Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 5. szám - ESSZÉ - Majtényi László: A magyar állam kiszáll tenger fájdalma ellen - A szlovén karikatúraaffér

Majtényi László A magyar állam kiszáll tenger fájdalma ellen (A szlovén karikatúraaffér) Nagykövet a minden határán Megáll az ész. A magyar kormány ka­rikatúrák ellen küzd. Közel-keleti és keleti kényurak, vazallusaik gondol­ják néha, persze rendszerint tévesen, hogy saját kisebb-nagyobb szemét­dombjukon túl is rendszabályokat, ti­lalomfákat állíthatnak a szabad sajtó működése elé. Ezek olykor még azzal is bepróbálkoznak, hogy külföldi kor­mányokkal védessék régen hiányzó becsületüket az elemző újságíróktól, csúfolódó karikaturistáktól, mérges publicistáktól. Napok óta dörzsölöm a szememet, mert nem hiszem, amit látok. Mégis, hol élünk, mára mivé lett Deák Ferenc, Vörösmarty, Pe­tőfi, Eötvös József, Ady Endre, Bibó István országa? — kérdezzük néhá­­nyan egyre riadtabban. A közgazdász végzettségű Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet szerint a Mladina című szlovén lap „minden határt átlépett”, amikor Orbán Viktorral karikatúrát merészelt közölni (ám az erről szóló megnyilvánulások sem a régi, sem pedig az új ellenzék ingerküszöbét nem érték el). Nem tudjuk, miféle határokra gondolt a prágai diplomá­val rendelkező nagykövet asszony, de tudnia kellene, hogy kormányoknak, külképviseleteknek, nagyköveteknek más országokban (is) szigorúan tilos korlátozó szándékkal a sajtó szabad­sága körül sertepertélniük. Amúgy pedig, függetlenül a nagykövet asz­­szony gyakorlati tréfáitól és komoly­kodásaitól, a kifogásolt karikatúra bőven az alkotmányosan védett köz­lések, azaz a sajtószabadság hatá­rain belül maradt. Kicsodája lehet Szilágyiné Bátorfi Editnek Orbán Viktor? — kérdezhetné valaki nem ke­vés joggal. Mintha ugyan szemérmes mimózavirágot vagy gyönge violát védelmezne, nem pedig a sajtó tulaj­donosait és munkásait háziasító, ép­penséggel mások szabadságára törő mákvirágot. Szilágyinénak ebben a kártyapar­tiban, nagykövetként, fájdalom, nem osztottak lapot. Valójában, persze, a nagykövet döntéséről szóló, annak motívumait firtató kérdésem a NER logikájában hamis. A nagykövetet nem azért tartják, hogy gondolkod­jon, és különösen nem azért, hogy bármiben döntsön. A magyar állam darab ideje egyetlen akarat, egyet­len személy szolgálatába szegődött. Nem csupán az inkriminált karika­túra, a történet középpontjában is egyetlen személy áll: Orbán Viktor. Minden, ami itt történik, az ő testet öltött óhaja, ennek következtében személyes felelőssége is; a történé­sek kiváltó oka vagy egyedi utasí­tása vagy pedig általános rendel­kezése. Ha ritkán valami másként esik meg, annak azonnal láthatók a következményei. Mesélhetnek erről azok a NER-arcok, akik az elmúlt évek alatt szépen eltünedeztek a lát­hatóságból.

Next