Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-07-15 / 56. szám

láold­zsvart­. SO­K Mitörlök július 1.»-n HÍRLAP. Előfizetési felszólítás. A'béállott második félév kezdetével is t. ez. olvasóinknak a* bizonyított pártfogásért hálánkat nyilvánítván, valamint lapunkat további kegyükbe ajánlván, tisztelettel kérjük a’ fclcfi ClCíiZCl CSN­ieSí hová hamarább beküldését. Felévi díj rfí CZÜSI (»Cli- Előfizetni lehet minden cs. kir. postán, vagy a­ szerkesztőhöz a’pénzt egyenesen béküldeni, Kolozs­várt! belső farkas tiszában 57-k szám alatt. Szerk. S ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. K­i­ldí­rezések. C­sánczi kir. harmin­­czados Wo­­­sch Alajos tömösi áruk vizsgá­lójává léptetett elő. Verespatakán az orlai k. társulati bányánál újonnan szabályzott szakmesteri állomásra ma­gára­ és f­űzési kir bányagondnok Antos J ó­­£ tef lön érdemesítve. Követ választás. NIs. Zilah váro­sa egyik országgyűlési követre Kis József lemond­t­án, helyébe Schwarz Sámuel tanácsos választatott. Kolozsvári Újságok. Mint az elárado­t külvárosi erőszakosságok példája, említhető ugyancsak a­ múlt hónapban egy kajántóvölgyi pásztornak a­ tetősekben ga­­rázló hossáli béresek általi megvetése, ki an­nak következéséül kórházba vitetett. Kapott-e elégtételt, a’ verekedők elvették-e méltó bün­tetésüket? közlő nem tudja, azonban egy kül­városi embertül úgy hallotta, hogy a’ pász­tor felesége panaszolt volna, miszerint férje ügyével senki sem gondol, mivel nincs elö­­kellő atyjafia vagy pártfogója. Edgy feleki ember is nem régiben igen rútul, ’s mint mondják, halálra kinoztatott, még pedig nagyon ifjú béresek által, kik an­nak földjére a’ marhákat béhajtván , az oda menő és azon erőszakosságot megengedni nem akaró gazdával tulajdon földjén oly ke­gyetlenül bántak. E’ véren­gezök csak ugyan elcsípettek, 's börtönbe, zárattak. E' hónap második napján történt, hogy érdemes orvos-tudor ’s kir. tanár Sz. J. úr lucernáját a’ más tulajdonát hostátiak mege­tettek. Így e' durva és féktelen emberek mi­att a’ város határán sem személy­ sem va­­gyonbátorság nincs —­­s ha tudatjuk olva­sóinkkal, hogy a’ közelebbi számunkban em­­litett kormányszéki írnok úr, kinek kaszásai elkergettettek, minden nyargalásai és zörge­­lései daczára is elégtételt még nem kapott, ’s a’ más három béres elfogatását is meg nem nyerhette, nem hibázunk annak kimondá­sával, hogy ilyforma halogató eljárási pél­da, sem a’ durva k­ostáliakat hasonló merény­let el nem rettenti, sem ála­pjában a’ rend fenntartását és megőrzését nem eszközlendi. Legyen szabad a’ rendőri nemes hiva­talt figyelmeztetni, hogy néha több utszak­­ban , kivált a kisebbekben , nagy csomó és mind magasabbra emelkedő szemét gyül­ösz­­ve, melyek aztán úgynevezett rendőrhalmok­­ká — Polizeyhausen — alakulnak. Tudva van, hogy a­ haza vagy közjó iránt magukat ér­demesítettek tiszteletére oszlopot emelnek — ez részben azonban a" rendőri és hivatalnak megfordított sorsa van, mivel annak az em­lített rendőrhalm­ok elhányatása által lehetne— haszinle oszlopot nem is — de legalább mél­tánylást és köszönetet érdemelni. Városunk környékében, sőt városunkban is közelebbről gonosz két ellenség mutatko­zott — t. i. dühös farkasok és kutyák. Mint hallottuk a­ monostori erdőben dühös farka­sok mint­egy nyolcz darab marhát megm­ar­­czongoltak. Ennek következtében — mivel kormányszéki írnok B. úr ’s több vadász paj­tásai tartják haszonbérben azon monostori erdöbeli vadászatot, oly móddal, hogy az u­­radalom köteles hajlékat adni — a’ múlt va­sárnapon u. m. jul. 11-n ott nagy vadászat volt, melynek eredményét még nem hallot­tuk — de óhajtjuk , hogy kivált azon veszé­lyes állatokra nézve jó sírkénél történt le­gyen.