Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 4. szám - INTERJÚ - Váradi Júlia: Sziget Budapest kellős közepén - Beszélgetés Nagy Bálinttal, a FUGA Építészeti Központ vezetőjével

­ Mivel sokféle nézetű és ízlésű embert és eseményt befogadunk, nem gondolom, hogy bárki ki akarna pécézni egyet is ezek közül. Arra na­gyon vigyázunk, hogy senki ne men­jen el a szélsőségek irányába.­­Az, hogy ma ebben a konszolidált helyzetben tulajdonképpen minden­féle nézetet, elvet befogad, jelenti-e azt is, hogy elérvén egy bizonyos kort, saját maga is konszolidálódott? - Az, hogy három ember rögeszmé­jét folyamatosan képesek vagyunk megvalósítani és érvényesíteni egy ekkora házban a város közepén, en­nél lázadóbban szerintem nem lehet viselkedni. Ez nem áll ellentétben azzal, amit jó harminc évvel ezelőtt egy interjúban állítottam, amikor azt mondtam, hogy a partizánro­mantika taszít. Én természetesen nem tagadom meg azokat az éveket, amelyeket ellenzékben töltöttem, de ez a múltamhoz tartozik, akár a nagyapám. Ma már ez nem része a mindennapi életemnek. Ami pedig a kort illeti, azért egy szempontból fontos. Én azt gondolom, azt, hogy ez az ország milyen irányba kéne hogy menjen, nem az én korosztályomnak kell eldöntenie, hanem azoknak, akik még sok mindent szeretnének csinálni, és akik még sok évtizeden keresztül itt fognak élni és dolgozni. Ez nem jelenti azt, hogy én nem tar­tom magamat is és sokunkat hibás­nak abban, hogy ez így alakult.­­ Furcsa, hogy csak a hibákra utal, és nem említi az erényeket. Azt, amit annak idején a társaival elértek és kivívtak a demokratikus ellenzék kö­telékében. Nem érzi úgy, hogy mára rossz gyakorlattá vált lebecsülni azt, amit akkor évtizeden keresztül foly­tattak? - De, ez igaz. Valóban divatja van azt negligálni. Akik ezt teszik, azok­nak halvány gőzük nincs arról, hogy miről beszélnek, nem ismerik vagy elfelejtették a történelmi tényeket. Másrészt politikai szempontjaik dik­tálják a feledékenységet. Miközben nem volna jó, ha mi magunk nem gyakorolnánk őszinte kritikát azzal kapcsolatban, ami akkor történt. Én azt gondolom, hogy az SZDSZ az első választáson elért nagy siker után komoly hibát követett el. Azt, hogy a második választáson is nagy párt akart lenni. Erről nem szeret­nék hosszabban beszélni, mert ad­digra már nem voltam jelen, így nem ismerhettem a döntések hátterét. De az biztos, hogy arra kellett volna koncentrálniuk, hogy egy hét és fél százalékos elitpárt legyenek, ame­lyet nem lehet kihagyni egyik koa­lícióból sem. Ehelyett néppártosodni akartak, s ennek meglettek a követ­kezményei, bekerültek olyan embe­rek, akiknek semmi közük nem volt ahhoz, ami ezt megalapozta.­­ Itt ülünk a belvárosban, azon a helyen, ahol annyi minden történt az elmúlt időszakban, Tarlós István főpolgármestersége idején. Megszűnt az aluljáró-forgalom a Ferenciek te­rén, itt is átjáró van, zebra, amire annyira vágytunk, megint főutcává kezd válni a Kossuth Lajos utca, és sorolhatnám. Mindazonáltal felté­telezem, egyetért velem abban, hogy nagyon sok baj van ebben a város­ban. Hogy látja ma Budapestet? - Meghökkentően sok a fejlesz­tés, köztük szerintem sok jó. De van jó néhány megtorpanás. A lejárt

Next