Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 1. szám - PÓDIUMBESZÉLGETÉS - Pikó András: NER: A bunkó sátán - Beszélgetés Hadas Miklóssal, Fleck Zoltánnal, Iványi Gáborral és Tompa Andrással
munkaethosza sem jellemző rá. Vegyük észre, hogy ez az elit, amelyik ma Magyarországon uralkodik, a kommunista rendszer szürkezónáinak kis egzisztenciáiból épül föl. Egy osztály nélküli, beágyazottság nélküli, a társadalmilag vett seholból érkező csoport kezében összpontosul a hatalom. Na most, a seholból érkező csoportnak nincs ethosza, és sajnálatos módon a magyar társadalomban nem alakultak ki azok a fékek és ellensúlyok, amelyek egy erkölcstelen, erkölcs nélküli hatalmi elittel szemben képesek lennének mozgósítani az együttműködés, a szolidaritás, a civil és az állampolgári lét, tőlünk akár már száz-kétszáz kilométerre, északnyugatra is megfigyelhető formáit. Pikó Amikor olvastam a Replikában Hadas Miklós esszéjét, eszembe jutottak a mai Fidesz-elit korosztályához tartozó nagyszerű barátaim, jeles magyar írók, költők, társadalomtudósok - mi is ugyanonnan jöttünk, mint a mai hatalmi elit tagjai, kapcsolatban voltunk egymással, folyóiratokat szerkesztettünk, ki Szegeden, ki Debrecenben, ki pedig Budapesten. Összejártunk, találkoztunk azokkal, akik később a Fideszt alapították. Pont ugyanolyan társadalmi háttérrel rendelkeznek, mint mi. Honnan akkor a különbség az ugyanazon társadalmi háttérből érkező generáció politikusai és értelmiségijei között? Hadas Talán itt erős összefüggés van aközött, hogy hová és milyen aspirációkkal akarunk mozogni a társadalmi térben. Tehát ha belátjuk azt, hogy milyen politikai konstellációk jönnek létre, akkor szerintem sokkal kívánatosabb alternatíva egy morálisan létező ember számára, hogy nem a politikában, hanem esetleg a művészetben, a tudomány világában vagy a civil szféra területein próbál elhelyezkedni. Hadd mondjak el most a kérdés kapcsán egy nagyon személyes példát. A rendszerváltozásban 1990-ben igen aktívan vettem részt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik vezető aktivistájaként, és szerveztem a Fiatal Szociológusok Klubját a Kossuth Klubban, amely kifejezetten politizálásra vállalkozott. Nagyon közeli kapcsolatban voltam az akkor föllépő Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetségének meghatározó figuráival. Harmincöt éves voltam, bennem is fölmerült a választás lehetősége, hogy elmegyek a politikába, vagy maradok a tudományos pályán. Végiggondoltam, hogy milyen lehetőségeim vannak, és azt gondolom, hogy bölcs döntést hoztam akkor, amikor úgy döntöttem, szociológus maradok, és megpróbálok ebben az összefüggésrendszerben, tehát a tudományos, a fair play szabályait inkább figyelembe vevő erőtérben megnyilvánulni. Visszatérve a kérdésedre, bizonyos értelemben mi, az ellenzék tagjai is a bizalmatlanság kultúrájának hordozói vagyunk. Eléggé döbbenetes, hogy mennyire képtelenek vagyunk összefogni. Én hat éve hoztam létre önkéntes alapon a Katalizátor Hálózatot, amelynek az a lényege, hogy a szinergiákat keresve és megtalálva, a mélyszegénységben élőkkel foglalkozó civil, állami, egyházi és piaci szervezeteket és programokat próbáljuk segíteni és közelíteni egymáshoz az akadémiai szféra közvetítésével. Hat év alatt azt tapasztaltam, hogy