Mozgó Világ, 2019. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 1. szám - HÓNAPLÓ - Hargitai Miklós: Halló, itt Petőfi!
Ki temeti el a papot Ki adja vissza, amit kapott (...) Múlt századi kiadás Megannyi eszelős hivatás Mosolydublőr, számlazsonglőr Emberfaragó, kátrány-kovács Kényszer-önkéntes, álomhóhér A rab kőműves rab marad Aki felhúzta a nagy, fekete falat Ami támasztja a mély, fekete tavat Amit a hit hagyott, amikor itt hagyott Oly mindegy, hogy itt vagy ott Hiszen látod, ma már voltam itt Ordítanék, ha volna mit De a hallgatás köveit dobálom a tóba Azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla Észre sem vettük talán, hogy mennyi mindent vesztettünk el a jogainkból, a kultúránkból, az életünkből - abban a 2016-os esztendőben. És a gyászt az sem enyhíti igazán, hogy a mából nézve inkább az látszik, mennyi mindenünk volt még akkor: csupa olyasmi, ami, ahogy most állnak a dolgok, már nem lesz a miénk soha többé. Petőfi pedig, ha elhallatszik hozzá az adás, alighanem forog a sírjában. Nincs egyéb vesztendőm, Csak a huszonegy kibaszott esztendőm S amit apáink híven őrizének az emlékezetjükbe’ Azt sosem fogod belehajítani egy emlékezetlyukba Szavaid hallja az éber Zengi az éter: „Én mondom meg, senki más Hogy az ujjaidból hányát láss!” És megkezdődik a hanyatlás Egy percre se hagyd abba Veréshez szokott fajta Ha az élet áldás Én az átok vagyok rajta