Múltunk – politikatörténeti folyóirat 44. (Budapest, 1999)
2. szám - SZEMLE - Szabó A. Ferenc: Egy millióval kevesebben... (Páva István)
„Ratkó-korszakhoz". Megismerkedünk az 1956-os forradalom és szabadságharc, továbbá a Kádár-rendszer első éveinek népesedési problémáival. A kötetet gazdag jegyzetanyag, 33 statisztikai táblázat egészíti ki, s teszi még használhatóbbá. A második világháborús magyar emberveszteség kérdése sokáig tabu volt Magyarországon. Ismeretes például, hogy a 2. magyar hadsereg pusztulásáról készült Pergőtűz című, nagy példányszámban megjelent kötetet - szovjet „kérésre" - még 1983-ban is be kellett zúzni! A korábbi feldolgozások így igen nagyvonalúan kezelték a háborús emberveszteség kérdését. „Ezerszámra", „százezrével", „százezernél több", „sok százezer" volt olvasható a történelemkönyvekben, az újságcikkekben a pontos adat helyett. A háború pusztításainak úgyszólván csak az anyagi vonatkozásai voltak érdekesek: részletesen és pontosan tájékoztattak a feldolgozások például az elpusztult vasúti vagonok, az elhullott lovak, szarvasmarhák, sertések számáról, de csak becslések készültek az emberveszteségekről. További gondot okozott a kutatásokban, hogy a háború alatt az ország területe a jelenlegi 93 ezer km2-rel szemben 171,6 ezer km2 volt, lakossága pedig a 9,3 millióval szemben 14,7 millió. így valótlan adatok szerepeltek valótlan viszonyítási rendszerben a megnagyobbodott ország újból elvesztett részeinek emberveszteségeiről (a kárpátaljai deportálások, a Vasgárda erdélyi atrocitásai, a bácskai „hideg napokat" megtorló „dermesztő hetek" eseményeire temetői csend ereszkedett). A laikus nem is sejti, hogy mennyi bizonytalansági tényezővel kell megküzdenie a háborús veszteségek kutatójának. Egy visszavonuló harcot folytató hadsereg veszteségei, egy hadszíntérré váló ország pusztulása, a polgári lakosság veszteségei légitámadások, kényszerkiürítések, menekülés során mind figyelembe veendők. Csakhogy az ezekre vonatkozó források, a nyilvántartások, az anyakönyvek részben megsemmisültek. A veszteség mértéke így igen nehezen állapítható meg. Ráadásul még az sem egyértelműen tisztázott hogy ki tekintendő áldozatnak. Többek között a háborúval járó járványok, éhínségek még a harci cselekmények befejezte utáni években is szedik áldozataikat ahogy talán az elmaradt születések okozta „kieséssel" is kalkulálni kell. Ezen okok miatt találunk milliós eltéréseket a második világháború világszerte okozott teljes emberveszteségeinek számát illetően. A szerző ezzel összefüggésben nyomatékosan, több összefüggésben is felhívja a figyelmet a régi igazságra, hogy számokkal bármit be lehet bizonyítani. Sztálin például már a háború előtt megtiltotta az eredeti népszámlálási adatok közzétételét mert azok bemutatták volna a politikai (és erőszakszervi) lépések miatti népveszteséget, így később a háború kontójára lehetett elszámolni az 1930-as évek megdöbbentő demográfiai veszteségeit is a Szov-