Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-08 / 37. szám

Kolozsvárit* 37. Péntek május 8-n 1846* ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. 14.k k­evezés. O cs. kir. ap. Felsége szol­gálat érdekében szükségesnek találta f. é. april. 28-ki kabineti írásánál fogva, galicziai föhadive­­zért récsei Récsey Ád­ám e exoját, hoszszas és hit szolgálatjai kegyes elismerése tekintetéből a’ kir. magyar ns testőrségnél második kapitányi helytar­tónak kinevezni.— O cs. kir. ap. Felsége f. é. apr 2­5-kén kelt hímes határozatánál fogva az.erd. mlv. focancellariánal concept- practicansokat Herber­th F.dvardot és Fridenfels Eugent tiszt udv. conci­­pistáknak kegyelmesen kinevezni.­­ (fillér: XIII) Különböző úrbéri terveket ismerünk, és a mindenikben az­ on fö­­hi­ányt találjuk , hogy a' jövendők feltartóz­­h­atatlan fejleményeire figyelem nem fordil­a­­tott. Azon terv, mire X. Z. nézetei vonatkoz­nak, szintúgy mint a’pruszszus rendszer, meg­­osztoztatja a’ kiváltságos osztályt az úrbére­sekkel azon különbséggel, miszerint az előb­bi az egész úrbéri földről némely tartozáso­kat (legalább egy ideig) meghagyván földes úri sajátul, minden colonicaturákat elveszen, ellen­ben a' pruszszus­ rendszer a'colonicalurák felét teljes tulajdonul hagyja a’ földes uraknak, de a’ más feléről minden úrbéri tartozásokat meg­szüntet. Ez osztály bár melyik úton menjen­­véghez, megengedjük, egy ideig megnyugtat­hatná a’ proletaries naptömeget, mert élel­mére földet szakasztana, mi, ha illusiókkal nem akarjuk kecsegtetni magunkat, többé nem­ tesz földes urak sajátja. De miután a’ birtok szentsége ellen az első lépés m­egtéte­­tett, ki állhat jót, hogy a’ vagyonosabb rész ellen ismét hasonló osztály nem történend , mihelyt a' körülmények újra oda nőnek, hol jelenleg állanak?— Ki biztosíthat, hogy ha a’ köznép , melyen ily osztálylyal akarunk jelenleg segíteni, ismét úgy elszaporodik, és oly szegény lesz mint most, annak ujabbi fel­­segélésére a’ birtokszentségét óvó eszköz, nem pedig az is­m­ét eltelik, mire a’ jelen példa mintául szolgálatid? — És igy a’ kiváltságos osz­tály minden saját veszendő tömeg, melyből időről időre lerombolhat egy egy lex agra­ria; de hogy ahoz bármi járulhasson, közál­lomány gondoskodásán alól van. Ezen fejlődés, természetes következese a’ félszeg intézvénynek, mely bizonyos néposz­tálynak birtokai körül kiváltsági erős korlá­tokat von, miként belöl senki ne juthasson, ki 1140 azon sorokhoz tartozik, vagy mely az utabbi tervek szerint birtok és birtok közti különbséget állít­ fel, minél fogva a­ földnek egy része csak kiváltságos, más része csak kiváltságtalan gyomrok számára teremhessen kenyeret. Mi ezen abnormitások elhárítására más módot nem tudunk, mint a­ szabad adás­­vevésnek ’s birtokszerezhetésnek legtágabb körbeni megengedését, oly segélylyel, mely módot nyújtson a­ szegény ugyan, de igyeke­ző családnak is sajáthoz juthatni. Az embe­ri sors természete szerint igen folytonos a­­zon naponként feltűnő változás, hogy csalá­dok, melyek előbb virágzók é s vagyonosok valónak, leesnek s homály boritok­a nevek emelkednek-fel. Közös ez minden népekkel, s egy szerencse vagy balsors,— egy család­fő szorgalma vagy pazérlása jő közbe, és a' vagyon, mi előbb sokaké vala, öszvehalmo­­zódik, vagy miben előbb néhányat­ fényűző­­leg tuszkálának, sokak közti el­őszi­­­k. 1­.: ily individuális változások meg nem rendítik a’ birtoki jogok alapjait, ha azok maguk ter­mészetes folyamuk szerint fejlődnek; ellen­ben mikor alkotmányos institutiok szigetel­nek el birtokokat, melyek csak nehányaké lehessenek , szaporodik az oda nem juttható tömeg , és közállománynak ez ínségen segí­teni kell;­­s ha ismét fenntartva az elszige­telési elvet, bármi torz alakban osztályt vi­­szen­ véghez : az idők ismét előállójuk a’ meg­oszlás szükséget; a’ miatt, hogy egyik nép­­osztály sem képpes magán az egyes ta­goknak oly individuális munkásságával se­gíteni, mely közállom­ány egészére nézve nem érezhető , haneha a’ vagyontalannak segély kell, azt csak egész néposztály számára, a’ más osztály vesztésével, közállományi általá­nos intézkedés nyujhat. Óhajtanak, hogy a’ birtokszerezhetés a’ legtágabb értelemben tétessék szabaddá; a­­zonban ha az ősiségi viszonyok az elvnek egész lel­jedelenébeni elfogadását még most lehetet­enné teszik, nyittassék-i­­eg bár azon vagyontalanok előtt, a kiket tovább is polgá­rok gyanánt csak akkor nézni, midőn közál­lomány terheiről van szó, még a­ birtokoltul­­tástól is elrekeszteni nem lehet. E­ jogot nem elég