Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1995 / 9. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: Értelmiség a rendszerváltásban

Lengyel László Értelmiség a rendszerváltásban A rendszerváltás természete A magyar rendszerváltás nem vá­lasztható külön a kelet-európai váltás egészétől. A fegyverek és az ideológiák terepén végig versenyképes és egyen­rangú szovjet típusú rendszer a liberá­lis piacgazdasággal már nem tudta fel­venni a versenyt. Ha be akart volna zárkózni, ha ki tudta volna zárni a fo­gyasztást a társadalom értékrendjéből, akkor még tartósan fennmaradhatott volna. De elfogadta a kihívást a fo­gyasztás, az áruk és szolgáltatások, a tőkék versenyében. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy a fegyve­rek és álmok értékrendszere drámaian leértékelődött, és a rendszerváltás első menetében megsemmisült. Átsorolód­tunk valami egész más, sokadrendű helyre, amely a gazdasági teljesítőké­pességünk alapján megillet. Ezt különösen erősen érzi Oroszor­szág, a volt Szovjetunió, ahol ez a rela­tív egyenrangúság, ami a forradalmi álmokban és a fegyveres mindenható­ságban állt, az áruk és szolgáltatások versenyében hirtelen semmivé vált. A tegnap még titokzatos és veszélyes nagyhatalom mára alávetett és kifigu­rázott szegényemberek országává vált. Ha ezt így végiggondoljuk, mindjárt érthető az a frusztráció, amit a rend­szerváltás előidéz a keleti zónákban. Amíg a fegyver és az ideológia számí­tott, a Szovjetunió jelenthette a világ egyik pólusát. Csakhogy előtérbe ke­rült egy másfajta verseny. Azzal, hogy a Lajtától Vlagyivosztokig ez a térség mára alig több mint tíz százalékát ad­ja a világ termelésének, vége azoknak az álmoknak, hogy egyenrangú lehet az áruk és szolgáltatások piacán. Éppen ez a más típusú versengés a rendszerváltás. A kormányzatok és a gazdasági szereplők arra kényszerül­nek, hogy egy piaci versenyben kielé­gítsék a fogyasztói igényeket, méghoz­zá a jogállam és a viszonylagos demok­rácia keretei között. Immár nem kény­szeríthetik rá diktatórikusan a fo­gyasztás tartós korlátozását, a haté­konyság hiányát, a versenyképtelen­séget társadalmaikra és gazdaságaik­ra. Magyarország a Kádár-rendszer ré­vén viszonylag korán bekapcsolódott az áruk és szolgáltatások versenyébe, bizonyos értelemben Kelet-Európa mintaországává vált. Ezt a mintaor­­szág-létet a társadalom nagyon pozití­van fogadta. És mindaddig, amíg ez működőképesnek látszott, a társada­lom együtt is működött a hatalommal. Amikor ez a működés veszélybe került - és rövidesen veszélybe került -, attól a pillanattól kezdve Magyarország a mintaországból ugyanúgy áthelyező­dött a szegény és versenyképtelen or­szágok kategóriájába, mint társai. Ke­let-Európában még lehet mintaország, de kit érdekel Kelet-Európa? Verseny már nem Kelet-Európában folyik, ha­nem világméretekben, és ebben a ver­senyben Magyarország éppúgy megbu­kott, mint volt blokktársai. És itt kezdődik az értelmiség szere­pe, amely Kelet-Európában 1989-90 előtt egy prófétai, váteszi, megváltó, átalakító, reformeri vagy pedig ugyan­csak drámai áruló, ortodox, visszafogó, ellenséges szerepet, de akárhogy is nézzük, angyal vagy ördög szerepet be­­tölthetett, ehhez képest a rendszervál­tás után - és ez a rendszerváltás egyik drámája az értelmiség számára - hír- Előadás a „Rendszerváltás és értelmiség” konferencián 1995. március 26-án.

Next