Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-09-03 / 71. szám

Kolozsvárn­.I­LT ÉS JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. KloLOZSVOIT Újság­ok. Tegnap sept. 2-kán tartották az ötödik nagygyűlésre ösz­­vesereglett két magyarhoni orvosok és ter­mészetvizsgálók első közülésöket a’ város nagy és e’ czélra feldíszített tanétteremé­ben. Annak mintegy közepén volt az asztal, a’ két elnök és két titoknok számára, ’s há­ta megett, kissé magasabban az értekezést olvasók asztala. A’ teremben szép számmal u. m. 500-n felyül lévő rendes tagok foglal­tak helyet, a’ karzaton a’ hallgatók, egyik karzat nönembeliek számára volt tartva, hol sok főrangú asissonyságok is voltak. Kir. kormányzónk ő excját mint rendes elnököt a’ grádics aljánál városunk érdemes főbírá­ja fogadta, ’s midőn ő excja a’ terembe bé­­lépett, az egész gyűlés feladván, hangos ,,él­­jen“-nel idvezté. A’ jeleni­vő tagok sorát diszesitették erdélyi kath. püspök Kovács Miklós, országos elnök b. Kemény Fe­renc, úr ő excsok, úgy a’ kir. kormány­­szeg tagjai. A’ szomszéd testvérhonból mind­­öszre 28-a jöttek, azok köztt mindenek sze­mét magára húzta a’ magyar orvosok Ne­stora és e’ vándorgyűlések alapitója a’ tisz­teletre méltó kir. tanácsos Bene Ferenc­z; de kevély lehet városunk a’ három K­u­b­i­­n­y­i, — Ferencz alelnök és nógrádi követ, Ágoston magyar nemz. muzeum igazga­tója és Geiz­a. — Bene Károly, to­vábbá dr. Zips­er az európai hirű fzivész, Eckstein Fridrik pesti orvosi kar de­­cánja, Reisinger János pesti tanár, Pe­tényi Salamon magyar n. muzeumi se­­gédőr, Draskovics Gyula, Grosz Fridrik n.váradi orvos-sebész tudor, Bar­ta István, pestmegyei főorvos, Tormá­si Lajos Békés megyei főorvos,­ Halász Geila pesti orvos, Gerendai József vegy- és szlvésztani segéd 's a’t. urak jelenlé­tével. A’ kolozsvári tudósok száma mindösz­­ze 152 — azok köztt kettő az úriaszszonyok sorából, gr. T­e­l­e­k­i Já­n­o­s­n­é és b. Wes­selényi Krisztina, mind ketten füvé­­szek; a’ többel; Erdély különböző részeiből. (Az egész névsort hozot­ti fogjuk.) A’ kinyi­tó jeles és tartalomdus beszédet elnök kir. kormányzó­i excra tarta, melyben a’ vándor társulatok hasznát kiemelte, ezt követték Kubinyi Ferencs alelnök úr honi ér­zést lehellé, tudománynyal tömött beszédje, miben különösen a’ nemzeti múzeumok ala­­pitásánk czélja és fontossága volt előadva, valamint dr. és tanár Szőcs József ér­dekes és közfigyelmet gerjesztő beszéde, mi­nek első részében az ilyen gyűlések hasz­nát és czélját terjesztette­ elő, a’másodikban Kolozsvárt rövid, de tömött és jól válasz­tott vonásokban ismertette. A’ hivatalnokok számot adása után, a tavalyi temesvári nagy­gyűlés jegyzőkönyve, valamint több az idei gyűléshez tudós testületektől és egyes sze­mélyektől intézett levelek felolvastattak. A­­zok köztt hazánk nagyérdemű és tisztelt fő­hadi vezérének b. W­ernhardt Pál úr ő exojának, a’meg nem jelenhetése okait elő­adó magyarul irt leveleket harsogó ,,él­­jen“-nel tiszte­tetett , valamint a’ gr. Szé­chenyi István-­é is. Értekezéseket olvastak­ fel Kubinyi Ágoston, „az ál­lattan Európában és Magyarhonban“ cziműt, s Z­e­t­é­n­y­i Salamon az állatkínzásról irt és jutalomkoszorus munkájából, a’ mi bi­zonyosan minden jóérzésü becsületes ember keblében riszhangra talált, és háromszoros zajos „éljen“nel idveneltetett. A’ koszorús író nyert jutalmát, 24 aranyat újra feltette, ó­v móddal, hogy annak fele egy természettu­dományi kérdésre, fele egy felállítandó al- Jatkínzást törlesztő egyesület alapjául szol­gáljon. A’ nemes és buzdító példa utánzás­ra talált, gr. Kemény Sámuel úr mind két jutalmat 12 — 12 aranynyal, prof. Mé­hes Sámuel az elsőt 12 aranynyal nevelte, végre püspök Kovács Miklós úr ő excja Ilinek neve a’ közügyre adakozásban sehol­­sem hijánzik, a® egyesület alapításához 25 aranyn­y­al jár ült.