Mozgó Világ, 2021. január-június (47. évfolyam, 1-6. szám)
2021 / 3. szám - -ról, -ről - Csepeli György: A hiba és a bűn
104 csúny estéjén hajtották a levetkőztetett halálra szántakat a rakpartra, ahol a menetet vezető, reverendába bújt ördög, egykori minorita szerzetes, Kun András karácsonyi ajándékként megkegyelmezett a menet tagjainak. Ács Dániel dokumentumfilmjének főszereplője egy sikeres polgármester, akit a kerületében élő választópolgárok többsége 2006 óta négyévente újraválaszt. A kerület Budapest hányatott sorsú kerületei között is birí különleges múltjával, melynek minden esélye megvolt arra, hogy eltűnjön az idő feneketlen kútjában. A kerület korábbi polgármestere 2005 októberében felavatott egy 4,4 méter szárnyfesztávú, hat méter magasról letekintő turulmadarat, mellyel a kerületben a második világháború idején meghalt áldozatok emlékét kívánta megörökíteni. Ács Dániel filmjében látjuk, hogy a turul már felállításának pillanatában botrányt kavart, a főváros akkori vezetése a lebontását rendelte el, de a bontásra a szélsőjobb által toborzott tömegek tiltakozása miatt sosem került sor. A szobor talapzatán nevek voltak olvashatók, akikről az arra járó eleinte azt gondolhatta, hogy mindegyik név egy-egy áldozatot jelöl. Szaúd-Arábiában bárhol leszúrnak egy botot, olaj fakad a lyukból, a magyar Alföldön hasonló technikával gyógyvíz fakasztható. Budapest tizenkettedik kerületében, éppen arrafelé, ahol a turul bontogatja bronzszárnyait, bárhova szúrjuk pálcánkat, nem olaj, nem termálvíz, hanem vér szökken fel. Az emlékmű felállítása ezért nem hiba volt, hanem bűn, melynek politikai elismerése azonban mind a mai napig várat magára. Az emlékművet felállító polgármester elég fapados elme volt ahhoz, hogy ne mérje fel, mit tett, amikor lehetővé tette ennek az emlékműnek a felállítását éppen ott, ahol a XII. kerületi nyilas pártszervezet nekivadult tagjai 1944 végén és 1945 elején, egészen uralmuk végső pillanatáig népirtással foglalkoztak. A kerületben jelenleg regnáló polgármesternek pechje, hogy az emlékművön olvasható mártírok listáján ott szerepelt a nagyapja neve is, akiről Rab Lászlónak a Mozgó Világ 2019-es nyári dupla számában megjelent oknyomozó írása derítette ki, hogy egyike lehetett a legvérengzőbb gyilkosoknak. Ács Dániel filmjének végén látjuk a választók jóvoltából a képviselő-testületbe juttatott figurákat, akik megszavazzák, hogy vértenger ide, vértenger oda, ők nem engedik, hogy a bronzmadár elreppenjen a helyről, ahova a korábbi polgármester akarata állította. Amit még soha sehol senki nem látott, az a jelenet, amelyben a polgármester szerényen tartózkodik, nem nyilvánít véleményt, mintha nem tudná, amit a film minden nézője pontosan tud, hogy döntésével tömeggyilkosokat fedez, akik között ott volt a nagyapja is. Tartózkodása semmibe veszi az emlékmű szomszédságában lévő épületekben bestiálisan meggyilkolt zsidó férfiak és nők emlékét, mintha újjászületett volna benne Pilátus, aki Jézus elítéltetésének sorsdöntő pillanatában képmutatóan megkérdezte, hogy „mi az igazság?”. A filmben elmondott történelmi történet ebben a jelenetben válthatna át tragédiába, ekkor derülhetne ki, hogy a hiba valójában bűn, melynek nem lehet más büntetése, mint a