F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete
palota. A társasüzlet megszűnése után egyedül alapított műtermet a Vilmos császár úton, ahol már 34 segéddel dolgozott. Kiváló gyermekfelvételeit (VI., 20. ábra) valóságos művészi kompozícióként értékelték kortársai. Számos nemzetközi kiállításon is részt vett, többek között Párizsban, Brüsszelben, Madridban és Triesztben. Az 1896. évi millenneumi kiállításon zsűritagként működött. Ugyanebben az évben a fényképészek asztaltársaságának elnökévé választották. Tudásával sohasem volt megelégedve, ezért amikor csak tehette, tanult és utazott. 1906-ban egyik alapítója A Fény című szaklapnak, melynek szerkesztősége a Nagymező utca 20. szám alatti házában működött. 1885-ben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének, és egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 31 A Somossy Orfeummal (ma Fővárosi Operett Színház) szemben felépítendő műteremház építkezését a szükséges engedélyek beszerzése előzte meg. Ennek története 1893 elejére nyúlik vissza. Mai Manó és felesége, Rothauser Etelka 32 1892. január 30-án 35 000 Ft-ért megvásárolta a Nagymező utca 20. szám alatt álló egyemeletes lakóházat. 33 Az épületet feltehetően bérbe adták, mert a család nem itt, hanem az V. kerületi Váczi körút 14. szám alatt lakott egészen 1894-ig. Ez az állapot csak rövid ideig tartott, mert 1893. január 5-én kelt levelében Mai Manó Budapest Székesfőváros Tanácsától már az épület lebontását és helyébe egy háromemeletes modern műteremház építésének engedélyét kérte (3. ábra). Beadványában részletesen taglalta tervezett épületének leendő alaprajzi és funkcionális elrendezését. Ennek megfelelően, a félemeleten üzlethelyiségeket, az udvari szárnyban bérlakásokat, az I. és a III. emeleteken további lakóhelyiségeket terveztek. A fényképész műterme, a hozzá tartozó kisebb munkaszobákkal együtt a II. emelet utcai traktusában kapott helyet. Erre a szintre, a ház többi lakójának közlekedésétől teljesen elkülönített lépcsőn lehetett följutni a földszinti előcsarnokból. A III. emelet fölött kialakított manzárd utcai frontjára további fényképészeti helyiséget terveztek, nevezetesen a függőfolyosó felől megközelíthető, vasszerkezettel készült tűzbiztos és felülvilágítós retustermet. A terem egy, az épülettestben elhelyezett lépcső által közvetlenül is kapcsolatban állt a II. emeleti műteremmel. Az udvart egy mély földszinttel bővítette a tulajdonos, ahová a mosókonyhát, mángorlót és a házmester lakását akarták elhelyezni. 34 Annak ellenére, hogy a 3763. hrsz. telek nem esett építési korlátozás, illetve szabályozás alá, Maiék nem kapták meg az építési engedélyt. Az elutasítás okát a telek túlzott beépítésével indokolták. Az építési szabályzat szerint ugyanis a beépítetlen területnek legalább 15%-nak kellett maradnia, ezzel szemben a tervezett beépítés a 99 négyszögöles teleknek csak 12%-át hagyta volna szabadon, az épület minél célszerűbb megvalósítása és a telek minél nagyobb kihasználása érdekében. 35 Az elutasító határozatra Mai Manó valamint a tervezők 5 napon belül válaszoltak. 1893. január 19-én kelt folyamodványukban elismerték a fenti szabály érvényességét azzal a kiegészítéssel, hogy egy nem kifejezetten lakóház építésekor a fenti előírásoktól el lehet tekinteni. Ellenérveiket az alábbiak szerint fogalmazták meg: „Minek utána ezen épület tényleg elsősorban műtermeim elhelyezésére szolgál, másrészt a telek alig 100 négyszögölnyi nagysága és szabálytalansága mellett