Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - ESSZÉ - Majtényi László: A magyar állam kiszáll tenger fájdalma ellen - A szlovén karikatúraaffér
Majtényi László A magyar állam kiszáll tenger fájdalma ellen (A szlovén karikatúraaffér) Nagykövet a minden határán Megáll az ész. A magyar kormány karikatúrák ellen küzd. Közel-keleti és keleti kényurak, vazallusaik gondolják néha, persze rendszerint tévesen, hogy saját kisebb-nagyobb szemétdombjukon túl is rendszabályokat, tilalomfákat állíthatnak a szabad sajtó működése elé. Ezek olykor még azzal is bepróbálkoznak, hogy külföldi kormányokkal védessék régen hiányzó becsületüket az elemző újságíróktól, csúfolódó karikaturistáktól, mérges publicistáktól. Napok óta dörzsölöm a szememet, mert nem hiszem, amit látok. Mégis, hol élünk, mára mivé lett Deák Ferenc, Vörösmarty, Petőfi, Eötvös József, Ady Endre, Bibó István országa? — kérdezzük néhányan egyre riadtabban. A közgazdász végzettségű Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet szerint a Mladina című szlovén lap „minden határt átlépett”, amikor Orbán Viktorral karikatúrát merészelt közölni (ám az erről szóló megnyilvánulások sem a régi, sem pedig az új ellenzék ingerküszöbét nem érték el). Nem tudjuk, miféle határokra gondolt a prágai diplomával rendelkező nagykövet asszony, de tudnia kellene, hogy kormányoknak, külképviseleteknek, nagyköveteknek más országokban (is) szigorúan tilos korlátozó szándékkal a sajtó szabadsága körül sertepertélniük. Amúgy pedig, függetlenül a nagykövet aszszony gyakorlati tréfáitól és komolykodásaitól, a kifogásolt karikatúra bőven az alkotmányosan védett közlések, azaz a sajtószabadság határain belül maradt. Kicsodája lehet Szilágyiné Bátorfi Editnek Orbán Viktor? — kérdezhetné valaki nem kevés joggal. Mintha ugyan szemérmes mimózavirágot vagy gyönge violát védelmezne, nem pedig a sajtó tulajdonosait és munkásait háziasító, éppenséggel mások szabadságára törő mákvirágot. Szilágyinénak ebben a kártyapartiban, nagykövetként, fájdalom, nem osztottak lapot. Valójában, persze, a nagykövet döntéséről szóló, annak motívumait firtató kérdésem a NER logikájában hamis. A nagykövetet nem azért tartják, hogy gondolkodjon, és különösen nem azért, hogy bármiben döntsön. A magyar állam darab ideje egyetlen akarat, egyetlen személy szolgálatába szegődött. Nem csupán az inkriminált karikatúra, a történet középpontjában is egyetlen személy áll: Orbán Viktor. Minden, ami itt történik, az ő testet öltött óhaja, ennek következtében személyes felelőssége is; a történések kiváltó oka vagy egyedi utasítása vagy pedig általános rendelkezése. Ha ritkán valami másként esik meg, annak azonnal láthatók a következményei. Mesélhetnek erről azok a NER-arcok, akik az elmúlt évek alatt szépen eltünedeztek a láthatóságból.