Mozgó Világ, 2016. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 4. szám - -RÓL, -RŐL - Sándor Erzsi: Ember a sötétben - Petőfi tévé: Én vagyok itt: 2016.03.09.

jelentősek, mert egy 2014-es HVG- ből azt is kiáshatjuk, hogy az Er­zsébet téren működő fine dining ét­terem üzemeltetésének bonyolult céghálója végén a kormányfő veje, Tiborcz István áll a saját lábán. Te­hát a Petőfi tévé létrejötte sokkal inkább az Akvárium klubban fel­épített tévéstúdió kihasználását tűzte ki célul maga elé, hasonlóan a másik - részben Simicska-érdekelt­­ségű -, az A38-as hajón működő té­véstúdióval együtt. Kálomista Gábornak is milyen jól bejött ez. Az MTVA felépített egy stúdiót a Thália Színházban, majd megbízta Kálomistát, hogy ott rádióműsorokat gyártson. Kálo­mista az életében nem látott még készülő rádióműsort, de miért is kellett volna? A rádiósokat arra kö­telezték, hogy akár az adásbizton­ságot is veszélyeztetve a Thália stúdiójában, élő adásban készítse­nek műsorokat. A létrejött adáso­kat Kálomista vállalkozása vélhe­tően elszámolta az MTVA-val. Ám a kulturális műsorokban nincs nagy üzlet, meg is szoktak szűnni, ki is szokták rúgni a készítőiket, így most Kálomista stúdiójába a Dankó Rádió költözött be, és sugá­roz megállás nélkül. Huszonnégy órányi adásidőt naponta elszámol­ni sokkal egyszerűbb, mint csupán néhány órát a napból. Nem kell annyi Excel-táblázatot kitölteni, így van ez valahogy a Petőfi tévé­vel is. Az MTVA úgynevezett köz­pénzért bérli az Akvárium klub és az A38 tévéstúdióit, és ott olyan műsort gyárt, amelyet a kutya sem néz. Ez nyilván nem is volt feltéte­le az együttműködésnek. A műso­rok a nem létező nézőktől függetle­nül születnek, adásba kerülnek, az MTVA pedig egy utalással átalakít­ja a közpénzt magánpénzzé. Már nem tudom követni, hogy éppen ki lehet a cső végén, de az biztos, hogy aki Habony Árpáddal szeret talál­kozni, annak nem kell Ibizáig tör­nie magát, mert a felfüggesztett­ el­­ítélt-nem-közszereplő gyakori ven­dége az A38-nak. Jó a hely, nyilván. Másrészről tavaly november 27-én Simicska Lajos és Vona Gábor kö­zel negyedórán keresztül beszélge­tett egymással ugyancsak az A38 hajón, egy zártkörű rendezvényen, talán a hajó éppen azon szögleté­ben, amely a mai napig Simicska­­érdekeltség. Ezért aztán kár is azon rugózni, hogy miképpen készülhet el egy be­szélgetés az MTVA által bérelt va­lamelyik stúdióban egy riporternek látszó tárgy jelenlétében Pataky Attila emberszabású rockzenésszel az ő közismert ufóélményeiről, mindenféle közbevetés nélkül. Per­sze mit is vethetne közbe a ripor­ter? Esetleg egy kényszerzubbonyt vagy a mentősöket. Mivel mindegy, hogy a Petőfi tévéből műsor folyik-e, vagy termálvíz, így aztán az is mindegy, hogy újságíróként ki jegy­zi az adott riportot. A lényeg csak az, hogy ne akadékoskodjon, legyen megbízható, ne takarja el a kame­rát, és képes legyen felvezetni há­rom-négy elmebajt, amit a riport­alanya magabiztosan és tényként kijelent. Prejádokbeliekről, szíri­­uszbeliekről, a többi belieket nem értettem riporteri artikuláció hí­ján. De nem is hiányzott. Az isme­retlen és a kamerának háttal álló riporter kész tényként kezelte, hogy vannak olyanok, akik talál­koztak ufókkal, és például Pataky Attila bármikor szívesen beszél er­ről az élményéről­­ és richtig. Meg­hitten meséli, hogy amikor látszó­lag bambán ül otthon, maga elé mered vagy három órán át, akkor az ő felesége pontosan tudja az iga­zi okot. Szó sincs gyorsan romló és hanyatló elmeállapotról, rosszul beállított gyógyszeradagolásról. Őt olyankor egyszerűen elvitték a lé­nyek, a Men in Blacket meg­tekint- 127

Next