Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - -RÓL, -RŐL - Pető Iván: A Duce - Ormos Mária: Mussolini
104 ehhez egy modern, nagy kultúrájú ország biztosította a hátteret. Akkori válasza: „A rejtély nyitja alighanem abban áll, hogy a nyugati világ magatehetetlen, ötlettelen politikai osztálya [...] képtelen volt reagálni egy olyan kihívóra, aki jellemének [...] fekete oldala mellett és ellenére új, kiválóan működő politikai taktikai fegyverekkel tudott élni A professzor egy interjúban tavaly arról beszélt, hogy az önkényuralom eleinte nehezen ismerhető fel, amikor pedig már lett róla jellege, nehéz megállítani, mert mindent maga alá gyűr. A világban erősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repít diktátorokat, akikről népük még csak nem is sejti, hogy azok. Elég egy ellenséget felmutatni, a legegyszerűbb, banális szövegeket ismételgetni. Az önkényuralom ismét gyakorlattá vált — mondta —, hiába borítják le demokratikus fátyollal. Az idén 89 éves Ormos Mária életművének jelentős darabjait tavaly óta sorozatban újra kiadja a Kossuth Kiadó. 2018-ban a Hitlerről szóló politikai életrajz, valamint a Gondolatok az ember történetéről című munka, 2019- ben pedig Mussolini politikai életrajza jelent meg. Ez utóbbi a könyv harmadik kiadása. Az elsőt 1987-ben, átdolgozott változatát 2000-ben, a mostanit az előző változtatása nélkül felfrissített, bővített irodalomjegyzékkel tették közzé. Most, a Mussolinikönyv harmadik kiadása elé írt rövid előszavában ez olvasható: tévedés azt hinni, hogy a Mussolini-féle politikus a 20. század terméke; nem, időről időre felbukkannak „hatalmas elvárásokkal eltelt személyek”. A Mussolini-könyv nagyszabású és igényes politikai életrajz, amely egyúttal lehetőséget teremt a diktatúrák, önkényuralmak, autokratikus vezetők természetrajzának megismeréséhez. Egyik erénye a fontoskodást, tudományoskodást kerülő közérthetősége. Ez nemcsak nyelvi puritánságot jelent, hanem azt is, hogy a szerző rendkívül biztonsággal szelektál, igazítja el olvasóját, kerüli el a politikai életrajz lehetséges csapdáit. Annyi ismeretet közöl a hatalmon lévő vezér Olaszországénak történetéről, amennyi Mussolini személyiségének, döntéseinek megértéséhez szükséges, és ugyanezt képes felmutatni a meglehetősen szövevényes háború előtti nemzetközi politika és a vezér külpolitikai motivációinak bemutatásakor is. Valószínű, hogy a laikus olvasó számára így sem könnyű olvasmány a Duce gondolatrendszerének alakulására, a politikai praxisára koncentráló munka, mint ahogy nem is kíván persze úgynevezett népszerű tudományosnak mutatkozni. Megjegyzem, ez utóbbi műfaj sem idegen Ormos Máriától, hiszen az e kötethez hasonló jellegű és terjedelmű (500 oldalas) Hitler-monográfia mellett írt ő Hitler élete és kora címmel egy alig több mint százoldalas ismeretterjesztő munkát is. Mussolini élete, pojácáskodási hajlama, nőügyei, önmaga és Olaszország lehetőségeinek túlértékelése, nagy politikai baklövései, sajátos Hitler-függősége kínálnák, már csak az életrajz fogyaszthatóbbá tétele érdekében is, hogy érdemi teret kapjanak a műben, mondjuk, a Chaplin 1940-es Diktátor című filmjében a Baktéria vezéreként bemutatott, Mussolinivel azonosítható Benzini Napaloni figuráját felidéző elemek. Ormos Mária azonban mindvégig megőrzi tárgyilagos hangvételét, a megkerülhetetlen, bulvárízű mozi