Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 3. szám - KÖNYVRÉSZLET - Révész Sándor: Dobi: egy élet - Első fejezet: Gyerekkor: Dobik és Józsefkék
A hatodik elemi után nyáron Dobi egy nagygazda teheneit gondozta és őrizte hajnaltól késő estig, és annak a nagygazdának, Végh Jánosnak a gyereke (Jánoska) szórakozott vele. Dobihoz gyerek- és kamaszkorában leginkább füzetes regénysorozatok, ponyvaregények jutottak el, Rinaldo Rinaldiniről, Rózsa Sándorról, Sobri Jóskáról és a szegény népet pártoló, az urakat leckéztető többi betyárról. Sok könyv természetesen nem volt a házuknál, de egy-két Mikszáth- és Jókai-regény azért igen. Komáromban és környékén a Jókai-kultusz az alsóbb néprétegekbe is leérkezett. Dobi kedvenc gyerekkori olvasmánya az Egri csillagok volt, amelyet nagyon szeretett, és lelkesen mesélte a barátainak. Dobi első ipari munkahelye egy lengyárban volt, ahol Juli nővére fonógép mellett dolgozott. Dobinak szerencséje volt, hogy egyike lehetett annak a három gyereknek, akiket a sok jelentkező közül fölvettek. A munkahelyig öt kilométert kellett gyalogolni. A nővérével hajnali öt óra előtt indultak, hogy hatra beérjenek. A munkaidő gyereknek, felnőttnek egyaránt reggel hattól este fél hétig tartott félórás ebédszünettel. Dobi a dobgépekhez került, hatalmas porban, fűtetlen, hideg teremben dolgozott. Apja vette ki a gyárból azzal, hogy „ha már engem a por öl meg, legalább neked legyen más a sorsod”. Ezután Dobi a Milch-féle fatelepen dolgozott Komáromban, a Kossuth Lajos utcában. Ott szintén sok gyereket foglalkoztattak napi tizenkét órában. Dobi két műszakban dolgozott, felváltva nappal és éjszaka. Amikor már három gyerek keresett, mert Dobi másik nővére is bekerült a lengyárba, megengedhették maguknak, hogy az ágynak esett családfőhöz annak tiltakozása ellenére orvost hívjanak, és még a gyógyszert is kiváltsák. 1912. május elsején tíz-tizenöt szociáldemokrata tüntető vonult gyártól gyárig, és röplapokat osztogattak. A fatelepről csak egy ember volt közöttük, csak egy fiatal szakmunkás hiányzott a munkából, Laci bácsi, aki előmetszőként dolgozott a körfűrésznél, ahol Dobi húzó volt. Őt azonnal kirúgták. (Utána visszavették, de ez Dobi önéletrajzában már nincs benne, csak a későbbi, kéziratban ránk maradt feljegyzéseiben említi.) Ez a Laci bácsi Dobi imádott nővérének, Julinak udvarolt. Nekik volt valami földjük, még szőlőjük is, özvegy édesanyja makacsul ellenezte, hogy feleségül vegye Julit. Laci bácsi főbe lőtte magát, szívszorító búcsúlevelet hagyott hátra Dobi Juliannának, olvasta az egész falu. Elég sokan éltek akkor (is) a két gazdasági szektor határán. A nagy mezőgazdasági munkák közeledtével felmondtak a gyárban, azok végeztével visszamentek. Dobiék is ezt tették. Dobi már kiskamasz korában, még apja életében előmetsző lett a szalagfűrésznél, és még három évtizeddel később, élvonalbeli kisgazda politikusként is aratta Szelei István gazda búzáját. A kiskamasz korán rászokott a cigarettára. „Persze nem én voltam a faluban, a fatelepen az egyetlen legényke, akinek ez volt napközben az élelme, egy-két cigaretta az öröme.7” 5 uo. I. 40. o. 6 PIL 769.f. 17. 6.e. 44. o. 7 Dobi, 1962.1. 51. o.