Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 7-8. szám - HÓNAPLÓ - Hargitai Miklós: Ráérünk
202 Hargitai Miklós Ráérünk Voltaképpen fölösleges volt minden sor, amit eddig leírtam: ugyanott tartunk, most is, mint amikor elkezdtem, az alapkérdéseknél. Hogy tényleg melegszik-e a bolygó, valóban van-e köze a klíma megváltozásához az embernek, és van-e tennivalónk nekünk, magyaroknak ezzel az egésszel, vagy jobban tesszük, ha úgy állunk hozzá, mint a Földet kicentiző aszteroidához vagy a világbékéhez, azaz hátradőlünk, és kivárjuk, hogy mi lesz. Mostanában úgyis recseg-ropog a Himnusz pozíciója , nem vicc, állítólag komoly erők dolgoznak rajta, hogy Kölcsey költeménye helyett inkább a nemzeti stadionrock örökzöldje, a Nélküled legyen Magyarország hivatalos dala, de nekem lenne egy sokkal jobb ajánlatom. Élt itt valaha egy költő, szlovák szülőktől ugyan, de Kiskőrösön született, forradalmár és szabadságharcos mivoltát százhetven év alatt egyetlen rendszer sem vonta kétségbe, vagyis a megbízhatósága megkérdőjelezhetetlen. Azt írja a lexikon: „himnusz (főnév) - dicsérő ének, vers, amely egy személy vagy közösség jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit, győzelmeit zengi, magasztalja”. Petőfi, akiről szó van, úgy telibe találta a mi kis közösségünk „jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit”, mint a Tunguzka meteorit Szibériát. Idézem: „Bár apái nékie / Mindent oly bőven hagyának, / Soha sincsen semmije. / De ez nem az ő hibája; / Ő magyarnak születek, / S hazájában ősi jelszó: / Ej, ráérünk arra még!” Valamely érdemdús zeneköltőnk (Kovács Ákos? Mága Zoltán? Esetleg valaki, akinek ez irányú tehetségét még nem ismerjük, de szokott ultizni Orbán Viktorral?) fabrikál majd hozzá muzsikát. Mire legközelebb kijutunk az EB-re, már az új nemzeti imádsággal köszönthetjük a csapat győzelmeit. S hogy mi köze a himnusznak a hőséghez? Most, amikor e szöveggel birkózom, a szerkesztőségben 29 fok van, kint az utcán 39-et mutat a hőmérő. Még csak nyár eleje van, de már túl vagyunk a tizedik kánikulai napon. Szerzői munkásságom első húsz esztendeje alatt kilenc volt az évi átlag; én magam több alkalommal is elítélően írtam azon honfitársainkról, akik klímát szerelnek föl odahaza a lakásukban, mondván, hogy azt a kilenc napot igazán kibírhatnák a nyári áramfogyasztást (és vele a szén-dioxid-kibocsátást) megdobó légkondicionáló nélkül. Ma már a 2010 óta eltelt nyarak adatainak ismeretében, statisztikai alapon nehezebb volna a klímaberendezések ellen érvelni. Morális és ökológiai érvek lennének ugyan jócskán, de olyan országban élünk, ahol a morális érvek nem szokták befolyásolni a történéseket, az ökológiával pedig már csak azért sem szívesen hozakodnék elő, mert még úgy járnék, mint Pokorni Zoltán a balneológusokkal (apropó, Pokorni úr, amikor mostanában összejönnek a régi fideszes cimborákkal, nem szokott nehézséget okozni a kézfogás?). Mindenesetre vannak ! Pokorni Zoltán a Fidesz alelnökeként Ajkán egy lakossági fórumon jelentette ki, hogy ha ők lesznek hatalomban, az nem jelentheti azt, hogy „eddig ele loptak, most meg ti fogtok lopni”.