Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-05-28 / 42. szám
liliom, mely csak díszült Istentől nyert szépségében, de nem fon, nem sző, nem var, ’s nem használ sem magának sem másnak. A’ belső Szolnok vármegyei közgyűlésről ez előtti számunkban írottakhoz még ezeket adjuk. Folyó hónap sokán, mint a’ gyűlést megelőző napon előleges tanácskozás tartatott a’ közgyűlésen felveendő tárgyak felett, azokkal megismerkedés végett, ’s előkészület képpen. Felolvastatván a’ királyi főkormányszék rendeletét, melyekben a’ felsőbb megerősítést nyert tisztek megneveztetnek, ’s észrevételek téteznek a’ megye ez előtti közgyűlése jegyző könyveire, ’s beiktattatván hivatalaikba a’ már megirt tisztek, jónak látták a’ rendek egy felírásban jogaik fenntartása tekintetiből némely sérelmeiket elősorolni ’s orvoslásokat ltérni; ilyen sérelmeik, hogy a’tisztviselők megerősítése igen későre történik ’s értesittetik róla a’ megye; a’ királyi pénztárnoki hivatalt állandónak tekinti a’ felsőség, holott annak is évenként változónak kell lenni, mint a’ többi; hogy a helyettesítés joga a’ főispánynak tulajdonittatik, és hogy ezúttal azon hivatalokból, melyekre a’ választás létetett ’s felkűldetett, csak nehányak nyertek megerősítést. Melyhez kzépest meghatározák a’ rendek, hogy az ilyen, megerősítést nem nyert hivatalokra ezúttal ne válaszszanak, hanem hagyják meg a’ mostaniakat addig, mig a’ felsőbb helyen megerősítettek ideje kitelik, ’s akkor általános tisztujitást tartsanak. Szolgabirákká választattak és feleskettettek: Rácz György , Rácz Ádám, Mozsa Sándor, Dadai István, Méhesi József, Torma Sámuel, Técsi Sámuel, Simon János, Mezei László és Veress Ádám. Kossuth Lajos a’ Pesti Hírlap szerkesztője, mint Pest megye által a’ tábori zene alkalmával i. h. 7-kén történt (39 számunkban közlött) esemény megvizsgálására kinevezett egyik nyomozó biztos, haladék nélkül megkezdett és folytatott nyomozási munkálodások eredményéről 40-k számában értesíti a’ közönséget. Kivévén azon egy körülményt, ki lett légyen ez, ki a’ fő őrhelyen a’ történetet feljelentette ’s patrouillet kívánt, a’ többi alkalmasint egészen tisztában van ’s nevezetesen arra nézve, ki a’ stilet-szurást tette, mind szemtanuk, mind saját vallomása után semmi kétség nincs. A’ tett magában elég szomorú, ’s nincs nagyításra szükség, hogy közindignatiot okozzon, annak azonban hogy az őrcsapat tömegben 3 parancsszóra kiszegzett szuronynyal támadta volna meg a’ népet, semmi nyomára nem akadt a’ biztosság, mely megvizsgálván a’ szuronyokat, meggyőződött, hogy ha ily fegyverrel tömegben támadtatott volna meg a’ nép, lehetetlen volt volna igen súlyos szurony-döféseknek, tán halálos sebesitésnek is nem történni, már pedig a’ hány sebesitésnek csak nyomába jöhetett a’ választmány (kivévén a’ báttőrrel arczul szurott Vadász nevű ifjat, ’s némi más karczolásokat) mind puskaagy ütés volt; szurony döfésről orvosi bizonyság egyetlen egy sincs. Elkövetkezik nem sokára, úgy hiszszük, az itélethozás is, melyről azonnal tudósitni fogjuk tisztelt olvasóinkat. A’ Pesti Hírlap c’ leirottak előzménnyéül méltányolja a’ nép ’s különösen az ifjúság jogszerűségét, mely kezességül vévé a’ helybeli katonai parancsnok fogadását, ’s a’ Pest megye nevében lekötött szót, hogy a’ bűn büntetlen nem maradand; ’s igy folytatja. A’ polgári társaság legerősb kapcsa törvény ’s igasság iránti bizodalom; valameddig e’ bizodalom megrendítve nincs, valameddig a’ megsértett polgár joggal érzi, hogy a’ biró távol minden pártszenvedélytől sziklaszilárdon áll, mint élő törvény, mint személyesített igasság, addig a’ polgárzat épűlete alapjában egésséges, ép, és meg nem rendül ; de ha egyszer el nem szépíthető események megrenditék e’ bizodalmát, ha kéntelen hinni az ember, hogy vannak, kik ellen az „élő törvénynél“ részrehajlatlan igazságra nem számolhatni, akkor kiki mintegy ösztönszerüleg önerejére utasítva tekint szét magakörül; a’ polgári társaság embercsoporttá változik, és ez embercsoport hivatása örökös futás vagy örökös harcz; ’s rend rendnek, kar karnak, ember embernek ellenében mint ellenség áll, és ököl foglal helyet, hol csak törvénynek kell vala uralkodnia. — E’ nagy, e’ fontos igasságnak, hozzá illő szép szavakkal leirása röviden oda megy ki: legyen a’ büntetés bár kire nézve oly bizonyos —— mint bizonyos a’ törvénysértés, legyen az méltó, és minél hamarább lehet, elkövetkező. És valóban ez lenne alapja minden polgári társaságnak, teremtője a’ rendnek, s közboldogságnak ! Szabolcs vármegyének i. h. 3-kán kezdett közgyűlése, minthogy a’ fő papi körlevelek tárgyában martiusi gyűlésén hozott határozatait, ’s felírását a’ debreczeni könyvnyomóintézet , felsőbb rendeletekre hivatkozva, könyvvizsgálói engedelem nélkül kinyomatni nem akarta, a’ helytartó tanácshoz felírást intézett a’ törvényhatósági határozatok ’s rende-