Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
2. szám - TANULMÁNYOK - Lévai Csaba: Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista" történetírás
menjek a könyvtárba, s néhány hetes kemény munka árán elolvassam a szerző néhány más munkáját mint például az Esztétikát a Logikát »A gyakorlat filozófiája* és a »Mi az élő és halott Hegel filozófiájában* címűeket Elvégezvén mindezeket készen állottam az ismertetés megírására". Becker tehát egyértelműen arra utalt hogy 1922 előtt egyetlen Croce-művet sem olvasott.. White mindezek alapján egyértelműen arra a megállapításra jutott hogy Becker nem hazudott vagy ferdített 1938-as interjújában, hiszen akkor már joggal hivatkozhatott az általa 1922-ben olvasott Croce-könyvre. Mindez azt jelenti, hogy Croce nem gyakorolhatott befolyást Becker első világháború előtti relativizmusának kialakulására. A maga részéről White úgy vélte, hogy Becker önállóan jutott el relativista álláspontjának megfogalmazásához. Egyik egyetemi csoporttársa visszaemlékezései szerint már a Wisconsini Egyetem hallgatójaként is megfogalmazott hasonló gondolatokat.. A szkepszis e bontakozó csíráit erősíthette fel Frederick Jackson Turner és James Harvey Robinson hatása, akik közül White az utóbbi befolyását ítélte fontosabbnak. Robinson már a világháború előtt is ismerte az olasz gondolkodó munkásságát, vagyis közvetve, rajta és művein keresztül crocei hatások is érhették Beckert. Ha így volt ennek Becker nemigen lehetett tudatában. Croce és Becker eszméinek hasonlóságaira vonatkozóan White azt állapította meg, hogy itt „olyan általános terminusokról van szó, hogy azokat majd minden olyan európai vagy amerikai gondolkodó is megállapíthatta volna, aki az első világháború előtti évtizedben komolyan reflektált a történelmi tudás problematikájára".66 White szerint Croce nem abban az értelemben nevezte a történetírást művészetnek, ahogyan azt Destler neki tulajdonította. Croce azt a problémát akarta megoldani, hogy miként lehet a művészeti megjelenítést egyszerre nem tudományosnak, és mégis kognitív értékkel rendelkezőnek leírni. Válaszképpen „a művészetet a különösre vonatkozó tudásként határozta meg, szembeállítva az általánosra vonatkozó tudással, amelyet a tudomány, és az univerzálisra vonatkozó tudással, amelyet a filozófia szolgáltat". Croce ebben az értelemben sorolta a 64 Beckert idézi Hayden White, i. m. 224. o. 65 Charles Homer Haskins, miután elolvasta Becker 1910-ben megjelent, „Elfogulatlanság és történetírás" című tanulmányát levélben gratulált Beckernek. „Egy-két helyen azokra az érvelésekre ismertem, amelyeket még diákként Madisonban kezdeményezett" - írta. (Idézi Hayden White: i. m. 225. o.) 66 Hayden White: i. m. 225. o.