Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-11-05 / 89. szám

berek vagyunk? hogy őseinkről ránk szállott szabad választási jogunkat dicséretesen és kor­­szerűleg tudjuk gyakorolni ? Imé, többekkel is szolgálok. Annak megértésére, ha kérdené va­laki, mi okozhatta voltaképpen e’ példátlan vérengezést? röviden csak ez a’ felelet: a’ vá­lasztásra öszvegyült nemesség száma bizonyo­son felyül volt a’ goo­an; mivel azonban a’ külső félbeliek — mint nevezik az érmelyéki­­eket — kevesebben voltak a’ belső félbeliek­nél, ezeknek botokkal elűzését 's igy a szá­mosabb ellenfélnek a’ választás helyéről elker­­getését tervek kivitelére — két nagy hazafiak követekké választatására — egyedül vezető esz­köznek látván, azt rögtön használni el nem mu­latták; ’s igy vadindulattal az ilyent nem gyanító, arra nem kész belső félbeliekre ro­hanva, őket szélvel verték, miből természete­sen folyt a’ 900 számnak, még 3­6-nál is ke­vesebbre leolvadása, miután a’ csak magára maradott hős pártnak az említett terrorismus segitségivel nem vala nehéz kedvenczeit köve­tekké tenni. — Az is igen számosokon történt, hogy a’ szokott kérdések hozzájok intézése nélkül ,,kik éljenek? kik a’ követek?“ tehát minden előre megintés nélkül, csak azért ha belsőfélbeliek vagy tövisháziak valának, mihelyt ilyeneknek ismerték, ott helybe leagyaltattak. Ha meg nem valósulna az ily szabad válasz­tás számos leagyalt áldozati közzü­l egynek is halála (annyi bizonyos, hogy egynek élete megmaradása még tegnap is kétséges volt, ’s többen találtatnak kiknek felkeléséhez kicsi reménység van) csak, e’ napokig függőben lé­tei borzasztó, ’s vért fagylaló érzést okoz. * *) Fe­zeken kivül igen sokak találtatnak, kik eltörtt kézzel , lábbal, vagy egyébként kegyetlenül megkinozva, elevenen fognak évek múlva is em­­lékezni, hogy közel az idő, midőn a’ Partium­­nak ns. Magyarországhoz viszsza kell csatoltat­­nia. Egy ily színű választás alatt használt, azt jellemző ’s az óhajtott czél érését siikeresitő eszközt is hallgatással el nem mellőzhetek. A’ mámoros fejű választóknak ugyan jól szájokba rágták a’ Sz. R. és U. M. neveket, ’s nem hi­­jánzottak mellettök informatorok­, suk azokra az ily állapotban könnyen felejtőket emlékez­tették, még is sokan midőn a’ biztosság elibe tántorogtak, oda szinte bébuktak, nehezen visz­sza fordulva, kérdezték „kinek a’ nevét mond­jam ?‘.“— A’ javát, a’ szabadság e’ dicső nap­jának bérekesztésül hagyám. A’ hozzájok mél­tó modor és eszközök használásával dicső gyö­­zedelmeket kivivő pártfőnökök estve a’ casino­­ban vidor kedvvel megitták áldomás­­sát a’ nap nagy munkájának, hol egyik a’hő­sök közzül, S. A. egész elragadtatással, poharat emelvén tele torokkal ezt kiáltá: Éljen Kos­suth Lajos! veszszen gróf Sz. Ist­vánt/a mire pártszakadás és heves vita jön, ’s egy a’jelenlévők közzül, ki az asztalra felugrott kiáltót le akará onnan rántani, azon ellen megjegyzés tétel után: „de biz éljen gróf S­z. István is“ egy ifjú cortes által nem csak tüzesen megtámadtatott, hanem e’ versen­gés következéséül párviadalra is hivatott! — Nem kívántam a’ gyűlést magát és az ott folyt tárgyat hoszszan előadni; csak röviden érdek­­lem ezeket, névszerént az egy alszolgabiró L. I. által indítványozott felolvasását a’ me­gyénket 1839-b. a’ pozsoni országgyűlésre meg­hívó királyi levélnek, minek felolvasását az el­lenpárt emberei tüzesen sőt indulatosan sür­gették, majd annak megkeresésére biztosságot neveztek­ ki, mely szőnyegre hozott tárgyból csak hamar igen éles, és majd minden kimér­­lést főre tevő, és szabad nemes fér­fiakból ál­ló gyűlés méltóságával öszve nem férhető n­ vers vitatások, sértegetések, különösen pedig tisz­telt főispánunkat érdeklő személyeskedések fej­­lödtek­ ki, ki a’ tulzási pártnak két tagja által ilyen hevesen megtámadtatott volt. Nem­mel­ k ö­e­lözhetem­ el még Sz. R. indítványát is, ki a’ követeket hittel kívánta köteleztetni, hogy királyi kinevezés vagy megerősítés alá tartozó semminemű hivatalt a’ megyeiek kivételével ne viselhessenek. (Lehetvén tudni előre leendő követeinket, könnyű volt azt is tudni, hogy e­­zek bizonyoson semmi ily kísértésnek kitéve nem lesznek.) E’ bizodalmatlanságot mutató ja­vaslat *) most már oda szélesittetett, hogy nem csak a’ királyi kegyelemtől függő hivatalokat, de a’ csak királyi megerösités alá jövőket se lehessen viselni egy képviselőnek, ne hogy a’ roszsz hazafiság bélyege rá száradjon. De e­­lég már: igy folyt­ le megyénk e’ közgyűlése; a’ multfebruariusi béke szomorú, de igen ter­ . *) Szerkesztőséghez más úton is érkezett tudósítások sze­­­rént, legnagyobb verekedés a’ fennebbi közlésben is ér­dekelt, volt megyei levéltárnok V. S. udvarán vala, hon­nan négy szekér lengyalt és vérbe kevert embert vittek­ ki. A’ terhesebben és életveszélyesen is megsebe­sítettek számát hiteles hirek szerént 19 — 20-ra lehet számitni; ide értve ellenben a’ gyengébben és kisebb részben, azonban érezhetőleg megkaktintottak számát is, 40-en is felyül vannak. *) Mint tudva van, több megyék névszerént Marosszék, és b. Szolnok vármegye a’ fennebb érdeklett indítványt most kihagyták követi utasítvánnyaikból. Szerkesztőség jegyzése.

Next