Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 1. szám - INTERJÚ - Váradi Júlia: Kétezerharminc holnap kezdődik - Beszélgetés Bojár Iván Andrással

választási kommunikáció. Hogy mit kell csinálni, és eközben miről beszé­lünk, az kettő. - Vagyis kötelező a kettős beszéd. Milyen kár! - Sajnos igen. Mert nem lehet elvárni, hogy a társadalom olyan mélységben és olyanfajta előrelátó és holisztikus látásmóddal rendel­kezzen, amivel saját közvetlen min­dennapjait kiiktatja a gondolkodás­ból. Nem azt mondom, hogy hazudni kell. Sőt, föl kell vállalni a progresz­­szív, előremutató és a várost óvó, dédelgető gondolkodást. De ez két sáv. Az egyik a napi konkrétumok­kal foglalkozik, a másik arra próbál­ja ráébreszteni a város lakosságát, hogy iszonyú nagy a baj. Gondoljunk csak az idei őszre, hátborzongatóan gyönyörű vénasszonyok nyara volt, és elhúzódott majdnem november végéig. Pompás dolog a novemberi langymelegben napozni, de valami nem stimmel vele. És ha most így van, hogyan lesz tíz vagy húsz év múlva? Új állatfajok jelennek meg, más szempontokat kell figyelembe venni a víz- és az energiaellátáshoz, és így tovább. De ez mind tervezhető, ha előre feltérképezzük. Csakhogy a tervezhetőség garanciája a városi társadalommal való foglalkozás. Ezt pedig csakis tudatosan lehet meg­szervezni. Ez már a jelen konkrét feladatai közé tartozik. - Nem tartja ugyanakkor veszélyes­nek, ha valaki mindenféle felkészülés nélkül olyan jelszavakkal traktálja a lakosságot, amelyek hangzatosak, de megvalósíthatatlan terveket tartal­maznak? Itt van például a Puzsér Ró­bert által bedobott „sétáló Budapest” program. Kicsit egybevág az ön által elmondottak egy részével. Erről mit gondol?­­ Szerintem nem én követem, amit ő mond, hanem Puzsér gondolja azt, amit én már 2010 előtt kitaláltam, amikor még a főváros alkalmazottja voltam. Integrált Belvárost szorgal­maztam, a koncepciónak az volt a lényege, hogy gyalogosan és kerék­párral be lehessen járni a várost. A Szeretem Budapestet mozgalom kere­tében az Octogonban publikáltam az elképzelést. Sokkal intenzívebb zöld, sokkal kevesebb autó, stb. Ennek az elképzelésnek nem egy jelentős ele­mét aprólékosan végiggondoltuk és le is írtuk. - Akkor Puzsér innen vette a javas­latát? - Nem, ezt nem hiszem. Szerin­tem benne van a levegőben, hogy a fővárosiak számára a belső kerüle­tekben gyakorlatilag megszüntetik vagy végképp ellehetetlenítik az au­tós közlekedést a nagyon drága hely­pénzekkel és parkolási díjakkal. Ez világtendencia, ma már elfogadott elképzelés Budapesten is. Egy év­tizeddel ezelőtt ilyesmiről politikus még nem beszélhetett. Talán em­lékszik rá, hogy Demszky főpolgár­mestersége idején Ikvay-Szabó Imre főpolgármester-helyettes fölvetet­te, hogy nyáron, amikor holtszezon van, legyen lezárva a Kossuth La­jos utca, legyenek kitéve növények, napozóágyak, és vegyék birtokba a városlakók a Kossuth Lajos utcát. Ugyanazon a nyáron egyébként a Fifth Avenue-n New Yorkban ez megtörtént. Ikvay-Szabót már az ötlet felvetésekor ízekre szedték. A

Next