Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-28 / 8. szám

ba korfilend, a már csorzoltuhat és/revélle­­nü­l elrejteni , vagy olly korok közíró csem­pészni , hol a/­ok meg nem ismerhető tár­gyakká alakúlnak­ át. E’ sorok, es/metársulatilag , önkénytele­­n­ü­l is, azon sajnos rendőri — vagy helyeseb­­ben mondva— rendőritlen helyzetet idézik emlékezet nőkbe, melyben a’ rendetlen kihá­gásoknak, oly gyakran színhelyül szolgáló kanta van jelenleg, s mely miatt a' közbá­­torság­os csend , nem egy botrányos kicsa­pongás által zavartatik­­ meg. Kit darab idei óta , a’ leglarmásabb tivornyák , innét eredd verekedések, ablak- és letörések éji renden vannak 's kit napalkonya után kötelessége, vagy más körülmények hajléka alól kiszálit­­unk , egy lépten sem biztos az éj homályában rámért csapástól; ha csak a­ gondviselés vi­­rasztó szeme különösen nem őrködik felette. .Mert hol a’ kicsat­ongásra egyébiránt is na­gyon hajlandó népesség rendbentartása , a­ más helyen szokottnál is erélyesebb rendőr­séget igénylene, ott még közönséges éjjiör sincs. De minek is ez,­ hisz az eddigi éjji­­örök, régi szokás szerint, úgy is csak az éjji idő óránkénti lefolyását hirdették — az egye­bekre szükséges éber vigyázatot nem számít­ván kötelességök körébe; ezt pedig most Kantában, a’toronyórának mindnyájunk felett elkongó ütéséből, az éjji­dr kiabálása nélkül is ki vehetjük. — A’ kantai út és hid is oly elhanyagolt állapotban van, hogy azokon csak a’ minden léptél előre kiszámító szammogó úlas járhat botlás nélkül; a' rohanva hala­dási, itt valóban orra bukás, sőt több is kö­vetben. A’ most elenyészett egyik est­vén is, egy aj kai fáitól régóta elhagyatott, kes­keny hidon átszánkázó úlas, egyik lova elsi­­kamlásának következtében, lovastól, szállás­tól együtt bólinkott a' hídról, ’s a’ vidék ál­tal külömben legjártabb hid karfádióságának, saját maga, 's egyik lova életével adózott.— Mind ezek az illető hatóságnak, a’ sok ren­detlenség iránti tompa közönyösségbe sülyedt figyelmét annál élénkebben hívják fel, minél bizonyosabb ő maga a' felöl, miszerint e’ sorok, a’ flld- és útújitás, valamint a’ békés rend után rég óta sóhajtozó ’s ezek hi­ánya miatt már türelmét vesztő közvélemény han­gos kifakadásának, csak mérsékelt tolmács­lói. Varga Katalin: A’ múlt évben e’lap 85-d számú Tárczájában emlitett és a’ bu­­csumi fiscusi uradalomban a zselléreket é­­vek óta engedetlenségre ingerlő rejtélyes nő Varga Katalin, jan. 1­8-a ott Bucsúmban elfoga­tott és M­agyenyedre szerencsésen hevítetett. Az erről szóló körülményesebb és érdekes tudósítás jövő számunkban következik. Gyilkosságok. K. Szent­m­árton­ban (Küküllő megyében) M. K. L. atyjafiai­­val folytatott tépelődés után az ablakon ke­­resztül sógorára és nénjére lővén, mind ket­tőnek lábát meglőtte és sógorának annyira, hogy annak következésében néhány nap múl­va a’ jobb életre átszenderült. Ezen a’ meg­szokott szeszek italától felbőszült ifjú, a' ka­tonáskodás által kívánta a’ bírói ítélet ter­hét kikerülni. Gya­lak után (Maros székben) egy if­jú, az­ általa huzamos időig vezetett vak ném­­bert — minekutána a’ vezetőséggel felha­­gyott —, boszszúból agyon verte. A’ befoga­tott bűntettes, a­ birói ítéletet várja. Ej oláh hírlap. Erdélyben egy új o­­ltáh ín lap índult­ meg. Az 13 a­l­á­z­s­­­a­­­v­á­n, a görög-egyesült püspöki székesvárosban je­­lenik-m­eg, hetenként egyszer szombaton — ebb’ egy ivén, ’s deák belükkel nyomatik. Czim ,,Organulu Luminarei“ ,,Gazeta 13ese­­jeceska, Politica e literatia.