Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 1. szám - HÓNAPLÓ - Hargitai Miklós: Halló, itt Petőfi!
Megbántva érzem magam Hasznosnak és ártalmasnak Büszkének, mert erős vagyok Én indulnék, csak tudnám, vajon merre (...) Késleltettem, nem múlattam Mulattattam, de nem mulattam Feledtettem, de nem feledtem Pálcát térdelnél felettem? Azt választottam keresztül Amin épp most megyek keresztül Mert ezen keresztül érzem, hogy élek Reszketek. Miért?! Hisz nincs hideg Megbocsátanék, de nincs kinek Hát üsd a vasat, mondd, mire vársz Ha egy csöpp eszed is van, kihasználsz A Petőfi nagy korszaka szokatlanul sokáig, közel egy évtizedig tartott, olyan vén fazonokat is újra notórius rádióhallgatóvá téve, mint amilyen én vagyok. Akár azt is mondhatnám, hogy kormányokon és rendszereken keresztül ívelt, ha nem az lenne az igazság, hogy végül győzött fölötte a politikai racionalitás. 2016 nyarán, néhány hónappal a Népszabadság bezárása előtt (a két esemény aligha független egymástól) az Orbán-kormány véget vetett a kultúrmissziónak, valaki ott legfelül másképp döntött. Idézem Horváth Gergely egykori felelős szerkesztőt: „Alapvető váltás volt a rádióban, ekkor váltottak le engem is a rádió éléről. De már azt megelőzően is hordoztunk egy régen húzódó problémát az adó szerepéről. Három lehetőségünk volt. Vagy visszahúzódunk ahhoz a markáns, a progresszív zenéket felvállaló és bemutató profilhoz, ami az indulást jellemezte, vagy elfogadjuk azt a pengeélen táncolást a mainstream és a progresszív zenék között, ami felé egyébként akkoriban haladt a rádió, vagy hogy egy kifejezetten mainstream rádiót valósítunk meg. Ez elvileg egy szakmai kérdés volt. Végül az MTVA ez utóbbi változatot valósította meg.” Találd ki melyik Nekem nem telik Pallosra, csak gereblyére Sajnos, avagy szerencsére Úgyis mind bolondnak neveztek Kimondom, hát itt van, vesztek Bárhogy lesz, én úgyis vesztek Viszik az életem, viszik a házam Nem marad időm, hogy elmagyarázzam Viszik az életem, viszik a házam Ellöksz húszat, és jönnek százan Jöjjenek csak! Kevesek lesznek Mert ha én nem akarom Az emlékeimet semmiért nem adom