Műemlékvédelem, 1960 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1960 / 4. szám - Horler Miklós: Új épületek műemléki környezetben

Ez az egyedül helyes magatartás, amelyre a műemlékvédelem épülhet, de ma még távol vagyunk attól, hogy ez a társadalom széles rétegei körében álta­lános lenne. Korunk szemlélete nagy átalakuláson ment át, de még mindig nem mentes a századvég dekadens felfogásában gyökerező magatartás maradványai­tól. Az eklektika szemléletének hagyományait az első világháború után a szóla­mokra, külsőségekre, önáltatásra és díszletekre épült úgynevezett „neobarokk társadalom” mentette át. Nézzünk szembe a tényekkel, és mondjuk meg nyíltan, hogy ez a neobarokk szemlélet még ma sem tűnt el teljesen, s ma, az élet gyöke­resen új formáinak kialakítása közben társadalmunk egy része még mindég neo­barokk módon gondolkodik, neobarokk bútorokkal, tárgyakkal veszi körül magát otthonában, és a műemlékvédelem kérdését is ennek a szemléletnek torzító üvegén keresztül látja. Ha helyes magatartással közeledünk a kérdéshez, először a feladatot kell tisztáznunk. Egy európai főváros történelmileg kialakult városmagjával állunk szemben, amely hat évszázadon át fejlődött, s e századok során az európai kultúra történetének minden jelentős korszaka nyomot hagyott rajta. Ez a sokrétű város túlélte az évszázadok összes megpróbáltatásait, s nem temette el a por, nem holt archeológiai leletként maradt korunkra, hanem a köréje nőtt világváros élő része­ként. A ma embere számára természetesen nem csupán egy régi, elavult és szaná­landó negyedet jelent, hanem olyan örökséget, amelyet elsőrangú történeti és esztétikai értéke miatt érdemes a maga organikus egészében megőrizni és meg­becsülni, így tehát meg kell találnunk helyét a ma életében, hogy fennmarad- e. Tárnok utca 10—12­—14. A 12. sz. a semleges homlokzatok másik példája. Lényegében egy­szerű XVIII—XIX. sz.-i polgárházak utánérzéséből keletkezett. Többszöri ismétlése unalmassá tenné a városképet. (Tervező : N. Szabó István) 14 Műemlékvédelem

Next