— Másfelől éppen az említett vasárna­pon kü­lsö monostorulszában egy dühös kutyát l öltek­ meg, mely elébb, mint mondák, elku­­tvál mail­ meg. M­em­ kellene ’ rendőrségünk­nek azon intézkedéséről elfelejtkezni , hogy a' kutyák kosárral járjanak. Folyó jul. 7-a mészáros K. I. kilencz é­­ves fiával együtt a’ mezőre kiszekerezvén,a' megijjedett lovak a’ szekeret elragadták, majd egy árokba­­elfordították , 's mind az apát, mind a’ fiát darabig hurczolták , minek kö­vetkeztében mind ketten terhes sebeket kap­tak, ’s kivált a' fia létén igen súlyos és ele­inte még életét is fenyegető megrázodás tör­tént , de gondos orvosi ápolás a’ veszélyt el­­távoztatta. F. jul. 8-a Ujtordáról az ottani ev. ref. eklézsia részéről két személyből álló küldött­ség járt itt Kolozsvárit, melynek czélja volt kir. hivatalos iktári gr. Bethlen Domo­kos úr ő mlgánál lisztelkedni , 's a’ neve­zett eklézsia nevében az ottani iskola párt­­fógására és segedelmezésére megkérni , mely iskola a' tisztelt gróf egykori nagy elődje fe­jedelmi iktári Bethlen Gábor által alapit­­tatott, 's most a’ nevendékek száma abban 180-ra is­­elszaporodván, mivel ily nagyszám­nak illő módon oktatására és képezésére egy tanító teljességgel nem elegendő, az eklézsia egy második tanítói állomás felállítását is el­határozta, mely szent czél előmozdítására a" tisztelt grófot , minden szép és jó gyámoli­­tása iránt viseltető ismeretes buzgóságába és hazafi nemes indulatjába vetett bizodalommal tiszteletteljesen megkérte és felszólította.A' kül­döttség az éppen egyik jószágába kilól dúlt I. ez. gróf urnak , személyes tiszteletét nem teheté, de a' hivatalos körlevelet itt hagyá— magával vivén azon reményt és óhajtást — mi­ben a' nevelési ügy minden barátai oszto­­zandnak — hogy dicső emlékezetü­­s kivált Erdély tudományos miveltsége felvirágoztatá­­sában halhatatlan érdemli fejedelmi nagy e­lőd­je példáját a' haza oltárára ez esetben is teendő áldozattal utánozni fogja. F. jul. 6-a estve az emberi élet múlan­dóságának igen szembetűnő példája történt. Egy ifju, ’s nem régen megházasodott kömi­­ves, a­ mint magyar kapun kimenne, hirtelen elszédül, ’s a’ fal mellé tántorodik. Egy kö­zel ott elmenő zsidó ezt látva hozzá sietett, de már akkor — egypár perez múlva — élet nélkül volt, így nem tudja senki, mire lépik­ ki házából. Városunk naponként mindinkább nagy város színét és alakját kezd­i mutatni —meny­nyiben azt külömböző idegen művészek, bűvé­szek, varázslók, fut­árok, még pedig egymást érve­­látogatják , 's a’ pénzköltésre alkalmat nyujt­­nak. Már hinni kezdjük, — azon sokat jelen­tő, csak a' könnyelműek előtt csekélynek lát­szó statistikai adat daczára is, hogy nem ki­csi itt az infrascriptusok száma — miszerint városunk mint a' régibb századokban a' ,,kin­cses Kolozsvár“ nevét újra megérdemelni kez­di. A' már emlitett honfi bűvész Kövessy E­­duárdon kívül — ki ezen napokban mint hal­lottuk, Tordán közmegelégedést nyerv­e műkö­dött, — itt vannak közöttünk: Mitten hub­er Ferencz Pál gyorsfutó és athleiai művész, Me­le Báláés olasz ,, a­ bölcs varázslat fel­találója“ nem kevésbé jeles bűvész és VVlach Lajos hessen-casseli akademita, plastikailag elrendezett igen érdekes eleven szobraival. Mind­ezeknek mutatványait a’ közelebbi na­pokban k­isebb nagyobb élvezettel láttuk, ’s a’ közönség figyelmébe ki vált az utolsót, mely ki­tűnő zajos légzésbe részesedett, és szomba­ton jul. 17-n ismételteim fog — különösen a­­jánljuk : csak a­ gyorsfutóról jegyezzük-m­eg , hogy ez úri­ember, ki nyargalt és 46 perez alatt kiszabott 8,800 lépésnyi újat 38 perez alatt s igy nyolcz perczczel hamarább végezte, nem a’ legjobb időben jár itt.. . Az ilyen példa raga­­­dó, már pedig van nálunk polit­ikai gyor­slató és vágtatva haladó bőven elég — nincs szüksé­günk a’ kolozsvári Pinter-ben is, a’ mellett még pénzért látni ilyen egyént. Országgyűlési Itfízlés. A’ j­u­n. 17-kén tartatott hatvanadik orszá­gos ülés. (Folytatás.) A­l s­ó f­e­j­é r­m. főispánja. Első te­kintetre úgy látszik, mintha Fogaras­ v. k. in­dítványa lényegben sem külömbözne Hu­­nyad m. követjének indít­ványaiél; azonban a­ nagy különbség bővebb megfontolás után feltűnik. Hunyad-m. k. ugyan­is csak annyi jogot kíván az úrbéresnek adni indítványá­ban, mint mennyivel a' földesúr bír, 's .szóló véleménye szerint a’ dolog jelen stádiumá­ban ez elég; ellenben ha Fogaras­ v. k. indít­ványa határozattá válnék, t. i. hogy az úr­béres szabadon egyezkedhess­ék, oly institutio eltörlésébe ereszkednének a' KB, a’m­ely sarkalato­s és ezt a’ nélkül tennék, hogy előbb országgyűlésen ex thesi tárgyal­ták volna s csak per incidens mondanák­ ki rá az anathemát. — Gr. T. D. úr annyival inkább hiszi e’ határozatot meghozatni, mi­vel e részben már egy előbbi jegyzőkönyvi határozat szerint kénszerillelnek is; de szóló nem igy vélekedik, miután e’ tárgy ország­gyűlésen még soha sem tárgyaltatok , és igy az országgyűlés semmi jegyzőkönyv által nincs megkötve. Mondatott végre, miként azon da-56

Next