kecsegtető ábrándul állitani­ elő, mert ha szintén vannak is pazérló 's szeren­csétlen birtokosok elegen, kik javaikat idő­­ről időre árulgatják, de képpes­ e a' köznép, melynek egyetlen pénzforrása a' silányul jö­vedelmező kis gazdaság, önszorgalmával elő­állóm pénzt elegendőt, hogy a’ törvény ál­tal adott jognak alapján közzülök sokan, mint szabadon vásárlók, köztulajdonosokká legye­nek ? Bizonyosan nem. Közállományi segély kell tehát a’ vásárolni kívánó igyekező úrbé­resek részére, és e’ segélyt egy országosan felállítandó hitelintézetben véljük feltalálhat­ni, mely a’ vásárló úrbéreseknek kész tőkék­kel szolgáljon. .. hitelintézeteknek (Credit- Anstalt) első hona Pruszszia vala, 's miu­tán ott az úrbéresek felszabadítása az ismert után t. i. a’ kolonicaturák egy részének meg­tartásával megindult, a’ hitelintézet a' meg­gyengült arisztokratziának jószágok vásárlására s instruálására oly segélyt nyujta, minélfog­va a földes­urak a felszabadítással szenve­dett káraikat teljesen kiépülték, sőt vagyono­sabbak most, mint valónak. Mi, ha mód van reá , ezen felszabaditási kemény gyógyszert mellőzni óhajtanak,— megfordittatni kíván­juk tehát a’ segélyt, és a­ hitelintézet mun­kásságának sarkirányául tűzze­ ki az úrbéres néptömeg birtokossá válását,­­ főként ezek­nek szolgáltasson földvásárok alkalmával kész tőkéket. Fontosabb tárgy a’hitelintézet, mint sem olvasóinkat azzal ez egy czikkben megismer­tethetnék; lehet talán később időnk és a­­ ka 1 - f mánk, hogy főbb vonás­it mind úrbéri,­­ mind nemzeti gazdálkodási tekintetben előad-­­ juk. Mint tudjuk, a­ hitelintézetreli munkálat az illető országos választmányi osztályzatok által ki van dolgozva, de középponti illése­ken — idő eltelte miatt — keresztül nem mehetett. Most csak a’ következendőket je­­gyezzük­ meg: Heti k­ö­l­c­s­ö­n, azaz : oly kölcsön, mivől az adós évenkint kamatot fi­zet a’ nélkül, hogy a­ töke az adósság lefi­zetéséig bármit apadna, az úrbéresek felsé­gé­lés­ére nem alkalmas. Vegyünk például egy közönséges telket, minek középára Erdélyben jelenleg ezer váltó forint, hányadik úrbéres, ha ily eladó telket talál , szerezheti ki saját szorgalmával az ezer váltó forintot?— Ésse­­gítsük most öt heti kölcsön mellett ezer fo­­rinttal: a' száztél­ hat kamatot mely század bér —jegyezzük­ meg— a’ pangó Erdélyt és a' sok vállalkozásaival pénzt becsessé teve­ Északamerikát kivéve , a' civilizált világon már mindenütt uzsora) vagy is a’ hatvan fo­rintot évenkint fizetheti a' saját birtok­hoz jutott úrbéres, — de a’ tökét? ne­hezen lesz módja ezer forintot az évi ka­maton felyül kiszerezni, 's legtöbb esetek­ben az adósságért zsellére lesz annak, ki őt a’ hóti kölcsönnel segítő. — A' törlesztő rendszer — amortizalio rendszere— a’ hitel­intézeti kezeléseknek ezen sarkelve, — egye­dül segítheti a' köznépet, mely melletti köl­­csönözésben miután a' rendes alanti kama­ton fel­ül még évenként bizonyos öszveget, vagy is évdijat fizet, ez által néhány évek múlva adósságát, teljesen lefizette. Ha amor­­tizatio mellett kap az úrbéres telke vásárlá­sára ezer forintot, (minek lehetetlen orszá­gos hitelintézet által ötnél feljebb szökkentet­­ni) a' kamat száztól hat, örömest fizetend a’ tulajdonossá vált úrbéres a’ hatvan forint he­lyett évenként hetvenötöt, midőn tudja, hogy néhány évek múlva ezen folytonos részletes fizetéssel, adósságát az egyszerrei lefizetés súlya nélkül letörlesztette, 's megvásárlón lelke adósság nélkül övé 's maradékaié. Megjegyezzük továbbá, miként ámbár a' hitelintézet, hogy szilárdul állhasson, a' köl­csön bátorságos mására lekötött vagyon, és annak mennyisége tekintetében szigorú kel­lékeket teszen szükségessé, de ezeket mind azon kölcsönökre nézve, mik az úrbéresek­nek birtok­vásárlásra adatnak, fágillatni és sze­­lid illetni kívánjuk annyira, míg csak az inté­zet hitelének fennállhatása engedi; és erre , ha a­ hitelintézetről alkalmunk leend szólani, nevezetes figyelmet fordóandunk, ez­úttal csak annyit érintve, hogy a' törlesztő rend­szer melletti kölcsönök , a' lekötött hypothe­­kára nézve egészen más arányban állanak , mint a’ heti kölcsönök; midőn ezeknél a hypotheka, a’ mindennapi tapasztalás sze­rint, annál kevesebb bátorságot nyújt, mi­nél régibb a' kölcsön: a’ törlesztő rendszer­ben évenkint mindég kifizettetvén ai tőkének is bizonyos része , az előre lekötött hypol­­pothekán évről évre kevesebb adósság fek­szik, és igy hova tovább több biztosítékot nyújt. A­ vásárolni kívánó úrbéresekre nézve a’ kétannyi értékű hypothekát egy részben

Next