Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1995 / 11. szám - SZOCIOGRÁFIA - Tábori Zoltán: Gengszterregény
penge, és innen, a neonból veszem le az áramot. Mint a régi szép időkben! Van hagymahéj is, nem akarsz hagymateát dunsztosüvegbe? - Ha már választani lehet, inkább egy kis kávét kérnék. - Semmi akadálya! De csak kávéfőzőből tudom adni, nem baj? A Nescafém, sajnos, elfogyott. Emlékszel odabenn a nagy kávéválságra? Amikor 25 doboz Symphonián állt az egy kanál Nescafé árfolyama...? Ültek, itták a kávét, és beszélgettek a régi időkről. Ali Székesfehérvárt, a KÖFÉM-et, a kocsit és a 20-25 milliót meg sem említette. Miután mind a három-négy szóba jöhető személy kiesett a rostán, Laci felvetette, hogy ő vállalja az őrködést odakinn, Ali egyedül is bemehetne az épületbe. - Végül is, miért ne? - vonogatta a vállát Ali, és a szeme egy pillanatra összeszűkült. - Ennyi erővel bemehetnék a Nemzeti Bank páncéltermébe is, te meg majd vársz rám valahol a Batthyány-örökmécsesnél, hogy az aranytéglákat megfelezzük. - Ha nem, hát nem - Laci a vállát vonogatta. - Kiállhatunk a Videoton ellen is, lerohanjuk őket, kettő-nullra biztos jók vagyunk. - A Videoton dögrováson van! Onnan már nincs mit elhozni, szponzorálni meg nincs kedvem. - Jól van, akkor megcsináljuk a kincsesbányai mikrobuszt. - Na végre! Gyöngygolyó mindkét puskába? - Azt még eldöntjük! Hétfőn megyünk, megnézzük, van-e valami változás a szállításban. Ali mindent elkövetett, hogy a társa kedvében járjon. Kocsit is tőle vett, Volvo és BMW helyett beérte egy fekete, levetett Ladával, csak hogy bizonyítsa kész 56ségét a hasonulásra. De bárhogy igyekezett, bárhogy noszogatta, provokálta. Laci úgy viselkedett, mint egy nyugdíjas főtanácsos, aki minden pluszmunkát százszor is meggondol, nehogy elvigye a hasznot az adó. - A jó istenit hát! - Ali dühében már gyakran káromkodott. - Addig faragjuk, farigcsáljuk ezt a ceruzát, amíg semmi se lesz belőle! Még mindig nem elég hegyes?! - A visszavonulás útvonalán finomítani kell - közölte Bene Laci. - Nem szeretnék úgy járni, mint a Sanyi haverod, aki menekülés közben egyszer csak felbukfencezett. Vitáik többnyire az Ibolya utcai ház kisszobájában folytak. Laci az ágyon feküdt, Ali egy puffon ült az ablak előtt, és Zsuzsi is sokszor jelen volt, ott aludt kettejük között az ágyon, vagy legalábbis úgy tett, mintha aludna. A karcsú kis fekete nő felnézett erre a két veszedelmes hímre, élvezte, hogy jelen lehet vadászat előtti rituáléikon, és a hátborzongató kódszavak zsivajában, kezét a combjai közé szorítva, néha valóban el is aludt. Passzív szerepe mellett afféle kettős ügynök is volt, Donászinak Benéről, Benének Donásziról tudósított. - A Szalmás Piroskában teljes a krach - újságolta például Lacinak. - Sok az adósság, bevétel sehol, a Zsuzsa sír, és azért könyörög Alinak, szerezzen fegyvert valahonnan, lője agyon, mert ezt már nem búja tovább. - Teljesen kikészült - pletykálkodott, mondjuk, egy óra múlva Alinak. - Azon idegeskedik, hogy neked már nincs vesztenivalód. Rettenetesen fél, egyfolytában veszekszik velünk, már a szexhez sincs kedve, peep show-kba jár. Ali nyomására Bene Laci végül is beadta a derekát. A kincsesbányai pénzszállító mikrobusz elleni támadásban állapodtak meg. Az időpontot is kitűzték: április 8.