Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1-2. szám - Alföldy Gábor: A dégi kastélypark története
talált szerpentin-tó viszont a haltenyésztés szempontjából is jelentős tényező volt, amint arról már Kitaibel is beszámolt. Mivel régen fel kellett készülni a túlzott vízbőség veszélyére, több kilométer hosszú árapasztó (fölösvíz-levezető) csatornákat építettek a patakok, illetve a tópart mentén. Az árapasztó zsilipek állításával pontosan lehetett szabályozni a tóba jutó víz mennyiségét. A tavat a park építése idején feltehetően addig duzzasztották, hogy szinte egész hosszában kitöltötte a völgytalpat. Igen valószínű azonban, hogy e rendkívül hosszú meder gyors elnádasodása és feliszapolódása miatt le kellett mondani a tó nyugati szakaszáról, s így jöhetett létre annak rövidebb, a második katonai felmérés térképén (1858) látható és ma is létező hossza.33 A park községhez kapcsolódó keleti szélén nagy, teraszos konyhakert terült el, amelyben a dézsmapincék sora és az impozáns narancsház, valamint a kertészlak kapott helyet. A klasszicista narancsház a parkkal egy időben épülhetett a vásártér (ma Szabadság tér) épületsorának legnyugatibb, kissé mélyebben fekvő tagjaként. Az igényes épület a hazai klasszicista narancsházak egyik legépebben fennmaradt példája. Az épület főhomlokzatának kissé előreugró, timpanonnal és három íves nyílással kiemelt középrizalitja szalont rejtett. A szalon két oldalán, a két növényháztér előtti homlokzatszakaszok teljes egészükben üvegezettek voltak, s a párkány alatti deszkázott sávban porceláncsigákon fel-le gördíthető árnyékoló gyékényrolók függtek. Az épület keskeny, kétszintes sarokrizalitjaiban laktak a kertészsegédek, a főkertész lakásaként pedig a narancsházhoz keletről csatlakozó kertészlak szolgált. A valószínűleg Pollack Mihály által tervezett, korábbi épület felhasználása nélkül épült narancsház a szalonnal ellátott, Európa-szerte elterjedt klasszicista narancsháztípus igényes képviselője. Analógiái egykor hazánkban is léteztek Seregélyestől Zircig és Kisselmectől (Stiavnicka, Szlovákia) a budai királyi palota 1850-es években újjáépített üvegházáig. E típusból a németországi Felső-Pfalzból három azonos, a dégihez igen hasonló „virágházat” is ismerünk.34 A narancsház az 1859. évi leltár alapján 80 dézsában nevelt bromés narancsfa mellett leándereknek, ciprusoknak és számos egzotikus növénykülönlegességnek (pl. kaktuszoknak, újhollandi növényeknek) is helyet adott. Itt teleltették a park és a kastély virágdíszének gerincét alkotó muskátlikat (1859-ben 815 db-ot) és más virágokat is.35 Festetics Antal és családja szenvedélyesen gyűjtötte a növényeket, azonban nemcsak egzotikus különlegességeket, hanem hazai ritkaságokat is, a parkban és a Botanika-szalon herbáriumszekrényeiben egyaránt. Kitaibel Pálnak elküldött vagy dégi látogatása alkalmával átadott herbáriumlapjaik - köztük a dégi patakban gyűjtött vízinövények - máig fennmaradtak a Természettudományi Múzeum gyűjteményében.36 A park létesítése kapcsán ültetett növényzetről nem sokat tudunk. Mindössze a már idézett, 1824-ből származó összehasonlításból következtethetünk annak rendkívüli gazdagságára. Eszerint a híres kis Festetics Antal, valamint felesége, Splényi Amália és sógora, Splényi József által részben régen gyűjtött növények herbáriumlapjai, amelyeket Kitaibel Pálnak ajándékoztak (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár, részlet a dégi kiállításból)