Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - KEREKASZTAL - Mihancsik Zsófia: Az etatizmusról - Orbán Viktor, Gerő András, Szabó Iván, Tamás Gáspár Miklós és Vajda Mihály vitája
Az etatizmusról Orbán Viktor nyilatkozata - Gerő András, Szabó Iván, Tamás Gáspár Miklós és Vajda Mihály vitája - Zongor Gábor véleménye Orbán Viktor a FIDESZ, Szabó Iván az MDF, Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ parlamenti képviselője és Vajda Mihály Filozófus egy szeptemberi rádióműsorban arról beszélgettek, hogy vajon miért világnézeti pártok alakultak nálunk, és hogy vajon miért ideológiai viták zajlanak - még szakkérdésekben is - a parlamentben. Orbán Viktor ebben a beszélgetésben mondta a következőket: „Ha az SZDSZ tárgyi kritikával él is a kormánnyal szemben - ami általában nagyon helyénvaló -, akkor is mindig van egy olyan logika az érvelésében, hogy végül az is kiderüljön: az ellenfél etatista és konzervatív. Nekem ezzel szemben nem az a bajom az MDF-fel, hogy etatista és konzervatív; ez különben is bizonyításra szoruló tétel, amiről érdemes lenne majd egy másik műsorban beszélgetni...” Novemberben tehát újra asztal köré ült volna ugyanez a társaság - Gerő András történésszel kiegészülve ha Orbán Viktornak az utolsó pillanatban nem támad halaszthatatlan elfoglaltsága, így nem tehetett mást, mint hogy külön interjúban elmondta, mit gondol a kormánnyal szemben gyakran hangoztatott etatizmus vádjáról. Mihancsik Zsófia A nyilatkozat ORBÁN VIKTOR Azt gondolom, az etatizmus nagyon sokértelmű kifejezés, és vigyázni kell, mire használjuk. Van azonban néhány metszete ennek a fogalomnak, amelyről talán érdemes egy kicsit hosszabban beszélni. Az MDF és a kormány etatizmusának első számú bizonyítékaként a gazdaságpolitikát szokták felhozni: lassan halad a privatizáció, az állam nem nagyon akar megszabadulni saját tulajdonától és ha a gazdaság lényegi eleme továbbra is az állami tulajdon marad - hangoztatja elsősorban az SZDSZ akkor hiába a politikai intézményrendszer változása, mert az alapstruktúra változatlansága magával fogja hozni azokat a jelenségeket, amelyektől szabadulni akartunk már az elmúlt 40 évben is. Én úgy gondolom, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét. Szerintem a privatizációban semmifajta politikai szándékból okozott lassítás nincs. Meg lehetne gyorsítani az ügyintézést, a bürokrácia működését, de közgazdasági szempontból nem lehet a folyamatot felgyorsítani, mert a mi megítélésünk szerint ma a privatizáció elsősorban keresletkorlátos. Tehát túl sok az eladásra szánt állami vagyon a jelentkező kereslethez képest. Én ebben látom a privatizáció korlátját, nem pedig a politikai szándékban, amely nem akar szabadulni a tulajdontól. A másik terület, ahol az etatizmus szót szokták használni, de itt már pontatlan a szóhasználat, a kliensrendszer kiépülése. Ez az érvelés azt mondja, hogy a privatizálás során a kedvezményezetteket politikai szempontból válogatják az MDF és az MDF befolyása alatt álló hivatalok, tehát az MDF-hez közel álló vállalkozókat részesítik előnyben. Ezt azonban én nem nevezném etatizmusnak, ez egyszerűen a gazdasági kliensrendszer kiépítése. Ez a veszély fönnáll, de nem tartom igazából nagynak. Az egyszeri aktus szempontjából ez kétségtelenül nagy baj és helyrehozhatatlan, mert ha a politikai szempontokat mérlegelve kap meg valaki egy privatizálandó ár-