­­mindenekre bőveb­ben. Vé’­­ben a’ város által nagy ebéden kir. kor­mányzó ő excja császár és császárnéd Fel­ségük hoszszas boldog éltéért, ’s a’ fels. ausztriai házért poharat ürített, Kubinyi Ágoston úr pedig ö excjaért ivott. Más nagyérdemű hazafiakért is pohárköszönté­­sek történtek. — Estve kir. kormányzó ö excsanal fényes estély volt, kinek 10 óra­kor az ifjúság fáklyás énekkel tisztelkedett.— — Vasárnap sept.­l-n a’nemzeti színházban egy kedves éldeletet adó hangverseny volt; ez sept. T-k szom­baton ismételtetm fog, miről akkor bővebben szólandunk.— —Kártya­vetés bánatos következménye­i. Wag­ner Ferenc® nevű vándor alakos­­ vagy úgy­nevezett mechanicus, nejével egy 14 éves és egy csecsszopó gyermekével, két lovas szekeren, útilevéllel ellátva ide Kolozsvárra megérkezvén, bészállottak a’ régi serfőző czim­ű fogadóba. — A’ mechanicus nője más nap 14 ik­auig. a’ városon mint énekesné sok helyen megfordulván , bévetődött a’ ka­tonaiak mellett, egy Dumbrowszki nevezetű fogadóshoz, kinek csak nője lévén otthon, ajánlotta annak, hogy kártyavetés által a’ mult és jelen eseményeket, sőt a’ jövendőt is megmondja. A’ fogadosné, kitanon napok­ban sokféle kedvetlenség és megkárosodás ért; hatvan az alkalmon, előbb enni, inni ád a’ kártyavetőnek ’s azután hozzá fognak a’ munkához. Több portékákat , régi fegy­vert, órát, köntöst kéret elő a’ kártyavető­­né , ’s mindezek után hozzá fogván mester­ségéhez, hihetőleg a’fogadós eseteiről hall­va, miszerint középidejű és féltékeny nője mellett más szépek szemébe is örömest ka­csingat, a’ kártyából azt látja, hogy nékiek több káruk kedvetlenségük történt, hogy az aszszony szivét különös bánat nyomja. Ezen nyilatkozataival a’ könnyen hivő nő bi­zodalmát mind inkább megnyeri, sőt maga iránti bámulásra ragadja, a* bézárt ajtónál folytatott jövendölgetés közben az is ki­de­rül, hogy az aszszonynak és férjének szek­rényében bor árában 200 ft. van, mihez mint a kártyavetöné mondá, szerencséjük nem lesz, de a’ mely csapást könnyen elfordít­hatni , ha az a’ jövendőlő által bűvös mes­terséggel megszenteltetik. A’ fogadosné erre a’ pénzt előadja, egy zacskóba rongyok köz­zé takarva, a’ kártyavetöné hokus - pohust csinál, miután az asztal körül járva, különös szókat berbitél, az aszszonyt letérdepelni és elfordulva imádkozni kénszeriti , mi a­­latt használván az alkalmatosságot a’ pénzt kiveszi, a zacskóba egy darab követ tessen, beköti a rongyokba és a’ fogadósnénak a’ lábába viszszatételre azon meghagyással ad­­ja­ viszsza , hogy öt napig hozzá nyúlni ne merészeljen. Azonban munkálódása közben sok szép jövendővel kecsegtette az aszszonyt, néki szerencsét, boldogságot jósolt, ’s ezen ámítással az együgyű aszszonytól a’ rozsdás fegyvert és egy köntöst magához véve, tisztes­séges útravalóval is elláttatva, szállására ment férjével együtt rögtön eltávoztak Nagyvá­rad felé, miután útilevelöket a’ rendőri cancellariétól aláíratva kivették. — A’ fo­gadósnak délután a’ pénzre lévén szüksége, azt szokott helyén