Mozgó Világ, 2020. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 10. szám - KÖNYVRÉSZLET - Radnóti Sándor: A táj és a történelem - A hazai táj
Andalúzia, majd Kasztília vált a nemzeti tájjá.101 A francia tájnak talán nehezebb megtalálni egy ilyen konkrét, megkonstruált, szimbolikus részét, de Pierre Nora mégis joggal írja: Mi lehet immateriálisabb a tájnál? A nemzettudat minden összetevője közül kétségkívül ez hat a legközvetlenebbül. Francois Mitterrand választási plakátja, amelynek hátterében egy ismeretlen francia falu rajzolódik ki, nagyon emlékeztet 1981-es vetélytársáéra, mert valójában mindkettőt öntudatlanul Pétain egy hasonló plakátja ihlette, ez pedig azt jelenti, hogy van a nemzeti tájnak egy archetípusa, mégpedig a „doulce France”, azaz az Ile-de-France, „a nemzet bölcsője” lankás dombjaival. És azt, hogy Franciaország földrajzi adottságainak szerves egysége létezik, annak ellenére, hogy a tájak valóban rendkívül változatosak - éppen ez szokta elbűvölni az őket szemlélőket.11 A táj lehetséges összefüggése az identitással12 hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 19. századtól kezdve elkezdtek „a természet után” tájképeket festeni. Azaz a táj referenciálissá vált. A táj portrészerűségét - ellentétben az ideális tájjal már korábban is gyakorolták Németalföldön, de a híres — vagy éppen a festő által híressé tett - szimbolikus tájak ábrázolása későbbi. Ha összehasonlítjuk Claude Lorraine A korall eredete vagy tájkép Perszeusszal című művét (1670-es évek) a normandiai Etretat nagyon hasonló tengerbe nyúló sziklakapuival, amelyeket Monet-val az élen festők sora festett meg a 19. században (Delacroix, Isabey, Jongkind, Courbet, Corot, Boudin stb.), akkor világosan látható a különbség a képzeletbeli, ideális táj és a földrajzi konkrétságú reális táj között. Azok a kísérletek, amelyek korábbi tájképeket akartak azonosítani (például Claude Acis és Galatheáját a nápolyi öböllel) a legtöbbször kudarcot vallottak. Hasonló a helyzet a tájköltészettel is, amelyben az ideális vagy természetfölötti természet helyét átveszi „a természetes vonatkoztatási rendszer”, s a mű tárgya ember és természet vizionárius viszonya lesz, amelyben mindazonáltal a táj helye topográfiailag felismerhető és meghatározható, így jellemzi M. H. Abrams Wordsworth költői újítását.13 S valóban, a tinterni apátsági rom tája történelmileg összekapcsolódik Wordsworth nevével, mint a Tóvidék vele és más tavi költőkkel. A Mont Sainte-Victoire környékén az országúton tábla van, hogy ez Cézanne tája.14 * A magyar költészet mintegy fél évszázados késéssel követte ezt a fordulatot. Legnagyobb felvilágosodás kori rokokó költőnk, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A tihanyi ekhóhoz című versében a tihanyi félszigetnek a Ba 10 Vö. Csejtei Dezső - Juhász Anikó: Filozófiai elmélkedések a tájról. Máriabesnyő: Attraktor, 2012. 102. kk. és 113. kk. 11 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Budapest: Napvilág, 2010. 99. k. Tóth Réka fordítása. A magyar olvasónak talán nem érdektelen, hogy az említett 1981-es Mitterrand-plakátra ez volt írva: „La force tranquille” (A nyugodt erő). 12 Vö. Frangoise Cachin: „The Painters Landscape” . Pierre Nora (Ed.): Rethinking France. Les lieux de mémoire. Vol. 2. Space. Chicago and London: The University of Chicago Press, 2006. 13 M. H. Abrams: Natural Supernaturalism. Tradition and Revolution in Romantic Literature. New York: W. W. Norton & Company, 1971. 13. és passim. 14 Nora is emlékezethelynek nevezte Cézanne festményét. Vö. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. I. h. 31.