Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1995 / 11. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: A Rézkirály alkonya

legyen versenytársa, utóda. Abban a pillanatban, amint valakik kieszelnek valamit, már másnap megtudja - sőt még az is lehet, hogy ő eszeli ki azt a valakit s mindjárt elharapja a tor­kát, mint egy gágogó libának, s viszi a vackára. Csak az a puccs sikerülhet el­lene, amit ő maga szervez. Amikor a szocialisták már erősen unják, mi több, utálják pártelnök-mi­niszterelnökük száznegyvenkilencedik termelési beszámolóját, azt játszák egymás közt kicsiny cetliken, hogy vá­rományosokat írnak a trónra. A dolog­ból tán semmi se lesz, de álmodni sze­ret a magyar, még ha nem is szittya, csak szocialista. Egy-két cédulát én is láttam, nevek ki-be húzogatva álltak rajta. Nézegetem, latolgatom az esé­lyeket. Miért ne tenném? Kit ne érde­kelne a pillangó hernyóvá visszaválto­­zásának szépsége. A cédulkákat össze­nézve három nevet találtam. (Tudom, tudom, van ott tíz is, kezdve Gál Zoltá­non és Kósáné Kovács Magdán, foly­tatva Kovács Pálon s tovább Szekeres Imrétől Csehák Juditig. Én azonban a valóságos esélyesekről szeretnék írni.) Borz Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke, képviselő, gazdasági miniszterjelölt. Neve már 1994 nyarán is felmerült, amikor Horn Gyula a balesete után a miskolci kórházban feküdt. Nagy Sán­dor lépéselőnyben van. Ellentétben Horn Gyulával, döntésképes, minden kérdésre alaposan és szorgalmasan készül, meghallgatva a tanácsadóit. Betartja a szavát, vagy képes megin­dokolni, hogy miért kénytelen elállni korábbi adott szavától. Nagy Sándor alkalmas egy nagy apparátus irányítá­sára. Tudja kezelni a gazdasági kérdé­seket, megérti még a technikai részlet­- Nem is mondom én, hogy nem ma­ga szervezi. Egyszer majd belezavaro­dik a sok csűr-csavarba, s önmagát ve­­szejti. - Na maradjunk abban, hogy most még minket veszejt el. - S mit tehetünk mi, békák? Másik gólyát kérünk? kérdéseket is. Magabiztos és jó tárgya­lópartner. Nincsenek ideológiai előfel­tevései, nincs társadalom- vagy gazda­ságfilozófiája, de eltájékozódik a má­sok világképében. Pragmatikus, s az érdekeknek, érdekeinek megfelelően hajlandó lenne mind növekedéspárti „alternatív gazdaságpolitikát”, mind pedig megszorító, „modernizációs poli­tikát” folytatni. Állóképes. Nincsenek hisztérikus kitörései, nagyobb érzelmi kiingásai. Már régen nem szűkebb értelemben vett szakszervezeti politikus. Kelet-eu­rópai hivatásos politikus. A szakszer­vezetet a hivatásos politikus egyik te­repének tekinti. Ugyanígy helyt állt volna az állam- vagy a pártapparátus­ban, az önkormányzatban. Bebizonyí­totta, hogy lehetetlen körülmények kö­zött talpon tudta tartani szervezetét, sőt nyert vele. Ez legalább akkora si­ker, mint Horn Gyulának az MSZP életben tartása, majd győzelemhez jut­tatása. Bizonyíték Nagy Sándor vál­ságkezelő és alkalmazkodóképességé­re. Provinciális politikus. Egy már mo­dernizálódott, befogadott, megemész­tett ország megengedheti magának, hogy provinciális politikust állítson a maga képviseletére, hogy átmenetileg provinciális szellemben vezéreltesse magát. De igen nagy a veszély, ha az ország provincializálódása vagy mo­dernizálódása, bezáródása vagy nem­­zetköziesülése, kimaradása vagy befo­gadása a tét. Amikor egy ország éppen Trónkövetelők „A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkoznak politikával. ” Camus: Noteszlapok (1937. december)

Next