“ (Világosság mű­­szere Egyházi, politikai és tudományos hír­lap.) Felelős szerkesztő , e’ hazában széles tudományáról dicséretesen ismeretes (3 i­pa­­riu Timotheus kánonok, — dolgozó tár­sai .M á n y és 1* ti in n e professi ok, nem ke­vésbé alapos tudományos ismeretekkel biró léi­zak s magyar nyelvben is jártasok. Ily ne­­vektől minden jót és hasznost lehet várni. A’ január. I 1-n kiadott 2-d számban az or­szággyűlésen az alsófejérmegyei követ, által az örök vált­ságr­a nézve leli indítvány méltánylással említ­tel­­­k. A’ másik oláh hír­lap Ihassóban adatik­ ki. í la kot‘kd­r. II. Januar, 5-én. Tisztelt szerkesztő úr! Pol­gári őröminnepn­apra viradánk, mely annál ritkább, mennél ritkábbak az ily napok inne­­peltjei. IV nap hőse egy férfiú, ki ernyedet­­len tevékenysége, gyanusithatatlan igazságsze­­retete, polgártársai kitűnő bizalma, barátai és ellenes rokonszenve által legelső helyre fe­­leltetve 's a'legjobb fejedelem atyai kegyel­me által megerősítve e’ városi kormány szép, de kényes élére ma negyedszer emeltetik. — És e' férfin újdon kinevezett érdemdús főhi­­rünk esikvacsárcsit Lázár János, ki vá­­rosunk szellemi és anyagi jólétét szivén hor­dozván annak előmozdításra mindent megtett, a­ mit egy városi elöljáró a' nem mindenkor kedvező körülmények közti tehetett —’s az ő hatályos működésének köszönhetni többek köztt azt, hogy jelenleg a­ város lakosi ki­rályi adón kivü­l más egyéb közterhet nem viselnek. — Nem c­élom e­ derék férfiú köz­hivatali pályán szerzett lombkoszorús érde­mei elősorolásával, dicsertgetésével, sem ön becses figyelmét, sem lapja terjedelmét elra­bolifi; mert eléggé dicsérik el a' józan köz­vélemény, keble nyugodt öntudata és a’­­el­sőbbség előtt is eléggé ismeretes szilárd jelleme, ’s ezek következtében több versbeli kitünte­tése, hanem csak az igtatási innepély rövid bű vázlatát kisértendem­ meg. — Az említett nap reggeli 9 órakor mindenféle czél­ok lo­bogóikkal és a’ nélkül a' Görög utódok pi­­aczsoron diszló csarnokában ki bérlett tanács­terem előtt öszveseregeive, vidor kedély­vel é s örömittas arczczal varak a' fontos inne­pély kezdetét; midőn az óhajtott derék férfiu mozsárdurrogások, harsány zene és süniér­­jenezések között a'tek­iitetes tanács, mint szín­tén választón polgárság közgyűlésében meg­jelenvén, — miután a' kinevező k. rendelet felolvastatoit 's eddigi főbíró Erszény­es Jó­zsef ezen hivatalából kibucsúzott volna, — a’ szokott eskü letétele után föbirói méltó székét elfoglaló, egy kor- és alkalomszerű tárgyavatott­ beszédet tartván. Melybe mi­nekutána a' választó képviselők iránt és legalyaibb fejedelem kegyeiért hálás köszöne­tét szavazóit, — 's a’ föbirói hivatal idősza­konkénti újítása, a' tanácsnokinak pedig ál­landósága szükségessége felöl országos és városi alkotmányunk szellemében és iránya­­­­ban az újítani vágyakodók ellen szeles ismer­­ mereteit, bő tapasztalatait tanusitólag rövi­den értekezett, — 's városunk anyagi hala-­­­dásának akadályait, a' személy- és vagyon­­bátor­ság, csend és rend hi­ányait, ezek szól­­okait, a­ rendezetlen rendőrséget és helyha­tóságunk közepette levő kiváltságok szemé­lyek és lelkek által igénylett és gyakorlott jogaránytalanságot élethiven festette volna. — áttérvén a­ szellemi jólét álalános tényező­ ,­jére a­ nevelésre, korszerű eszmék és a­­datok felidézése után a’ mivelődés óriási csar­noka legalsó lépcsője létesítésére megigért munkásságán kívül 50 v. ft adománynyal járult; egyszersmind erélyesen felszólító mind tisztitár­sait, mind a'jelen volt számos hallgatóságot min­denekelőtt egy kisdedóvoda, azután egy műipar­­tanoda felállítására tettleges segéd­kezeket nyújtani, mely magasztos és