Múlt és Jövő, 1994 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
csolatban Kunmadarason, azt igen jól szemlélteti a pogrom után tartott statáriális bírósági tárgyaláson elhangzott egyik párbeszéd: ״- ... miért bántotta ezt a zsidót, akivel maguknak soha nem volt bajuk? - Bajunk nem volt, de tetszik tudni, a németek odahordták a mi házunkba a Rosinger bátyjának, a Bélának a bútorait, más bútorunk nem is volt. Aztán, mikor a Józsi hazajött, az ő bútorait már elvitte a párt és eljött az enyéimért, hogy azok a Béla bútorai. És elvitte. Az uram ekkor szidta a Rosingert, de nincs igaza, mikor a Takács Ferenc ma is a Schwarz bundájába jár és ő volt a párttitkár a faluban?"13 A példa azt is tükrözi, hogy nemcsak magánszemélyek, hanem pártok is megszerezhették maguknak a deportáltak vagyontárgyait. A hazatértek abban reménykedtek, hogy az új rendőrség majd segíteni fog volt ingóságaik visszaszerzésében. Ezért sokan szinte feltétel nélkül készek voltak együttműködni a helyi belügyi szervekkel, vagyis a kommunistákkal, hiszen köztudott, hogy a rendőrség feletti ellenőrzést az MKP szerezte meg. A belügyi és igazgatási terület a koalíciós időszakban állandóan a viták és harcok színtere volt.14 Az egyik nagy vitára okot adó végrehajtó szerv a - még az Ideiglenes Nemzeti Kormány által létrehozott - népbíróság volt. Mind a demokratikus rendőrség, mind a népbíróságok döntően kommunista befolyás alatt álltak. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy a kommunista párt a népbíróságokat többnyire zsidó értelmiségiek, elsősorban jogászok részvételével működtette.15 Nagy János perének előzményei Az 1946. május 20-án lezajlott népbírósági tárgyalás már a másnapi pogrom egyik közvetlen előzményének és kiváltó okának tekinthető. A Szolnoki Népbíróság erre a napra tűzte ki Karcagon Nagy János kunmadarasi tanító, volt leventeoktató megismételt népbírósági tárgyalását. Nagy Jánost azzal vádolták a még 1945 júniusában indított perben, hogy 1944 májusában a község piacterén háborús propagandát folytatott, továbbá, hogy 1944 szeptemberében a község leventéit mint önkénteseket vitte el, és ezzel hozzájárult a háború meghosszabbításához. Mivel mind a tizenhat leventét épségben hozta vissza Nyugatról, Kunmadaras elitje szinte egy emberként sorakozott fel a község református tanítója védelmében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a feljelentők soraiban kommunista és szociáldemokrata párttagok voltak, közöttük deportálásból visszatért zsidók.16 Mint az előzőekben említettük, 1945 júniusában lezajlott az első népbírósági tárgyalás. A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) ennek az elsőfokú tárgyalásnak az ítéletét hatályon kívül helyezte, mivel az ״ ebben az eljárásban részt vett bírósági tanácsban nem foglalt helyet a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt tagja, hanem helyettük más, nevezetesen kisorsolt személyek jártak el. Ebből az okból a NOT döntése szerint az eljárt bíróság nem volt szabályszerűen alakítva."17 Ez semmisségi ok, ezért tűzték ki újra a tárgyalást 1946. május 20-ára. A lakosság véleménye a tanítóról azonban semmit sem változott. A népbíróság - talán tartva a rá nehezedő tömegnyomástól - a kihirdetett tárgyalást nem is Kunmadarason, hanem a mintegy 5 km-re fekvő Karcagon akarta lefolytatni. Előkészületek a karcagi tárgyalásra Tartottak attól, hogy ismét közbeszólásokra, nemtetszés-nyilvánításokra, esetleg rendzavarásra kerülhet sor, csakúgy, mint az elsőfokú tárgyaláson. A félelem jogos volt. Nagy János, hogy igazát még jobban alátámassza, a tárgyalást megelőző napokban a községben működő demokratikus pártok vezetőségéhez kérelemmel fordult: ״ hassanak oda, hogy a népbíróság az ő ügyét kedvezően intézze el"." Ugyanezt cselekedte a tanító felesége is azzal a különbséggel, hogy ő a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét kereste meg. Ennek eredményeként - a helyi szociáldemokrata párt kivételével - mindegyik pártszervezet Nagy János ügyének kedvező elbírálása érdekében írta meg a beadványt a népbíróságnak. És itt lépett be az események menetébe a helyi kisgazdapárti titkár, Takács Gergely. Már régről ismerte a tanítót, sőt állítólag barátok voltak. Az ő személye azért fontos, mert a kommunista párt őt használta ki a kisgazdapárttal szemben; megpróbálták bebizonyítani, hogy a kisgazda titkár az események szellemi irányítója. Egyszerű volt így elhitetni az átlagemberrel, hogy a FKGP valóban a demokratikus államrend ellen tevékenykedik, és minden lehetőséget megragad, hogy a régi rend embereit védelmezze, esetleg újra legális tevékenységhez juttassa. A tárgyalás napján, tehát május 20-án a Nagy János védelmében megírt kérvényt küldöttség vitte Karcagra, és adta át a népbíróságnak. A küldöttség azonban jócskán kibővült, szabályos tömeget alkotott. Ebben volt - állítólag - jelentős szerepe Takács Gergelynek, aki a gyülekezési helyet a kisgazda párthelyiség előtti területre hirdette meg. Innen egy kisebb létszámú társaság indult útnak, a község piacára érve azonban újabb csoport csatlakozott hozzájuk.