Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-05-28 / 42. szám

liliom, mely csak­ díszült Istentől nyert szép­ségében, de nem fon, nem sző, nem var, ’s nem használ sem magának sem másnak. A’ belső Szolnok vármegyei közgyűlésről ez előtti számunkban írottakhoz még ezeket adjuk. Folyó hónap so­kán, mint a’ gyűlést megelőző napon előleges tanácskozás tartatott a’ közgyűlésen felveendő tárgyak felett, azok­kal megismerkedés végett, ’s előkészület kép­­pen. Felolvastatván a’ királyi főkormányszék rendeletét, melyekben a’ felsőbb megerősítést nyert tisztek megneveztetnek, ’s észrevételek téteznek a’ megye ez előtti közgyűlése jegy­ző könyveire, ’s beiktattatván hivatalaikba a’ már megirt tisztek, jónak látták a’ rendek egy felírásban jogaik fenntartása tekintetiből né­mely sérelmeiket elősorolni ’s orvoslásokat ltérni; ilyen sérelmeik, hogy a’tisztviselők meg­erősítése igen későre történik ’s értesittetik róla a’ megye; a’ királyi pénztárnoki hivatalt állandónak tekinti a’ felsőség, holott annak is évenként változónak kell lenni, mint a’ többi; hogy a helyettesítés joga a’ főispánynak tulaj­­donittatik, és hogy ezúttal azon hivatalokból, melyekre a’ választás létetett ’s felkűldetett, csak nehányak nyertek megerősítést. Melyhez kzépest meghatározák a’ rendek, hogy az ilyen, megerősítést nem nyert hivatalokra ezúttal ne válaszszanak, hanem hagyják meg a’ mostani­akat addig, mig a’ felsőbb helyen megerősí­tettek ideje kitelik, ’s akkor általános tisztuji­­tást tartsanak. Szolgabirákká választattak és feleskettettek: Rácz György , Rácz Ádám, Mozsa Sándor, Dadai István, Méhesi József, Torma Sámuel, Técsi Sámuel, Simon János, Mezei László és Veress Ádám. Kossuth Lajos a’ Pesti Hírlap szerkesztő­je, mint Pest megye által a’ tábori zene alkal­mával i. h. 7-kén történt (39 számunkban köz­­lött) esemény megvizsgálására kinevezett egyik nyomozó biztos, haladék nélkül megkezdett és folytatott nyomozási munkálodások eredmé­nyéről 40-k számában értesíti a’ közönséget. Kivévén azon egy körülményt, ki lett légyen ez, ki a’ fő őrhelyen a’ történetet feljelentet­te ’s patrouillet kívánt, a’ többi alkalmasint e­­gészen tisztában van ’s nevezetesen arra néz­ve, ki a’ stilet-szurást tette, mind szemtanuk, mind saját vallomása után semmi kétség nincs. A’ tett magában elég szomorú, ’s nincs nagyí­tásra szükség, hogy közindignatiot okozzon, annak azonban hogy az őrcsapat tömegben 3 parancsszóra kiszegzett szuronynyal támadta volna meg a’ népet, semmi nyomára nem akadt a’ biztosság, mely megvizsgálván a’ szuronyo­kat, meggyőződött, hogy ha ily fegyverrel tö­megben támadtatott volna meg a’ nép, lehe­tetlen volt volna igen súlyos szurony-döfések­nek, tán halálos sebesitésnek is nem történni, már pedig a’ hány sebesitésnek csak nyomá­ba jöhetett a’ választmány (kivévén a’ báttőr­­rel arczul szurott Vadász nevű ifjat, ’s némi más karczolásokat) mind puskaagy ütés volt; szurony döfésről orvosi bizonyság egyetlen egy sincs. Elkövetkezik nem sokára, úgy hiszszük, az itélethozás is, melyről azonnal tudósitni fogjuk tisztelt olvasóinkat. A’ Pesti Hírlap c’ leirottak előzménnyéül méltányolja a’ nép ’s különösen az ifjúság jogszerűségét, mely ke­zességül vévé a’ helybeli katonai parancsnok fogadását, ’s a’ Pest megye nevében lekötött szót, hogy a’ bűn büntetlen nem maradand; ’s igy folytatja. A’ polgári társaság legerősb kapcsa törvény ’s igasság iránti bizodalom; va­lameddig e’ bizodalom megrendítve nincs, va­lameddig a’ megsértett polgár joggal érzi, hogy a’ biró távol minden pártszenvedélytől szikla­szilárdon áll, mint élő törvény, mint szemé­lyesített igasság, addig a’ polgárzat épűlete a­­lapjában egésséges, ép, és meg nem ren­dül ; de ha egyszer el nem szépíthető ese­mények megrenditék e’ bizodalmát, ha kénte­­len hinni az ember, hogy vannak, kik ellen az „élő törvénynél“ részrehajlatlan igaz­­ságra nem számolhatni, akkor kiki mintegy ösz­­tönszerüleg önerejére utasítva tekint szét maga­körül; a’ polgári társaság embercsoporttá vál­tozik, és ez embercsoport hivatása örökös fu­tás vagy örökös harcz; ’s rend rendnek, kar karnak, ember embernek ellenében mint el­lenség áll, és ököl foglal helyet, hol csak törvénynek kell vala uralkodnia. — E’ nagy, e’ fontos igasságnak, hozzá illő szép szavakkal leirása röviden oda megy ki: legyen a’ bün­tetés bár kire nézve oly bizonyos —— mint bizonyos a’ törvénysértés, legyen az méltó, és minél hamarább lehet, elkövetkező. És va­lóban ez lenne alapja minden polgári társa­ságnak, teremtője a’ rendnek, s közboldogság­nak ! Szabolcs vármegyének i. h. 3-kán kez­dett közgyűlése, minthogy a’ fő papi körleve­lek tárgyában martiusi gyűlésén hozott hatá­rozatait, ’s felírását a’ debreczeni könyvnyo­móintézet , felsőbb rendeletekre hivatkozva, könyvvizsgálói engedelem nélkül kinyomatni nem akarta, a’ helytartó tanácshoz felírást in­tézett a’ törvényhatósági határozatok ’s rende-

Next