Műemlékvédelem, 2008 (52. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 4. szám - Harangi Anna: A Magyar Építészeti Múzeum idén ünnepli alapításának 40. évfordulóját: interjú Pusztai László művészettörténésszel, a Magyar Építészeti Múzeum nyugalmazott igazgatójával
lenne. Hogyan került kapcsolatba a műemlékvédelem ügyével, illetve hogyan lett Önből múzeumalapító? - 1968-ban szereztem művészettörténész diplomát az ELTE BTK művészettörténettörténelem szakán, és ekkor kerültem dr. Entz Géza és dr. Dercsényi Dezső hívására gyakornokként az akkori OMF kötelékébe. A Magyar Építészeti Múzeum alapításának ötletét dr. Zádor Anna és dr. Dercsényi Dezső vetették fel először javaslatként, hogy alapíttassék Magyarországon is más európai építészeti múzeumok mintájára egy olyan gyűjtemény, amelyben híres és neves építészek szakmai, szellemi hagyatéka és relikviái kaphatnak helyet. A javaslatot 1967-ben az Építésügyi Minisztérium akkori miniszterhelyettese is megfontolta, majd felkarolta. Az első körben még nem volt eldöntött, hogy az új, létesítendő múzeumot melyik intézmény égisze alatt lehetne működtetni, így merült fel az Országos Műemléki Felügyelőség, ahol is 1967-ben a Borsos Béla vezette Gyűjteményi Osztály részeként két munkatárssal, dr. Kelényi Györggyel és velem létrejött az építészeti múzeum magját jelentő Építészeti Gyűjtemény. Első nagy feladatunk akkoriban az esztergomi vár ásatásain előkerült építészeti és régészeti emlékanyag rendezése és tudományos feldolgozása volt. S bár az alapítás éve 1968, valójában 1975-ben kaptuk meg az önálló múzeumi működési engedélyt és besorolást az országos gyűjtőkörű múzeumok sorába. A Gyűjteményi Osztály részeként működő Építészeti Gyűjteménybe a XIX-XX. század nagy magyar építészeinek akkor még magánkézben lévő szellemi hagyatékát kezdtük felmérni, és az örökösöktől részben vásárlások, részben ajándékozás útján beszerezni, így kerültek a gyűjteménybe többek közt Hauszmann Alajos, Aigner Sándor, Steindl Imre építészektől származó eredeti tervrajzok és szellemi hagyatékok. Róth Miksa magánkézben lévő hagyatékának jelentős részét megvásárolták. Az örökösök szívesen adták a múzeumi gyűjtemény részére a náluk lévő hagyatékokat. így volt többek közt lehetséges, hogy a XX. század egyik kiemelkedő építészének, Kaesz Gyulának építészeti tervei és bútortervei a múzeumba kerülhettek, s mivel Kozma Lajossal ők ketten jó barátok voltak, így a Kozmahagyaték egy része is bekerült. Az Árkay família, Aladár és Bertalan (apa és fia), illetve Árkay Bertalan feleségének, Stehlo Lili üvegfestőnő csaknem teljes szellemi hagyatékát megszereztük. Hagyatékot őrzünk még Weichinger Károly építész, műegyetemi tanártól, Györgyi Dénestől és nagybátyjától, Györgyi Gézától. Családi hagyatékból került a gyűjteménybe Gregersen Hugó norvég származású építész teljes hagyatéka, akinek nagyapja Magyarországon dolgozott ácsmesterként és vállalkozóként, és ő maga itt járt egyetemre. - A gyűjtés milyen rendezési elv és/vagy gyűjtői szisztéma alapján történt? - Valójában nem volt mód válogatni. 1968- tól kezdődően sorra kutattuk fel és kerestük meg személyesen a XIX. század nagy magyar építészeinek, valamint a XX. század elején kiemelkedőt alkotó építészeinek családtagjait, leszármazottait, örököseit, és amit lehetett, tőlük vásároltunk meg, vagy ajándékként megkaptuk. A családok örültek az érdeklődésnek. Szerencsénkre a leglényegesebb, ma is funkcionáló, építészettörténetileg fő műnek számító és meghatározó közintézményeink komplex terv- és rajzanyaga így került elő. Nem teljes, de számszerűen nagy menynyiségű vázlat és rajz gyűlt össze a két világháború közt eltelt időszak népi építészetet képviselő tervezőinek anyagából is. Az 1990-es évek elejétől a múzeumi gyarapítások egyik fontos momentuma és kiemelt feladata volt az 1945 utáni szocreál építészet teljes anyagának feltérképezése. Az eredeti építészeti vázlatok, rajzok, tervek mellett a gyűjtés másik fő elemét az építészek magánkönyvtárainak könyvállománya tette ki. Ezek a könyvek a rajzokkal, tervekkel együtt kerültek be a múzeum gyűjteményébe. Végül a gyűjtés harmadik területét a relikviák, arcképek, szobrok, a hagyatékban fellelhető használati tárgyak jelentették. Nemcsak a leszármazottak voltak a szerzeményezés forrásai, hanem a műkereskedelemben, korábban elsősorban a BÁV-árveréseken felbukkanó művek is. így került a múzeumba többek közt 1975-ben Bartolommeo Gaetano Pesci a fertődi kastély és kertjének 1780-ból való látképe, vagy 1977-ben