Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008)
1. szám - Tanulmányok - Ablonczy Balázs: A frankhamisítás. Hálók, személyek, döntések
Nemes Dezső és Karsai Elek 1959-ben közölte a frankügy fontosabb iratait az Iratok az ellenforradalom történetéhez című forráskiadványsorozat III. kötetében. Szűcs László szerkesztésében megjelentek Bethlen István iratai, köztük számos, a botránnyal kapcsolatos dokumentum. Érdemes itt röviden kitérni a Nemes-Karsai-féle válogatásra. Kutatásaim során az eredeti iratokat - elsősorban a külügyminisztérium sajtó-és kulturális osztályának fondjában (K 66) fennmaradt darabokat -összevetettem az általuk közölt szövegváltozattal. Ebben az esetben még az a szerencse is ért, hogy az iratok mellett megtaláltam azokat a cetliket, amelyekkel az iratgyűjteményhez lemásolandó iratokat jelezték. Az összevetésből kiderül: néhány összeolvasási hibát és elütést leszámítva a kiadvány, legalábbis annak a frankügy sajtóvisszhangjára vonatkozó közlései hitelesek. Egyébként a dokumentumok közlése során előnyben részesítették azokat, amelyek a rendszer bűnösségét bizonyították, s mellőzték például azokat, amelyek a tettesek motivációira (a trianoni békeszerződés igazságtalanságaira) mutattak rá, vagy a csehszlovák szálat igyekeztek előtérbe tolni (ti. hogy az egész botrányt Prágából irányítják) - pedig az erre vonatkozó dokumentumokat az első válogatásban még másolásra érdemesnek minősítették. Mindent egybevetve az okmánygyűjteményt hitelesnek és megbízhatónak fogadtam el, s közléseit igyekeztem kiegészíteni a fellelt levéltári dokumentumokkal. Egyedülálló szerencse, hogy nem csak írott forrásokra lehet támaszkodni: a Magyar Televízió megbízásából Bokor Péter 1970-ben négyrészes dokumentumfilmet forgatott a Századunk című sorozatban a frankhamisításról. Ebben a széles körű forrásfeltárás mellett még olyan, életben lévő szereplőket sikerült megszólaltatni, mint a Jankovichot letartóztató holland rendőrtiszt, a pénzváltó felesége, sőt egy budai, Mártonhegyi úti lakásban sikerült szóra bírni a már nagybeteg Gerő László valamikori őrnagyot is, a hamisítás technikai kivitelezőjét. E már-már zavarba ejtő bőség ellenére mégsem készült átfogó, az ügy minden részletét feldolgozó tudományos tanulmány az ügyről. Ennek okai számosak. Annak, aki foglalkozni szeretne vele, legalább magyar, francia, holland és lehetőség szerint német, cseh levéltári anyagot kellene feltárnia, aminek a nyelvi nehézségek mellett nyilvánvalóan anyagi korlátai is van- 2 Pl. a MOL K-66. 56. cs. 1/51.1-2 pallium 569-571. foliójának helyén a mai napig az a cédula található, hogy „Karsai et. részére kikölcsönözve, 1960. ápr. 8." 3 Az általam eredetiben is megvizsgált iratok: NEMES Dezső (közrem.)—KARSAI Elek (szerk.): Iratok az ellenforradalom történetéhez. (IET) III. k. Kossuth Kiadó, Budapest, 1959.125., 128., 139. sz. dok. 79-105. 4 Például: MOL K-66. 56. cs. 1-5. t. 34 211/1926. sz. táviratpiszkozat, titkos. Khuen-Héderváry Sándor a római magyar követnek. Budapest, 1926. március 8.