keresi, de már is Ko­lozsvárról m­eszsem járt, kérdi bánatosan nő­jét, s ez halalsappadtan elbeszélli mi tör­tént. A’ fogadós megzavarodva fut a’ rend­őrséghez , szekeret bérel és egy városszolga kíséretében, nyomos puhatolódás után Nagy­várad felé elindul; a’ bűbájos aszszonyt Fe­­ketetónál utól érik és aug. 15-i estve csa­ládostól egyetemben viszszahozzák. Az ellopott pénzt a’ bűbájos aszsz­ony rögtön hiba nél­kül viszszaadá , az elvitt portékákkal együ­tt, mi megesvén a® útiköltségről tétetett szó a’ rendörbiztos előtt ,­­tehát azok 27 ultra 25xra felszámittattak és ezeknek fedezésen© a bűbájos aszszonynak szép köntösei , ágy­neműi eltartóztattatván, mivel a’portékáknak rögtöni megvásárlója nem találtatott, helárolta­­tott,hogy árverés útján eladassanal; és a fogadós kielégittetni biztosittatott. A’ bűbájos asz­­szony 16-n reggel a’ városról azon rendőri megítéléssel távozott­ el, hogy portékáit még i­5 napok alatt kiválthatja, elment pedig is Torontal megyének Csávos nevezetű hely­ségébe. Történt azonban hogy a’ fogadós gaz­dája egy kormányszéki érdemes elsőbb tiszt­viselő , a’ megkárosodottnak kielégittetését tiz nap múlva sürgette, de hogy az a’ rend­őrség érdekét tekintve nem helyes megfogás a’ tisztviselő úrtól azt könnyű érteni , miért is,azon úr, fogadósát reggel egy becsületes kéréssel a’ rendőri biztoshoz küldi, ki azon­ban még akkor édesdeden horkolt,­­s mi­vel álmából kedvetlenül felzavartatott, az alkal­matlan fogadóst rendőri urbánitással és a­ megg­­találó levél viszszautasítása mellett elkergeti, természetesen a fogadós kielégítésére hajlan­dóságot nem muta­tán. Későbbre az érdemes tisztviselő úr nem mulatta­ el második meg­találásában a­ rendőri­­ biztos úr urbanitását megköszönve, ötét hivatala más módom­ foly­tatására emlékeztetni és azon óhajtását kife­jezni, hogy Kolozsvárnak másforma rend­őrségi tagokat kivon. (Itt nem mellőzheti­ el közle azon ártatlan megjegyzést, hogy az érdekelt kormányszéki tisztviselő úrnak ke­vés ismerete és megfogása lehet a’ kolozs­vári rendőrség érdemeiről , különben váro­sunk kárára ily óhajtást nem nyilvánított volna.­ A’ rendőrbiztos, hihetőleg nem lé­vén eléggé elfoglalva a’ rendőrségi jegyző­könyv vitelével, levelezésbe kívánt elegyed­ni a’ többször említett kormányszéki tisztvi­selő úrral, de levele viszsza, maga pedig kötelessége teljesítésére útasittatott, addig is a’ rendörigazgató úr ezen dolog felöl hi­vatalosan értesittetve , mint első bíró e’ részbeni bölcs határozatát megteendő— így történt e’ kártyavetésdi, és sok tanúságot adó komédia, abban a’csalárd jósló aszszol­y az együgyű fogadósné, a’ rá méltán nehez­telő férje, a’ buzgó, de a’ mellett az ,,a­­mo incipit ab ogo“ elvét pártoló és gyakor­ló , ’s jészü álmából felzeklatott rendőrbiz­tos, a’ fogadója kára megtérítését méltó joggal követelő kormányszéki tisztviselő, végre a’ mint halljuk, kissé töprenkedő rendörigazgató úr, kinek első ítéletet kell ez ügyben mondani — mindenik külön és sajátságos szerepet viszen , de hátra van az utolsó és béfejező jelenés, a’ rendőri böl­­­cseséget 's részreha­jlatlanságot reformáló és helyreigazító felsőbb végzés, melynek hallására valakinek füle megcsendülhet. . . Hegyet rövid közlesek. K.s­z ó­l­n o knak sept. Q-k tisztújító közgyűlése lesz. — Krasins megy- sept. 16-k fog tartani köz­gyűlést, mely folytatása teend a’magyarorszák­i kis táblán a' RésaeU ellen kezdett törvén­y-

Next