Mozgó Világ, 2006. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 6. szám - -RÓL, -RŐL - Almási Miklós: A kortárs szeme - Lengyel László: Illeszkedés vagy kiválás?
úja, Quintus Konrád komoly orvosa, Valkay Pál éles, megkapó figurája megemlítendő. A gyermek Marcelt igazi gyerek játszsza. Nála azért Alföldi gyermekibb kisfiú képes lenni. Marcel a központi szereplő Alföldi Róbert önmérséklettel végigvezetett megvalósításában. Ott vem a színpadon és még sincs jelen. Érti a dolgát. Nem fonja a cselekményt. Figyelmes szemlélő csupán. Keresztülengedi magán a történéseket, távolról figyelve az emberi történéseket, és keresztülengedve magán a múló idő fájdalmas szorongását. Szelíd fensőbbséggel figyeli a világot. Alföldi beszélőjének tekintetével látjuk a történéseket, szabatosabban, a szemében észrevehető, ő milyennek látja környezete működését. Csak az előadás végén lép bele a demonstrált figurába. Kifordul a nézőtérhez. Rendezői fináléhoz igazodva szipogóan érzelmes lesz. Nem illő Marcel Proust áthatóan ironikus okosságához, de való a szikkadtan érzelmes előadáshoz. A fináléban újra forog életképpel a körhinta. Alföldi belehüppög a jelenetbe, a zene finálé ultiméhoz érzelmesít, lassan kioltják a lámpákat. Az eltűnt idő nyomában színházi előadása tanulsággal zárul: bizony-bizony, gyorsan eliramlik az élet. Ez bizony giccs. Lapos közhely. Proust a regényben cselekmény helyett emlékezésekből szőtt végeérhetetlen álomszőnyeget. A regény irracionális. Az előadás kiszámítottan gyakorlatias. A regényt nehéz olvasni. A belőle készült színdarab nézhetetlen. Az eltűnt idő nyomában Szolnoki Szigligeti Színház, 2006. március 10. Marcel Proust: A la recherche du temps perdu című irodalmi művéből Harold Pinter és Di Trevis írta The Proust Screenplay forgatókönyv alapján. Fordította Morcsányi Géza. Rendeződíszlettervező Szikora János. Jelmez Zoób Kati. Koreográfus Guillaume Milhac. Zenei munkatárs Rácz Márton. Szereplők: Kiss Norbert, Császár Gyöngyi, Gubík Ági, Felkai Eszter, Kaszás Mihály, Egri Márta, Köves Ernő, Sebestyén Éva, Sztárek Andrea, Bachmann Márta, Árva László, Safranek Károly, Józsa Annamária, Huszárik Kata, Angyal Mária, Kéri Kitty, Hőgye Zsuzsanna, Csányi Erika, Horváth Gábor, Zelei Gábor, Czapkó Antal, Molnár László, Jancsó Péter, Dévai Balázs, Harsányi Attila, Illés József, Gombos Judit, Szentirmai Éva, Kerekes Vica, Peller Anna, Szabó Máté, Hatvani Margit, Melkvi Bea, Danis Lídia, Schramek And . „drea, Sárvári Diána, Quintus Konrád, Barabás Botond, Botka Valéria, Nádasi Veronika, Mészáros István, Valkay Pál, Seress Zoltán, Petridisz Hrisztosz, Eller Gusztáv, Kárpát Attila, Tarnai Attila, Ganna, Jóna Anita, Kása Kelemen, Széchenyi Krisztián, Csontos Marika, Nagy Emese, Nagy Lívia, Palcsó Nóra, Siklós Edina és Alföldi Róbert. Almási Miklós A kortárs szeme A kortárs - bár figyel - mégsem láthat mindent, részint vak marad bizonyos fordulatokat illetően, részint nincs betekintése a titkos történelembe, s végül minden másképp alakul - a hozzá képest korabeli eseményeket „értelmezi”, s nem azt, ami belőlük kinő. Lengyel könyve azzal nyer, hogy a korabeli látásmódot és az utókor felőli rálátást, valamint a titkos történetet egymásra vetíti, a háromféle látásmódot egymást kiegészítve érvényesíti. Pl. mikor Európa és Amerika viszonyát vizsgálja. Vegyük pl. az 56-os szuezi válságot meg a nagyhatalmak (amerikai és angol-francia) reakcióit. Annak idején csak azt érzékeltem, hogy Amerika cserbenhagyta a magyar forradalmat, hogy fontosabb volt számára a jaltai status quo fenntartása meg az, ami Egyiptom és a csatorna viszonyában történik. Azt, hogy Amerika hatalmi szóval állíttatta le az angol és