett áll a baljóslatú jelzés. A mai fiatal olvasót meglepheti, hogy 1944-ben még ennyien dolgozhattak a sajtóban. Az akkor még érvényes rendelkezések szerint bizonyos százalékig foglalkoztathattak a lapok zsidónak minősített személyeket is, nem beszélve azokról, akik bújtatva, tisztviselői státusban vagy „szakíróként” dolgoztak egyes lapoknál. És végül: érdekes statisztikai adat, hogy a Budapesten megjelenő 25 napilap (ebből 2 német és 1 szlovák nyelvű) közül a Magyar Nemzet és a Népszava szerepel mint szerkesztőség legtöbbször a listán, 12, illetve 11 névvel. A Magyar Nemzetnél azonban 35 hivatalosan nyilvántartott munkatárs volt, a Népszavánál csak 13; ezek megölték] § 59. Polonyi György, 1907, Magyar Nemzet ] 60. Pünkösti Andor 1892, Újság [még áprilisban öngyilkos lett] 61. Rassay Károly, 1886, Esti Kurír 62. Rónai Mária Paula [é. n.], A Testvér § 63. Síró (Weiner) György, 1891, Újság § 64. Rátkay Károly, 1895, Esti Kurír 65. Somogyi Vilmos, 1904, Esti Kurír 66. Supka Géza, 1883, Magyar Nemzet 67. Szabó Béla, 1894, Pesti Hírlap 68. Szabó Zoltán, 1912, Magyar Nemzet 69. Szakasits Árpád, 1888, Népszava 70. Szakasits György, 1916, Népszava [a munkahely téves] 71. Szatmári Sándor, 1878, Magyar Kereskedelem és Pénzügy 72. Száva István, 1907, Népszava 73. Szerdahelyi Sándor, 1884, Népszava 74. Várnai Dániel, 1881, Népszava 75. Vásárhelyi Ferenc, 1899, Magyar Tudósító § 76. Wesselényi Miklós, 1911, Magyar Nemzet közül mindössze kettőt nem tartottak veszélyeztetettnek a névsor szerkesztői: Földes Mihályt és Pikay Istvánt. Csekély eredményt hozott a sok munkával járó és nehéz akadályokat leküzdő kutatással megalapozott akció. A kezdet ígéretes volt: a Vöröskereszt titkársága és a svájci újságírószövetség központi elnöke is nagyon hamar, kedvezően válaszolt. Kifejezték szolidaritásukat, és megígérték, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a kezdeményezés sikeréért. Ekkor azonban már késő volt. Az októberi nyilaspuccs megtörtént, és ezzel Magyarország már légmentesen elzáródott a világtól, itthon megkezdődött a legvadabb terror. Egy januári keltezésű (január 11.) levél eredetije itt van még a dossziéban. Arról ad hírt a Vöröskereszt, hogy sikerült megállapítani a névsor 5 személyének hollétét: Mauthausenben vannak, a körülményekhez képest egészségesek. Bálint Imre, Miliók Sándor, Parragi György, Rátkay Károly és Várnai Dániel nevét közli a levél. Ennek azonban ekkor már semmi gyakorlati következménye nem volt. A meggyilkoltak porladtak a tömegsírban, vagy tetemüket görgette a Duna vize. Mi, megmaradtak pedig megpróbáltunk új életet kezdeni.