Mozgó Világ, 2007. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 9. szám - -RÓL, -RŐL - Molnár Gál Péter: Az is bolond, aki ... - Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői; Karnyóné
szó. A személyiség és a szaktudás igazsága. Igaza a színpadon annak van, aki el tudja játszani. Figyelmen csípi a nézőt, magával vonszolja. Tanulhattad az iskolában, hogy itt a vadon termő, árokparti mese és a magas irodalom vetélkedése folly. Bodrogi - mint „bohócalefaktor”, vagyis kályhafűtő - megkontrázza Csokonait, és viszi a bankot. Régen nyáron folyt az instantszínészet. Könnyű limonádéban oldott téli játékelemek. Most egész évben por alakban hordják a kiszikkadt jellemábrázolást. Készen szórja ki-ki kupájába, kupicájába, kriglijébe, poharába, itatóedényébe. Nyáron - esztétikai terhek nélkül - örömmel vetik magukat a klasszikusokba. Fekete Ernő színpadi neve mellől joggal levették a „méla” jelzőt. Egyszerre játssza a szerep színét-fonákját. Kívülrőlbelülről játssza a játszandókat. Nem egymás után rakva fel az ellentétes színeket, hanem egyidejűleg. Önmaga ellen játszik, hogy több oldalról megvilágítsa a szerepét. Az a bravúr, hogy azonosul Tempefőivel, de kritikájával is. Egyszerre mutatja fel a 19. századi poétát, és a róla alkotandó mai véleményét is. Sorstól üldözött költő, nyomuló szépséggyártó. Hollósi Frigyes ferences barátként úgy néz ki, mint tréfás égetett kerámiabutykos. Tonzúrásan, kigömbölyödött, álnépművészeti szesztartó. Bezerédi Zoltán felfrissült jellemző erejével régi, nagy formáját mutatja. Komoly viccekkel él. Előkelő tréfákkal. Epres Attila szakítva Betrieger könyvnyomtató színpadi ellenszenvessé tételének hagyományával komoly méltósággal képviseli igazát. Mészáros Tamásból kezd előbújni a képesség a finom szarkazmushoz, a bújtatott karikírozáshoz. Marton Róbert Múzsafi: Hálátlan rossz szerep. „A költő barátja” eleven ember helyett kizárólag dramaturgiai csavar. A francia drámák bizalmasának megfelelő, kibonyolódási segédeszköz. Eljátszani csakis szerepéhes színész tudja, ha kellő frissességgel és kedvvel elszerepelt. Botos Éva harsány szubrett. Horváth Ákos több szerepben jeleskedik. A Tempefői úgynevezett „korhű” előadás. Ennek jelentése, hogy forradalmi módon nem farmerben jó Tempefői, hangsúlyozandó a darab korának és a mának összerímelését. Modernítés helyett antikizál. Díszlet-jelmez egyidejű igyekszik lenni Csokonai korával. Miért is Tempefői fején valami iszonytató paróka éktelenkedik, megmagyarázhatatlanul. Spindler Béla Fegyvernekijének fején erősen karakterizáló, fonatba font jellemhaj van. Újvári Zoltán Serteperti báróján a sárga, eltúlzott bécsi rokokó annyira tréfás, amennyit csak megenged magának egy bohóságra mindig kész kedvű színi ripacs. A ruhák úgy néznek ki, mintha a Bécsi utcai jelmezkölcsönzőben válogatták volna össze a legkevésbé tönkrement ócska ruhák közül. Valószínű, azért érezzük így, mert valóban naftalinos ládákból kotorták volna elő a csóró Csokonaihoz. A nyári színház valamikor zenés vígság volt. Bolondos bohózat színes színészi szikrákkal. Komoly prózai intézmények, közeledvén a nyár, zenés vidámsággal zárták az évadot. Megváltozott a színházi klíma. Évad közben cintányéros darabok dívnak. Nyaranta Shakespeare-ciklusokat adnak hűsítőül kertek alján. Irodalomtörténészek egybehangzón úgy ítélik, a Tempefői torzóban megrekedésének oka Csokonai gyakorlatlansága a színműirodalomban. Azt ugyan nem magyarázzák meg, miként egyesítette mesterien a megmagyarított osztrák népkomédia eszköztárát hat évvel később a Karnyónéban. Mint hozott létre időtálló mélységű tragikummal átitatott vígjátékot, amihez egyesült erőknek kell összefognia az operában, hogy kritikáktól ajnározott, balsikerű, humorát veszített, anyagszerűtlen, sótalan daljáték legyen. Vajda János minden adottsággal rendelkezik zeneszerzéshez. Nem éri be ezzel. Modern zenét akar. Belekezd egy Petrovics Emil-frázisba, megszakítja, a folytatás zenetörténelmien rétegzett rakott palacsinta. Patchwork-opera.