Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-11-05 / 89. szám
berek vagyunk? hogy őseinkről ránk szállott szabad választási jogunkat dicséretesen és korszerűleg tudjuk gyakorolni ? Imé, többekkel is szolgálok. Annak megértésére, ha kérdené valaki, mi okozhatta voltaképpen e’ példátlan vérengezést? röviden csak ez a’ felelet: a’ választásra öszvegyült nemesség száma bizonyoson felyül volt a’ gooan; mivel azonban a’ külső félbeliek — mint nevezik az érmelyékieket — kevesebben voltak a’ belső félbelieknél, ezeknek botokkal elűzését 's igy a számosabb ellenfélnek a’ választás helyéről elkergetését tervek kivitelére — két nagy hazafiak követekké választatására — egyedül vezető eszköznek látván, azt rögtön használni el nem mulatták; ’s igy vadindulattal az ilyent nem gyanító, arra nem kész belső félbeliekre rohanva, őket szélvel verték, miből természetesen folyt a’ 900 számnak, még 36-nál is kevesebbre leolvadása, miután a’ csak magára maradott hős pártnak az említett terrorismus segitségivel nem vala nehéz kedvenczeit követekké tenni. — Az is igen számosokon történt, hogy a’ szokott kérdések hozzájok intézése nélkül ,,kik éljenek? kik a’ követek?“ tehát minden előre megintés nélkül, csak azért ha belsőfélbeliek vagy tövisháziak valának, mihelyt ilyeneknek ismerték, ott helybe leagyaltattak. Ha meg nem valósulna az ily szabad választás számos leagyalt áldozati közzül egynek is halála (annyi bizonyos, hogy egynek élete megmaradása még tegnap is kétséges volt, ’s többen találtatnak kiknek felkeléséhez kicsi reménység van) csak, e’ napokig függőben létei borzasztó, ’s vért fagylaló érzést okoz. * *) Fezeken kivül igen sokak találtatnak, kik eltörtt kézzel , lábbal, vagy egyébként kegyetlenül megkinozva, elevenen fognak évek múlva is emlékezni, hogy közel az idő, midőn a’ Partiumnak ns. Magyarországhoz viszsza kell csatoltatnia. Egy ily színű választás alatt használt, azt jellemző ’s az óhajtott czél érését siikeresitő eszközt is hallgatással el nem mellőzhetek. A’ mámoros fejű választóknak ugyan jól szájokba rágták a’ Sz. R. és U. M. neveket, ’s nem hijánzottak mellettök informatorok, suk azokra az ily állapotban könnyen felejtőket emlékeztették, még is sokan midőn a’ biztosság elibe tántorogtak, oda szinte bébuktak, nehezen viszsza fordulva, kérdezték „kinek a’ nevét mondjam ?‘.“— A’ javát, a’ szabadság e’ dicső napjának bérekesztésül hagyám. A’ hozzájok méltó modor és eszközök használásával dicső gyözedelmeket kivivő pártfőnökök estve a’ casinoban vidor kedvvel megitták áldomássát a’ nap nagy munkájának, hol egyik a’hősök közzül, S. A. egész elragadtatással, poharat emelvén tele torokkal ezt kiáltá: Éljen Kossuth Lajos! veszszen gróf Sz. Istvánt/a mire pártszakadás és heves vita jön, ’s egy a’jelenlévők közzül, ki az asztalra felugrott kiáltót le akará onnan rántani, azon ellen megjegyzés tétel után: „de biz éljen gróf Sz. István is“ egy ifjú cortes által nem csak tüzesen megtámadtatott, hanem e’ versengés következéséül párviadalra is hivatott! — Nem kívántam a’ gyűlést magát és az ott folyt tárgyat hoszszan előadni; csak röviden érdeklem ezeket, névszerént az egy alszolgabiró L. I. által indítványozott felolvasását a’ megyénket 1839-b. a’ pozsoni országgyűlésre meghívó királyi levélnek, minek felolvasását az ellenpárt emberei tüzesen sőt indulatosan sürgették, majd annak megkeresésére biztosságot neveztek ki, mely szőnyegre hozott tárgyból csak hamar igen éles, és majd minden kimérlést főre tevő, és szabad nemes férfiakból álló gyűlés méltóságával öszve nem férhető n vers vitatások, sértegetések, különösen pedig tisztelt főispánunkat érdeklő személyeskedések fejlödtek ki, ki a’ tulzási pártnak két tagja által ilyen hevesen megtámadtatott volt. Nemmel k öelözhetem el még Sz. R. indítványát is, ki a’ követeket hittel kívánta köteleztetni, hogy királyi kinevezés vagy megerősítés alá tartozó semminemű hivatalt a’ megyeiek kivételével ne viselhessenek. (Lehetvén tudni előre leendő követeinket, könnyű volt azt is tudni, hogy ezek bizonyoson semmi ily kísértésnek kitéve nem lesznek.) E’ bizodalmatlanságot mutató javaslat *) most már oda szélesittetett, hogy nem csak a’ királyi kegyelemtől függő hivatalokat, de a’ csak királyi megerösités alá jövőket se lehessen viselni egy képviselőnek, ne hogy a’ roszsz hazafiság bélyege rá száradjon. De elég már: igy folyt le megyénk e’ közgyűlése; a’ multfebruariusi béke szomorú, de igen ter . *) Szerkesztőséghez más úton is érkezett tudósítások szerént, legnagyobb verekedés a’ fennebbi közlésben is érdekelt, volt megyei levéltárnok V. S. udvarán vala, honnan négy szekér lengyalt és vérbe kevert embert vittek ki. A’ terhesebben és életveszélyesen is megsebesítettek számát hiteles hirek szerént 19 — 20-ra lehet számitni; ide értve ellenben a’ gyengébben és kisebb részben, azonban érezhetőleg megkaktintottak számát is, 40-en is felyül vannak. *) Mint tudva van, több megyék névszerént Marosszék, és b. Szolnok vármegye a’ fennebb érdeklett indítványt most kihagyták követi utasítvánnyaikból. Szerkesztőség jegyzése.