Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 1. szám - PÓDIUMBESZÉLGETÉS - Pikó András: NER: A bunkó sátán - Beszélgetés Hadas Miklóssal, Fleck Zoltánnal, Iványi Gáborral és Tompa Andrással

munkaethosza sem jellemző rá. Ve­gyük észre, hogy ez az elit, amelyik ma Magyarországon uralkodik, a kommunista rendszer szürkezónái­nak kis egzisztenciáiból épül föl. Egy osztály nélküli, beágyazottság nél­küli, a társadalmilag vett seholból érkező csoport kezében összponto­sul a hatalom. Na most, a seholból érkező csoportnak nincs ethosza, és sajnálatos módon a magyar társa­dalomban nem alakultak ki azok a fékek és ellensúlyok, amelyek egy erkölcstelen, erkölcs nélküli hatalmi elittel szemben képesek lennének mozgósítani az együttműködés, a szolidaritás, a civil és az állampolgá­ri lét, tőlünk akár már száz-kétszáz kilométerre, északnyugatra is megfi­gyelhető formáit. Pikó Amikor olvastam a Repliká­ban Hadas Miklós esszéjét, eszembe jutottak a mai Fidesz-elit korosztá­lyához tartozó nagyszerű barátaim, jeles magyar írók, költők, társada­lomtudósok - mi is ugyanonnan jöt­tünk, mint a mai hatalmi elit tagjai, kapcsolatban voltunk egymással, folyóiratokat szerkesztettünk, ki Szegeden, ki Debrecenben, ki pedig Budapesten. Összejártunk, találkoz­tunk azokkal, akik később a Fideszt alapították. Pont ugyanolyan társa­dalmi háttérrel rendelkeznek, mint mi. Honnan akkor a különbség az ugyanazon társadalmi háttérből ér­kező generáció politikusai és értelmi­ségijei között? Hadas Talán itt erős összefüggés van aközött, hogy hová és milyen as­pirációkkal akarunk mozogni a tár­sadalmi térben. Tehát ha belátjuk azt, hogy milyen politikai konstel­lációk jönnek létre, akkor szerintem sokkal kívánatosabb alternatíva egy morálisan létező ember számára, hogy nem a politikában, hanem eset­leg a művészetben, a tudomány vilá­gában vagy a civil szféra területein próbál elhelyezkedni. Hadd mondjak el most a kérdés kapcsán egy nagyon személyes példát. A rendszerválto­zásban 1990-ben igen aktívan vet­tem részt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik vezető aktivistájaként, és szerveztem a Fiatal Szociológusok Klubját a Kossuth Klubban, amely kifejezetten politizálásra vállalko­zott. Nagyon közeli kapcsolatban voltam az akkor föllépő Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetségének meghatározó figuráival. Harmincöt éves voltam, bennem is fölmerült a választás lehetősége, hogy elmegyek a politikába, vagy maradok a tudo­mányos pályán. Végiggondoltam, hogy milyen lehetőségeim vannak, és azt gondolom, hogy bölcs döntést hoztam akkor, amikor úgy döntöt­tem, szociológus maradok, és meg­próbálok ebben az összefüggésrend­szerben, tehát a tudományos, a fair play szabályait inkább figyelembe vevő erőtérben megnyilvánulni. Visszatérve a kérdésedre, bizonyos értelemben mi, az ellenzék tagjai is a bizalmatlanság kultúrájának hor­dozói vagyunk. Eléggé döbbenetes, hogy mennyire képtelenek vagyunk összefogni. Én hat éve hoztam létre önkéntes alapon a Katalizátor Háló­zatot, amelynek az a lényege, hogy a szinergiákat keresve és megtalálva, a mélyszegénységben élőkkel foglalko­zó civil, állami, egyházi és piaci szer­vezeteket és programokat próbáljuk segíteni és közelíteni egymáshoz az akadémiai szféra közvetítésével. Hat év alatt azt tapasztaltam, hogy

Next