Múlt és Jövő, 2002 (11. [13.] évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2-3. szám
akart borzalmas képért, átélt nyomorúságért. Amos erről az időszakról készített, ezt megidéző rajzai is ékes bizonyságai ennek. De eddig csak a későbbiek folyamán született műveket ismertük, az emlékidéző szörnyalakokat, az apró orosz fakunyhókat, szakállas öreg arcokat, a hagymakupolás templomokat. Ezért olyan jelentős ez a füzet számunkra, amelyben az átélt események közvetlen reakciójaként lejegyzett mondatok, versek, el nem küldött és akkor valószínűnek látszott, hogy soha el nem küldhető levelek, rímes fohászok és prózában írt üzenetek szóltak a hozzá legközelebb álló, lényével egynek érzett művész-ember társhoz, feleségéhez, és a világhoz, akivel perben állt, s akitől egyszer majd soha el nem követett bűnökért rehabilitációt remélt. S mintha még mindig tartogatna valami meglepetést az oly sokszor bolygatott anyag, újra és újra belemerülünk. S kitartásom legutóbb ismét jutalmat nyert; négy, általam még eddig nem látott vázlatfüzet került az asztalra. S közülük az egyik sima lapos, tövénél szögekkel megerősített jegyzetfüzetben Ámos 1942-ben, az oroszországi munkaszolgálat alatt született rajzai. A verseskönyv párdarabja...” (Szemérmed valló mád Ámos Imréről. Új írás XV. évf. 1975. október) A tízéves kutatás időszaka alatt Ámos festményein, önálló grafikáin, különálló vázlatain kívül (ideértem a János Jelenések nagyméretű tusrajzait és vázlatait, a Víztől vízig 30 lapos és a 14 lapos Ünnepek linóleumsorozatát) a következő dokumentumokat regisztráltam. A mos ismert Naplóján és a Szolnoki vázlatkönyvön kívül két, 1936—1943 között íródott, összesen 29+82 verset, töredéket tartalmazó kötetet, kilencvenhét, 1940—1944 közötti munkaszolgálataiból Anna Margithoz írott postai levelezőlapot (ideszámítva az ugyanebben az időszakban írt néhány levelet is) és nyolc, különböző lapszámú, 1933—1943 között készült rajzokkal teli vázlatkönyvet. Az általam látott, dokumentált és elemzett anyagot a publikálód reményében adta át Anna Margit. Számára az volt a legfontosabb, hogy Ámos művészete végre nyilvánosságot, megfelelő értékelést kapjon. Sajnos az én lehetőségeim korántsem voltak megfelelőek ennek biztosítására. Akkoriban egy tv-portrét'il" tanácsadói szerepéig terjedtek esélyeim, illetve folyóiratokban, napilapokban, kiállítási katalógusokban, a szolnoki múzeum rotaprintes leporellóiban próbáltam kutatási eredményeimet közzétenni. Mindeközben készítettem az oeuvre-katalógust, dolgoztam az egész hagyatékot átfogó Amos-művön. Aztán az 1973-ban megjelent Szolnoki vázlatkönyv után a Corvina ígérete ellenére nem én kaptam szerződést a nagymonográfiára, így meglévő anyagom egy részét a Magvető Kiadó Szemtől szembe sorozatának • Egri Mária • ÁMOS IMRE ״ MEGBÍZÁSAI