Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - VERS - Berényi Klára: Apa; Levesbe való; Galagonya
Berényi Klára Apa Meghalt az én apám ma délelőtt, kihűlt gyötört, negyvenkilós teste, nem látogattam meg tegnapelőtt, és imám se volt érte az este. Kilenc tizenötkor ment el apám, ekkor vett levegőt utoljára, lekéstem róla, tíz perccel talán, s menekültem zsúfolt buszon állva. Lökném a képet messzire, halott apám feje a kórházi ágyon. Nyikorog a redőny, tán ő motoz felettem. Kell még egy pulcsi, fázom. Levesbe való (Kiss Judit Ágnes Episztola című versére) Nővérem, mért érzed üresnek a verseidet? Táncot jár az a hexameter, megcsűri-csavarja a lelkem. És ha középszer? Baj, ha levesbe potyog be babérod? Akkora gond? Ércnél maradandóbb Hesztia lángja. Vagy ha a forma elég? A körömnyi katarzis a dalban? Hát mi a lófütyi kellene még, mibe öntsük a masszát? Azt írod, ledobott a pogáz. Én meg sose ültem a hátán, s hajnali múzsa se kap fel a hóna alá. Puszi sincsen. Parnasszust cekkerrel senki se mássza, az ám! Hazám nem lesz más, csak a konyha levessel (Jókai-féle). Jól van ez így, van mindig elég eleségem. A kincsem rég oda már, nem kell porig égnem a dalban. Lantom azért szorítom, míg jő, ami jőni szokott, és pengetem egypár művét majd a középszerűségnek.