Mozgó Világ, 2006. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám - -RÓL, -RŐL - Molnár Gál Péter: Balkayról szólva
pesztően sokszínű hang, aki a sok színt mind hozza Lovett asszonyként. Az eredeti Mrs. Lovett, az egyébként fantasztikus Angela Lansbury, nem áll meg mellette kedves, cockneyban beszélő öregasszonyként. LuPone buja, veszedelmes, okos, majdnem hogy ő az irányító, ami egyébként nem mond ellen a cselekménynek. Tényleg nem szívesen panaszkodom, és nagy tisztelője vagyok Lehoczky Zsuzsának, de amikor Patti LaPone-t hallgatom a szerepben, kétségbeesek. Miért van az, hogy minden jóról lemaradunk? Steven Sondheimnek meg nem kellett sokat mérlegelnie. Nyilván fontosabb volt, hogy egyáltalán játsszák a művét, mint az olyan finom meggondolások, hogy áthangszerelve vajon mennyit veszít a darab az erejéből. Mert veszít. Amit a virtuozitás okozta meglepetés hoz, az elismerő kalaplevétel, el is vész a szerényebb hangzással, nagy mű helyett okos kis zenés játék lesz Sweeneyből. Éveken át hajlamos voltam a Sweeney Toddot a legjelentősebb 20. századi operák közé sorolni, de így nyilván más műfaj. Úgy érzem, a Kékszakállú herceg várát egyelőre nem lehet vonósnégyessel előadni. Ha majd mégis megpróbálják, talán újra kell tárgyalni a kérdést. Sondheim: Sweeney Todd Sweeney Todd - Michael Cerveris; Mrs. Lovett - Patti LuPone Nonesuch Records 2006 Molnár Gál Péter Balkayról szólva Az ELTE jogi kar esti tagozatának a hallgatója volt, fél szemmel az Egyetemi Színpadon. Huszonhat évesen elvégzi a főiskolát. Gaál Erzsi meghívja Szolnokra II. Fülöpöt eljátszani Schiller Don Carlosában. Itt még megrendezi szobaszínházi előadásként Ibsen Mi holtak feltámadunk című árnyékban felejtettjét. Gyakorlatilag 42 évesen véget ér kőszínházi pályafutása. Tizenhat évnyi színészete alatt gyakorlatilag körbejátszotta a világ drámairodalmát. Töméntelen szerepet oldott meg. Többnyire főszerepeket. Főszínész volt. Korának egyik legnagyobbja. Sajtképű volt, kedves, szabályos vonásokkal, mégsem úgynevezett szépfiú. Jellegzetes színészarc. Formálható, célszerűen alakítható. Rárajzolható bárki jelleme. Nem volt jellegzetes arca. Üres papírnak hatott, ráfért a világirodalom. Nem tapadt egyetlen kor divatjához sem. Mindig korszerű arc. Zakós darabba ugyanúgy beleülő, mint rokokó komédiába. Nem kellett festékkel, orr hittel stilizálni az arcát: belülről sminkelt, lélekkel festett, azonosulással formálta át magát. Úgy volt mindig más, hogy önmaga maradt a szerep bőrében. Termete, hangja (orgánuma), koncentráló képessége vezető férfiszínésznek teremtették. Vezető szerelmesnek, drámai hősnek. Bár fiatalon eljátszotta Lucifertől Platonovon át Don Juanig, a Coriolanus Brutusától (1985) Kleist Amphitryonjáig a világirodalom nagy férfiszerepeit. Menten a színiiskola végeztével Gombrowicz Hamlet-paródiáját Kaposváron, nem a hősi szerepkörön működött, sem a szerelmes szakmányban. Jellemszínész volt. Pethes Imre epés mondása szerint valaki vagy karakterszínész vagy nem színész. Első nagyszínházi szerepe, első sikere (Kaposvár, 1978). Gombrowicz Henrykje megtér vándorlásából, hasonlóan fölfordult állapotokra érkezik, mint a Wittenbergből szabadságolt királyi fiú. 125