idves czélok a­­lapitására, mind a­ majorsági­ pénztárból, mind magánosok tározóiból nem megvetendő se­gély öszveget remél. Megpendítvén végül vá­rosi ronda börtönünk mindennapi tespedés­­ből keletkezett mély fájdalomszülte azon ő­­szinte javaslatot, mi­szerint: mi­előbb egy­­ minél alkalmasb helyre hallgató rendszer sze­rint inkább javító, finnt rontó börtönök, min­den eset­re c­­élszerűen r­endezendő dolgozóhá­­­zakkal egybekapcsolva építtessenek. E’ k­özm­éltánylatot aratott beköszöntő­­beszédnek minden felidézett része főleg­­ie­­dig a’ nevelés szent ügyét érdek­lő, hangos és valóban tettleges részvét­re talált — z **ti leges­re mondom ; mer­t u 1­­ ír hangza­na­k­ el a’ de­­rék férfiú szavai, midőn aljegyzőnk J­opler Simon viszhangol.ván a* nagyszerű eszmét, mindenkit újból feliriva a’ pártolásra, önma­ga is azonnal 50 v. rfi ajánlván , — mire rögtön ivek köröztetvén, a’ jelen voltak köz­­zül sokan még a/.on órában ezer v. írton feljü­l irtak­ alá, — e' tárgy körüli további teendők az idő rövidsége miatt közelebbi ü­-­lésre balasztalvári. Ilát ki meri már tagad­ni, hogy haladunk Ilit nem szép, nem dicső , nem maradandó emléke leend­ e ez újdon béigtalált főbírónknak ? Ila közel­iál­­vaink kisdedóvodáknak örülnek , nem sokára városunk is segít­end­ő* népnevelés károsan érzett h­irányain. Áldás és siker­ koronázza a’ derék férfiú idves gondolatát , miért bőn es­­dü­nk bánunk nemtöjének. Ezután a' polgári innepélyen jelen­ volt közönség szeretett főbiránktól vezettetve ta­­raczk- és zeneh­arsogások közti szentegyház­ba menvén, a’ Szentlélek úr Isten segédül hívása után bemutatott áldozat mellett bála­imát rebegett a’ mindenség alkotójának f’e­­birünk hoszszas életéért, városunk szellemi és anyagi felvirulásáért 's boldogságáért. Ugyan az nap délben az egész tanácsot és eskísltséget, katona liszkikart, úgy számos külömböző kar- és rangbelieket mind öszve nyólczvan személyt székely jó szivelyességgel vendégle-meg pazar asztalánál új föbirünk, holott is vidám társalgás és fesztelen ömle­­dezés fűszerezte lakoma között dicsőn ural­kodó felséges Fejedelmünkért, a’ telyes ausz­triai családért, telj. hatalmú kir. biztos b. Pu­eb­ner, főkormányzó gr. Teleky József, kir ud­vari cancellár b. Józsika Sámuel és országos elnök b. Kemény Ferenc­ úr ő nagyméltó­ságukért, h úgy béigratott töbi­ünk- 's ked­ves családjáért, valamint többekért élénk ze­ne- és taraczkmorajak közti idvezlő poharak h­­­rit­eltek ; — 's késő estre oszlott­ el e' lak­­mározó bőr, magával vive azon dús tapasz­talatot, miképp barátokat és elleneket kép­­pes egy ily polgári innepély — bár külszin­­böl — kibékíteni. Adja is az ég ! hogy e' nap városi hivatalnokaink, közczélból eredő észhangulatának nagy és emlékezetes napja legyen , mert Egyesség magasra felemel, Egyenetlenség sírba lök­el. rb 12 I r n á k í v. Szinh­ázi jelentés. Folyó hó 29- re kihirdetett „Hugues Aubriot“ czimű­ dráma Dózsa és és A Husi részükre fog a­­dalmi és a* jutalmazandók iránti szívességből Szerdahelyi M­ . 11 i k. a. felvonások közti éneklend. Jövő vasárnap u. m. januar. 31-kén a’ nemzeti színházban játék közben fogják el­járni a'Kajetán Leopold által szerkezeti igen jeles és VÉDEGYLET czimű­ társas magyar tánczot, mire is a’ t. ez. közönség , mint i­­gen kedves és a'nemzeti jellemet hiven tük­röző élvezetre figyelmeztetik. Kolozsvári gabonaár. Jan-21-kén. (Váltó garasokban). Tisztabúza 70* Elegyes 50. Rozs. 42. Török búza 34. Zab 20* Marhahúsnak fontja 9 xr. váltóban Szerte. SZILÁGYI FFJtR1V€%.­lyomatot« az evang reform, föcilele könyv- kőnyomó Intézetében.

Next