Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008)

2. szám - A nő és a politikai - Tóth Vásárhelyi Éva: Gróf Andrássy Klára, a szociális legitimista

Keresztury Dezső is. Politikai céllal még az angol nagykövet és felesége is meghívást kapott, valamint a Fő utcai villában kapott helyet a Len­gyel Tanácsadó Központ és az Egészségügyi Szolgálat is.38 A Lengyel Vöröskereszt magyar ágának egy része is itt talált menedékre. Tevékenysége és ismertsége folytán Andrássy Klárának egyre veszé­lyesebbé vált Magyarországon élnie, és hamarosan menekülni is kény­szerült. Pálóczi-Horváth György, a grófnő ismerőse szerint Hohler volt budapesti követ megállapította, hogy Kája a németek letartóztatási lis­tájának élén állt.39 Nem véletlen, hogy Károlyi Mihálynéhoz szeretett volna eljutni Amerikába, utazása azonban nehézségekbe ütközött - ví­zumkérelmét 1941. április 5-én elutasították. Ekkor a „rózsaszín her­cegnő" kihallgatást kért Horthytól. Elmondta az államfőnek, hogy kül­földre akar utazni, mert nem képes nácik között élni. Horthy udvarias volt, érzékenyen érintették a hercegnő szavai, majd biztosította a kiuta­zási lehetőséget Kájának, aki szerette volna, hogy Pálóczi-Horváth is megkaphassa az engedélyt. A fiatalembernek viszont még nem voltak papírjai, így ő csak késve érkezhetett Jugoszláviába. Ott már csak egy­szer látták egymást az életben, mert Dubrovnikban egy eltévedt bomba - 1941. április 12-én - kioltotta Andrássy Klára életét, aki ekkor éppen a postahivatal épületéből lépett ki, ahonnan értesítette családját szeren­csés megérkezéséről. Katinka szerint „Halála után útitársa ajánlóleve­leket talált nála: a budapesti brit követ ajánlotta Káját jelentős londoni vezető emberek figyelmébe,40 megemlítvén, hogy fontos munkát végzett a szövetségesek érdekében (például szabotázscselekményeket szervezett lengyelországi német vasúti és egyéb szállítmányok ellen). A tengerészeti attasé úgy megrémült, hogy ott a helyszínen elégette a leveleket."41 Sógora, gróf Cziráky József (aki Dubrovnikba utazott, hogy feltárja a grófnő halálának körülményeit) jegyzetei megerősítik, hogy Kája a tengerparti városban kapcsolatban állt lengyel emigránsokkal, valamint 38 KAPRONCZAY Károly Hungarian Aristocracy and the Refugee Care című munkájában írja: „A Magyar-Lengyel Bizottság összehangolta a tevékenységét az illetékes minisztériumok menekültügyekkel foglalkozó állam­titkáraival, illetve hivatalnokaival. A bankszámla, amelyre külföldi szervezetek és a lengyel száműzött kormány pénzügyi segélyt tudott utalni, szintén a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság nevén volt a Nemzeti Banknál. Gróf Károlyi Józsefné, Odescalchi hercegnő, Szapáry Erzsébet grófnő, Andrássy Ilona grófnő és a magyar közélet más eminens tagjai játszottak fontos szerepet ebben a bizottságban. Ez a csoport titokban támogatta az evakuációt azáltal, hogy segítséget nyújtott a civil táboroknak. Sok magyar szállította saját autójában a lengyeleket a határig, biztosítva ezáltal a határátkelést is." (Saját fordításban.) A kézirat herceg Odescalchi Pál magángyűjteményéből származik. 39 KÁROLYI Mihályné: Együtt a száműzetésben. I. M. 253. 40 A budapesti angol követ levelezése és ajánlólevelei az Angol Nemzeti Levéltár tulajdonát képezik. 41 KÁROLYI Mihályné: Együtt a száműzetésben. I. m. 254.

Next