Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 7-8. szám - HÓNAPLÓ - Hargitai Miklós: Ráérünk

202 Hargitai Miklós Ráérünk Voltaképpen fölösleges volt minden sor, amit eddig leírtam: ugyanott tartunk, most is, mint amikor elkezdtem, az alapkérdéseknél. Hogy tényleg melegszik-e a bolygó, valóban van-e köze a klíma megváltozásához az embernek, és van-e tennivalónk nekünk, magyaroknak ezzel az egésszel, vagy jobban tesszük, ha úgy állunk hozzá, mint a Földet kicentiző­ aszteroidához vagy a világbékéhez, azaz hátradőlünk, és kivárjuk, hogy mi lesz. Mostanában úgyis recseg-ropog a Himnusz pozíciója , nem vicc, állítólag komoly erők dolgoznak rajta, hogy Kölcsey költeménye helyett inkább a nem­zeti stadionrock örökzöldje, a Nélküled legyen Magyarország hivatalos dala, de nekem lenne egy sokkal jobb ajánlatom. Élt itt valaha egy költő­, szlovák szülőktől ugyan, de Kiskőrösön született, forradalmár és szabadságharcos mi­voltát százhetven év alatt egyetlen rendszer sem vonta kétségbe, vagyis a meg­bízhatósága megkérdőjelezhetetlen. Azt írja a lexikon: „himnusz (főnév) - di­csérő ének, vers, amely egy személy vagy közösség jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit, győzelmeit zengi, magasztalja”. Petőfi, akiről szó van, úgy telibe találta a mi kis közösségünk „jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit”, mint a Tunguzka meteorit Szibériát. Idézem: „Bár apái nékie / Mindent oly bőven hagyának, / Soha sincsen semmije. / De ez nem az ő hibája; / Ő magyarnak születek, / S hazájában ősi jelszó: / Ej, ráérünk arra még!” Valamely érdem­dús zeneköltőnk (Kovács Ákos? Mága Zoltán? Esetleg valaki, akinek ez irányú tehetségét még nem ismerjük, de szokott ultizni Orbán Viktorral?) fabrikál majd hozzá muzsikát. Mire legközelebb kijutunk az EB-re, már az új nemzeti imádsággal köszönthetjük a csapat győzelmeit. S hogy mi köze a himnusznak a hőséghez? Most, amikor e szöveggel birkó­zom, a szerkesztőségben 29 fok van, kint az utcán 39-et mutat a hőmérő. Még csak nyár eleje van, de már túl vagyunk a tizedik kánikulai napon. Szerzői munkásságom első húsz esztendeje alatt kilenc volt az évi átlag; én magam több alkalommal is elítélően írtam azon honfitársainkról, akik klímát szerelnek föl odahaza a lakásukban, mondván, hogy azt a kilenc napot igazán kibírhatnák a nyári áramfogyasztást (és vele a szén-dioxid-kibocsátást) megdobó légkondicio­náló nélkül. Ma már a 2010 óta eltelt nyarak adatainak ismeretében, statisztikai alapon nehezebb volna a klímaberendezések ellen érvelni. Morális és ökológiai érvek lennének ugyan jócskán, de olyan országban élünk, ahol a morális érvek nem szokták befolyásolni a történéseket, az ökológiával pedig már csak azért sem szívesen hozakodnék elő, mert még úgy járnék, mint Pokorni Zoltán a balneoló­­gusokkal (apropó, Pokorni úr, amikor mostanában összejönnek a régi fideszes cimborákkal, nem szokott nehézséget okozni a kézfogás?­). Mindenesetre vannak ! Pokorni Zoltán a Fidesz alelnökeként Ajkán egy lakossági fórumon jelentette ki, hogy ha ők­ lesznek hatalomban, az nem jelentheti azt, hogy „eddig ele loptak, most meg ti fogtok lopni”.

Next