Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Kovács M. Mária: Ügyvédi és orvosi politika a zsidótörvények idején
Mérséklet és ellenállás: az ügyvédek Az értelmiségi szakmák között az ügyvédek szervezetei egyedülálló módon számottevő ellenállást tanúsítottak a zsidóellenes törvényekkel szemben. Néhány körzeti kamara kivételével csaknem három éven át, egészen 1941-ig lassították, akadályozták a diszkriminatív rendelkezések teljes körű érvényesítését. Tekintetbe véve a politikai körülményeket, valamint azt, hogy valamennyi szakértelmiségi terület közül az ügyvédségen belül volt a legmagasabb a zsidók aránya, ez a fejlemény meglepő és magyarázatra szorul. Az első zsidótörvény elfogadása után természetesen a zsidó ügyvédeket ugyanazok a korlátozások sújtották, mint az orvosokat és a mérnököket. A gyakorlat jogától az első, illetve a második zsidótörvény a már működési engedéllyel rendelkező zsidó ügyvédeket ugyan nem fosztotta meg, de a második zsidótörvény gyakorlatilag eltörölte a zsidó ügyvédek jogát arra, hogy részt vegyenek az ügyvédi kamara vezetőségének megválasztásában. A fajvédő politikai erők e lépéstől azt várták, hogy a zsidók valamennyi fontos szakmai fórumról kiszorulnak, a kamarák pedig az antiszemita kvótarendszer végrehajtó szerveivé válnak. Hogy e várakozás nem volt alaptalan, arra jó példa az a kíméletlen magatartás, amelyet az orvosi kamara tanúsított a zsidótörvények után a zsidó orvosokkal szemben. A zsidótörvények haszonélvezőinek kikiáltott keresztény ügyvédek azonban a zsidótörvényekkel kapcsolatban távolról sem voltak olyan egységesek, mint ahogyan a fajvédők elgondolása szerint lenniük kellett volna. A törvény ellen az első jelentősebb tiltakozás egyenesen az igazságügy-minisztériumból jött. 1938. március 9-én, miközben a kormány az első zsidótörvény parlamenti vitájára készült, Lázár Andor igazságügy-miniszter kilépett a kabinetből. Források híján kérdéses, hogy vajon Lázár közvetlenül a zsidótörvény elleni fellépése kapcsán vált-e meg tárcájától, de fennmaradt a Nemzeti Egység Pártjának debreceni szervezetéből való kilépését megindokló levele, amelyben nem hagy kétséget elítélő véleménye felől. Eszerint a zsidótörvény mögött álló erők „ahelyett, hogy új értékek termelésére igyekeznek ösztönözni a magyar társadalmat, a mások által teremtett értékek birtokba vételét hirdetik cél gyanánt.” A kamara keresztény ügyvédjeinek többsége változatlanul távol tartotta magát a fajvédő egyesülettől, a MÜNE-től (Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete). Az ország tizennyolc körzeti kamarájának vezetőségében a szélsőjobboldallal szemben álló erők az első, sőt később a második zsidótörvény után is túlsúlyban maradtak. A budapesti ügyvédi kamarában nyir ellenakcióra is sor került. A fajvédők előretörését megakadályozandó a MÜNE- vel szemben álló keresztény ügyvédek Komarnicky Román és Vekerdy Géza vezetésével új szervezetet alakítottak. Az 1938 nyarán létrejött Keresztény Ügyvédek Nemzeti Szövetsége (KLMNSZ) kimondott célja az volt, hogy 109 amint az alapító körlevél fogalmazott, a MÜNE-vel szemben egy „szélsőségektől mentes tömörülésbe” szervezze meg a keresztény ügyvédeket. A szövetség vezetője, a lengyel nemesi családból származó Komarnicky Román önéletrajzában az ügyvédi kamara „egyik legnagyobb adófizetője”-ként jellemezte magát. Ügyvédi praxisa mellett igazgatósági tagja volt Litván József budakalászi textilgyárának, a Stádium sajtóvállalatnak és a Pallas részvénytársaságnak, de jó kapcsolatok fűzték a katolikus hierarchiához és a kormány mérsékelt köreihez is. A KÜNSZ-ben ott találjuk az ügyvédi kamara keresztény vezetésének tekintélyes személyiségeit - köztük, érdekes módon, a MÜNE korábbi, húszas évekbeli vezetőségének jó néhány tagját. Komarnicky mellett az egyesület vezetőségében volt Kövess Béla, Wenczel Árpád (korábban a MÜNE díszelnöke), Nehéz-Posony József, báró Dániel Gábor, Altorjay Sándor, Boda Jenő, Botond Béla, Konkoly Elemér, Vekerdy Géza, Kálnoki Bedő Sándor, Nagy Emil, Kovácsy Dénes, Ángyán Béla, P. Ábra-