Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1995 / 9. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: Értelmiség a rendszerváltásban
Lengyel László Értelmiség a rendszerváltásban A rendszerváltás természete A magyar rendszerváltás nem választható külön a kelet-európai váltás egészétől. A fegyverek és az ideológiák terepén végig versenyképes és egyenrangú szovjet típusú rendszer a liberális piacgazdasággal már nem tudta felvenni a versenyt. Ha be akart volna zárkózni, ha ki tudta volna zárni a fogyasztást a társadalom értékrendjéből, akkor még tartósan fennmaradhatott volna. De elfogadta a kihívást a fogyasztás, az áruk és szolgáltatások, a tőkék versenyében. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy a fegyverek és álmok értékrendszere drámaian leértékelődött, és a rendszerváltás első menetében megsemmisült. Átsorolódtunk valami egész más, sokadrendű helyre, amely a gazdasági teljesítőképességünk alapján megillet. Ezt különösen erősen érzi Oroszország, a volt Szovjetunió, ahol ez a relatív egyenrangúság, ami a forradalmi álmokban és a fegyveres mindenhatóságban állt, az áruk és szolgáltatások versenyében hirtelen semmivé vált. A tegnap még titokzatos és veszélyes nagyhatalom mára alávetett és kifigurázott szegényemberek országává vált. Ha ezt így végiggondoljuk, mindjárt érthető az a frusztráció, amit a rendszerváltás előidéz a keleti zónákban. Amíg a fegyver és az ideológia számított, a Szovjetunió jelenthette a világ egyik pólusát. Csakhogy előtérbe került egy másfajta verseny. Azzal, hogy a Lajtától Vlagyivosztokig ez a térség mára alig több mint tíz százalékát adja a világ termelésének, vége azoknak az álmoknak, hogy egyenrangú lehet az áruk és szolgáltatások piacán. Éppen ez a más típusú versengés a rendszerváltás. A kormányzatok és a gazdasági szereplők arra kényszerülnek, hogy egy piaci versenyben kielégítsék a fogyasztói igényeket, méghozzá a jogállam és a viszonylagos demokrácia keretei között. Immár nem kényszeríthetik rá diktatórikusan a fogyasztás tartós korlátozását, a hatékonyság hiányát, a versenyképtelenséget társadalmaikra és gazdaságaikra. Magyarország a Kádár-rendszer révén viszonylag korán bekapcsolódott az áruk és szolgáltatások versenyébe, bizonyos értelemben Kelet-Európa mintaországává vált. Ezt a mintaország-létet a társadalom nagyon pozitívan fogadta. És mindaddig, amíg ez működőképesnek látszott, a társadalom együtt is működött a hatalommal. Amikor ez a működés veszélybe került - és rövidesen veszélybe került -, attól a pillanattól kezdve Magyarország a mintaországból ugyanúgy áthelyeződött a szegény és versenyképtelen országok kategóriájába, mint társai. Kelet-Európában még lehet mintaország, de kit érdekel Kelet-Európa? Verseny már nem Kelet-Európában folyik, hanem világméretekben, és ebben a versenyben Magyarország éppúgy megbukott, mint volt blokktársai. És itt kezdődik az értelmiség szerepe, amely Kelet-Európában 1989-90 előtt egy prófétai, váteszi, megváltó, átalakító, reformeri vagy pedig ugyancsak drámai áruló, ortodox, visszafogó, ellenséges szerepet, de akárhogy is nézzük, angyal vagy ördög szerepet betölthetett, ehhez képest a rendszerváltás után - és ez a rendszerváltás egyik drámája az értelmiség számára - hír- Előadás a „Rendszerváltás és értelmiség” konferencián 1995. március 26-án.