Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 7-8. szám - PÓDIUMBESZÉLGETÉS - Pikó András: Szobrok az emlékezetben - Beszélgetés Bauer Tamással, Mélyi Józseffel és Pótó Jánossal

irredenta szobrokat hét hónappal a trianoni békeszerződés aláírása után fölavatták a Szabadság téren, de ezeket nem az állam állította, ha­nem a Védőligák Szövetsége. Tehát létezett egy irredenta szervezet, erre bízták a piszkos munkát, és utána is az Urmánczy Nándor vezette VLSZ volt az, amelyik a teret kultuszhely­ként használta, az irredenta tömeg­gyűlések helyszíneként, vagy az ir­redenta sportstaféták ide futottak be vagy innen indultak. Hivatalosan a Horthy-korszakban az állam nem vehetett ilyenben részt, a békeszer­­ző­dés tiltotta, hogy bármiféle irre­denta propagandát folytasson. Nem ő csinálta, rábízta Urmánczyra. Akár még Orbánék is eljuthatnak odáig, hogy majd valaki megcsinálja helyettük. Bauer Ez most nem így van. Itt mindent a kormány maga csinál, amit a Kövér László elnökölte Ki­emelt Nemzeti Emlékhely Bizottság bonyolít, és Wachsler Tamás a dön­tések végrehajtója. Pótó Azért, mert a Kossuth tér az Országházhoz tartozik. Bauer Igen, igen, tudom, csak azt akarom mondani, hogy a mi ese­tünkben szó sincs arról, hogy ezeket a dolgokat eltávolítanák maguktól. Mindent vállalnak, ezt ők csinálják, és az előbb idézett Orbán-féle válasz is mutatja, hogy ezt ő vállalja. Mélyi Viszont a határmezsgyén lévő szobrokat itt is másokra bízzák. A Horthy-szobor ott áll a Szabadság téren, de a Hazatérés Templomának a területén, a Hóman—Kornis Gyu­la—Klebelsberg szoborhármast Szé­kesfehérvár állította volna, ott van Tormay Cécile szobra a Rókus kór­ház előtt, az is egy - ma már nem hi­szem, hogy létező - kis szervezetnek az állítása. A határon billegő dolgok itt is ki vannak szervezve. Pikó A revitalizált, a két világhá­ború közötti revizionista és irredenta Magyarországból táplálkozó emléke­zetpolitikát meddig lehet összhangba hozni azzal, hogy mégiscsak az EU tagjai volnánk? Pótó Hogy hol a határ? Ezt most majd meglátjuk a Trianon-emlék­­műnél, mert ott azért ki van dekáz­­va minden piszkosul. Az 1913-as helységnévtár címanyagát fogják felvésni a rámpa szélén a falakra. Az 1913-as helységnévtár, ezt a szer­kesztő maga is elismeri az akkori bevezetőjében, az előző évtizedek hivatalos helységnév-magyarosítá­sának eredményét rögzíti. Igen ám, de abban is biztosak lehetünk, hogy az így előállított új helységneveket nem használták a lakosok, csak hivatalos használatban voltak. A helységneveket egyébként is nagyon nehéz megváltoztatni, az emberek ragaszkodnak identitásuk ezen ele­méhez. Csak egy példa: én tíz évvel ezelőtt az akkor már fél évszázada összevont Biatorbágyon újra fölavat­tam egy fölújított I. világháborús emlékművet, és a helybéli kollégám figyelmeztetett: nehogy azt mondd az avatóbeszédben, hogy kedves biatorbágyiak, mert aki itt lakik, aki itt él, az vagy biai, vagy torbágyi. Aki biatorbágyit mond, az gyüttment. Pikó Azért ez igen népszerű em­lékmű lesz, Mélyi József az ÉS-ben megjelent írásában rámutatott arra

Next