Mozgó Világ, 1996. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1996 / 12. szám - TANULMÁNYOK - Lengyel László: Párt a határon - Széljegyzetek a "Határhelyzet" című interjúkötethez
Egyvezéres mozgalmak Lakitelekkel az is eldőlt, hogy Pozsgay Imre a Hazafias Népfront hivatalos mozgalma mellett megtalálta a maga félhivatalos népfrontját is a Magyar Demokrata Fórumban. Nyers Rezső pontosan tudta, hogy együtt kellene működniük Pozsgayval, de Pozsgay se a Népfrontban, se másutt nem mutatott együttműködési szándékot. Ebből is következett, hogy a pártreformerek külön-külön alapítottak mozgalmakat, köröket, és soha nem voltak hajlandók a másik körét és mozgalmát elfogadni. A HNF vagy az 1989 nyarán alapított Demokratikus Magyarországért Mozgalom Pozsgay privilégiuma volt, az Új Márciusi Front viszont a Nyers Rezsőé. A „vezér körüli szerveződésnek”, „zászlóbontó akciózásnak” az 1988. májusi pártértekezlet előtt csak a szórványos, alulról szervezkedő reformkörök és klubok voltak az alternatívái, amelyeket a pártértekezlet után részben „megszálltak” a politikai vezetők. Igen jellemző, 38 hogy Pozsgay Imre egész politikai pályafutása alatt nem tudott leszokni arról, hogy „ahol én leszúrom a zászlómat, ott van a mozgalom” jellegű szerveződéseket kezdeményezzen egyre rosszabb hatásfokkal. A pártvezetők soha nem léptek volna egymás mozgalmába. Az sem fordulhatott elő, hogy Pozsgay, Nyers, Szűrös közös kört alkosson, együttes mozgalmat indítson. Nemcsak az egymással szembeni bizalmatlanság tartotta vissza őket, hanem a frakciózás vádjától való félelem is. A Nagy Imre-per valamennyiükbe beleégette a frakciózás életveszélyes voltát. Még találkozni se szívesen találkoztak úgy, hogy egy kör tagjaiként azonosítsák őket. Inkább közvetítőkön keresztül érintkeztek. Az 1986-87-es „programverseny” - Fordulat és reform, Társadalmi szerződés, Reform és demokrácia - után egy sajátos „mozgalmi verseny” kezdődött. Az MDF népi-nemzeti mozgalma betöltött egy fontos teret, de mellette elindult egy fiataldemokrata, egy szocialista-szociáldemokrata és egy radikális-liberális mozgolódás, valamennyi 1988 tavaszára jutott a megnyilatkozás stádiumába. A Fidesz, az Új Márciusi Front és a Szabad Kezdeményezések Hálózata szinte párhuzamosan futottak a deklaráció, a zászlóbontás felé, miközben a Magyar Demokrata Fórum mozgalma már képes volt tömegeket megmozgatva programokat szervezni a Jurta Színházban. Nyers az Új Márciusi Frontban az 1953-56 közötti reformkommunistákat, a 68-asokat és a hozzájuk kapcsolódó reformközgazdászokat, illetve a médiaértelmiség egy részét (Valóság, Mozgó Világ, HVG, Új Tükör) próbálta összehozni. A programverseny és a mozgalmi verseny már ekkor kiegészült a nyilvánosságért folytatott versennyel. Valamennyi mozgalom politikusai tudták, hogy a nyilvánosság nélkül csak korlátozott lehet a hatásuk. Ezért versengés indult a legális sajtóért, hogy a Nyers a kezdeményezéskor meghívta Pozsgayt, hogy vegyen részt az Új Márciusi Frontban, de Pozsgay „szokása szerint nem mondott se igent, se nemet, csak éppen nem jött el”. A Fordulat és reform első változata Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György szerkesztésében 1986 novemberére készült el, a második változat, amelynek már Bokros Lajos is szerkesztője, 1987. április végére. Rövidített változata megjelent a Közgazdasági Szemle 1987/7. számában, az MSZMP KB Elméleti Munkaközösségének Állásfoglalásával. A teljes, hosszabb változatot a Mozgó Világban betiltották; a Medvetánc mellékletében jelenhetett meg 1987 végén. A Társadalmi szerződés a Beszélő szerkesztőinek - Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc és Solt Ottia - tollából 1987 júniusában jelent meg a szamizdat Beszélőben. A Reform és demokrácia Bihari Mihály műve. 1987 nyarán született, és a Fordulat és reformmal együtt jelent meg a Medvetánc 1987-es mellékletében. Vitányi Iván szerint a következő alapon történt a választás: „Nem akartunk nagyon sok embert bevonni, mindössze húsz-huszonöt embert hívtunk meg az alakuló ülésre. A régi, 1937-es Márciusi Front két tagját, Újhelyi Szilárdot és Vásárhelyi Miklóst. Ők a Nagy Imre-csoportot is képviselték. Ott voltak a demokratikus ellenzék jól ismert személyiségei: Bauer Tamás, Tardos Márton. A lakitelki sátor résztvevői közül Bihari Mihály, Lengyel László, Király Zoltán. Őket nemsokára kizárták a pártból. A belső reformellenzékhez tartoztak mindenekelőtt a Valóság és a Mozgó Világ szerkesztői: Körösi József, Gyurkó László, P. Szűcs Julianna és jómagam. Bevontunk még néhány más újságírót, riportert: Baló Györgyöt, Vince Mátyást, Fekete Sándort. Végül néhány pártokon kívül álló kiváló tudóst, kutatót.