Mozgó Világ, 2021. január-június (47. évfolyam, 1-6. szám)

2021 / 3. szám - -ról, -ről - Csepeli György: A hiba és a bűn

104 csúny estéjén hajtották a levetkőzte­tett halálra szántakat a rakpartra, ahol a menetet vezető, reverendába bújt ördög, egykori minorita szerze­tes, Kun András karácsonyi aján­dékként megkegyelmezett a menet tagjainak. Ács Dániel dokumentumfilmjé­nek főszereplője egy sikeres pol­gármester, akit a kerületében élő választópolgárok többsége 2006 óta négyévente újraválaszt. A kerület Budapest hányatott sorsú kerületei között is birí különleges múltjával, melynek minden esélye megvolt arra, hogy eltűnjön az idő feneketlen kútjában. A kerület korábbi polgár­­mestere 2005 októberében felavatott egy 4,4 méter szárnyfesztávú, hat méter magasról letekintő turulma­darat, mellyel a kerületben a máso­dik világháború idején meghalt áldo­zatok emlékét kívánta megörökíteni. Ács Dániel filmjében látjuk, hogy a turul már felállításának pillanatá­ban botrányt kavart, a főváros ak­kori vezetése a lebontását rendelte el, de a bontásra a szélsőjobb által toborzott tömegek tiltakozása miatt sosem került sor. A szobor talapza­tán nevek voltak olvashatók, akikről az arra járó eleinte azt gondolhatta, hogy mindegyik név egy-egy áldoza­tot jelöl. Szaúd-Arábiában bárhol leszúr­nak egy botot, olaj fakad a lyukból, a magyar Alföldön hasonló techniká­val gyógyvíz fakasztható. Budapest tizenkettedik kerületében, éppen arrafelé, ahol a turul bontogatja bronzszárnyait, bárhova szúrjuk pálcánkat, nem olaj, nem termál­víz, hanem vér szökken fel. Az em­lékmű felállítása ezért nem hiba volt, hanem bűn, melynek politikai elismerése azonban mind a mai na­pig várat magára. Az emlékművet felállító polgármester elég fapados elme volt ahhoz, hogy ne mérje fel, mit tett, amikor lehetővé tette ennek az emlékműnek a felállítását éppen ott, ahol a XII. kerületi nyilas párt­­szervezet nekivadult tagjai 1944 vé­gén és 1945 elején, egészen uralmuk végső pillanatáig népirtással foglal­koztak. A kerületben jelenleg regnáló pol­gármesternek pechje, hogy az em­lékművön olvasható mártírok listá­ján ott szerepelt a nagyapja neve is, akiről Rab Lászlónak a Mozgó Világ 2019-es nyári dupla számában meg­jelent oknyomozó írása derítette ki, hogy egyike lehetett a legvérengzőbb gyilkosoknak. Ács Dániel filmjének végén látjuk a választók jóvoltából a képviselő-testületbe juttatott fi­gurákat, akik megszavazzák, hogy vértenger ide, vértenger oda, ők nem engedik, hogy a bronzmadár elrep­­penjen a helyről, ahova a korábbi polgármester akarata állította. Amit még soha sehol senki nem látott, az a jelenet, amelyben a polgármester szerényen tartózkodik, nem nyilvá­nít véleményt, mintha nem tudná, amit a film minden nézője pontosan tud, hogy döntésével tömeggyilkoso­kat fedez, akik között ott volt a nagy­apja is. Tartózkodása semmibe veszi az emlékmű szomszédságában lévő épületekben bestiálisan meggyilkolt zsidó férfiak és nők emlékét, mintha újjászületett volna benne Pilátus, aki Jézus elítéltetésének sorsdöntő pillanatában képmutatóan megkér­dezte, hogy „mi az igazság?”. A filmben elmondott történelmi történet ebben a jelenetben válthat­na át tragédiába, ekkor derülhetne ki, hogy a hiba valójában bűn, mely­nek nem lehet más büntetése, mint a

Next