Mozgó Világ, 2007. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 5. szám - INTERJÚ - Korsós Antal: Valóban operáljunk? - Beszélgetés Sárközy Tamással a magyar fociról
talán volt az első, aki 10 millió felett szedett be az MLSZ-től, azóta csak repkednek a 10-20 milliós kártérítések, a sztárperelő valószínűleg Tornyi Barnabás. Valamikor Nyugat-Európa tele volt kiváló magyar edzőkkel - Guttmann Béla, Kalocsai Géza, Baróti Lajos. Most az Arab-félszigeten, Cipruson dolgozgat néhány. Az edzőképzés körüli bohózatok, a licenc kontra TF-diploma úgy jól mutatta a helyzetet: egyetlen cél van, a pénzkeresés. És ebben a folyamatban szerintem sajnos jelentős szerepet játszott Mezey György, akinek kétségtelen intelligenciáját és elméleti szakmai tudását rendre legyőzi az anyagiak iránti olthatatlan vágya. Azokat pedig, akik dolgozni akarnak - lásd Kiss László, a mini Menotti sorsát -, elüldözik, hiszen általában „nehéz” emberek. - Az edzők a rossz körülményekre hivatkoznak. - Ebben nagyon sok igazság van. A pályahelyzet sokat romlott, a technikai feltételek gyengék, sok helyen nincs rendes öltöző, zuhanyozó. A kiscsapatok edzőinek honorálása valóban igen gyenge. No de az NB I-es és NB II-es csapatok zöménél nagyjából megfelelőek a feltételek, a legtöbbnél még sincs megfelelő szakmai munka. Aki igazán dolgozni akar, annak előbb-utóbb megteremtik a megfelelő feltételeket - erre igen jó p példa nálunk a jégkorongban Kereső Árpád. - Említette az erkölcsi tényezőket. - A sportszakmai romlás szerintem elég jelentős mértékben visszavezethető az erkölcs romlására. Persze itt eleve hibás alapokról indultunk. A szocializmusban még a harmadosztályú futballista is álamatőr volt: csináltak neki egy mesterséges „sportállást”, ahol ténylegesen nem dolgozott. Sumákprofi volt, kamuamatőr a sportvezetés jóvoltából. Ehhez járult az élvonalban a csempészési privilégium, a gazdasági bűnözés így eleve szerves alkotórésze lett a sportnak, különösképpen a labdarúgásnak. Utána jött a már említett bundajárvány, a totócsalások. A szerencsejáték-manipulációk mostanában a Tippmix következtében új lehetőségeket kaptak, bizonyítani pedig nehéz, főleg ha nem is akarjuk. A rendszerváltozás után a piacgazdasági körülmények az erkölcsi züllést tovább erősítették: a labdarúgásban valóban tomboltak a nyers kapitalista jelenségek, tényleg megjelent a karvalytőke. Spekulánsok hada, álbefektetők, akik előbb akartak kivenni, mint betenni - pedig a szexualitással foglalkozó irodalom már kimutatta, hogy ez nem megy. Szponzoráció mint pénzmosás. Korrupció, pénzek visszaadogatása. Játékjogok adásvételével kapcsolatos manipulációk, átigazolási visszaélések, színlelt szerződések, indulási jog átjátszása. Játékosok tömege szerepelt egyszer-kétszer a magyar válogatottban, hogy azután a hirtelen megjelent úgynevezett menedzserek jobb áron tudják eladni őket - gondolom, adtak valakiknek valamit érte. A csapaton belül a megfélemlítések: ha fiatal játékos futni, harcolni akart, lábtörés lett a vége. A vezetők pedig - még azok is, akik relatíve tisztességesek maradtak, maguk nem fogadtak el pénzt - nem léptek fel ez ellen, márpedig aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Tulajdonképp az egész társadalom közömbös maradt. Néhány büntetőeljárás indult, például amikor nejlonszatyorban hordták a vesztegetési pénzt, de aztán szépen kifulladt valamennyi. Franciaországban a Tapie nevű milliomost azért csak lecsukták. Az egész labdarúgó-társadalom a joggal való visszaélésre, a kiskapuk keresésére szocializálódott. - Más sportágakban nincsenek ilyen visszaélések ? - De igen, de nem ilyen mértékben és nem ilyen tömegesen. - Mindezek ellenére a magyar társadalom szereti a labdarúgást. - A jó labdarúgást. Rengetegen rohannak haza hétfőn fél nyolcra, hogy a Sport TV-ben megnézzék az angol bajnoki összefoglalót. De a magyar labdarúgás iránti érdeklődés gyakorlatilag virtuálissá vált, beszélünk róla, helyesebben szidjuk a taxiban, a fodrásznál. Egy-két labdarúgóshow kivételével, amellyel az MLSZ takaródzik (brazil.