Múltunk – politikatörténeti folyóirat 54. (Budapest, 2009)
1. szám - Tanulmányok - Molnár János: „A másodrendű vádlott." Villányi András elítélésének és rehabilitálásának rekonstruálása
Források A rendelkezésre álló forrásokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy mind az 1949. őszi nyomozati rész, mind az 1950. márciusi per teljes anyaga elveszett. Megmaradtak viszont a vádlottak rehabilitálásával foglalkozó 1954-1955-ös dossziék. A perben meghurcoltak ártatlanná nyilvánítása a legtovább Szebenyi Endre és Villányi András esetében húzódott el. Tanulmányomat ezeknek az 1954-es nyomozati és 1955-ös tárgyalási ügyiratoknak a Villányira vonatkozó részére alapoztam. Az ügyiratban szereplő tanúvallomások felelevenítik az 1949-1950-es eseményeket, és az eljárás folyamán gyakran idéznek az eredeti iratok szövegéből. A források felhasználásánál természetesen figyelembe kell venni, hogy a koncepciós perek vádjai javarészt képtelenségek voltak, melyeket kínzással és egyéb törvénytelen módszerekkel kikényszerített fiktív vallomások szövevényéből állítottak össze. A tanulmány forrásai akkor keletkeztek, amikor a Sztálin halála utáni korszakban felülvizsgálták a korábbi koncepciós pereket. Ezeket a perújítási eljárásokat ugyanúgy konstruáltaknak lehet tekinteni, mint az eredeti pereket. Itt már nem kínzásokkal csikarták ki a vallomásokat, de a nyomozásokat változatlanul államvédelmi tisztek vezették, akik a felső vezetés és a párt érdekei szerinti irányba terelték az ügyeket. A kommunista párt élén még mindig az a „mindenható" Rákosi Mátyás állt, akit a koncepciós perek fő kiagyalójának lehet tekinteni. A perújításokon végigkövethető, hogy a kivizsgálók Rákosi Mátyás szerepét elbagatellizálták, és legfőbb bűnösnek az amúgy is börtönben lévő Péter Gábort állították be. A rehabilitálandó személyeket az ügy során úgy igyekeztek megjeleníteni, hogy az eljárás folyamán ne tűnjenek teljesen ártatlannak. E koncepció azt sugallta, hogy „valami mégis volt" az elítéltek rová- foglalkozom részletesebben: megpróbálom felidézni életének a perhez kötődő szakaszait.2 2 A per vádlottjai közül egyedül Rajk Lászlóné történetét dolgozták fel részletesen. PETŐ Andrea: Rajk Júlia. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 3 A rehabilitálásukkal kapcsolatos fő iratokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) V-142 720-as jelzetű dossziéja tartalmazza. Az 1954-es nyomozati szakasz tanúvallomásai a V-142 720/1 -es, az 1955-ös perújítási tárgyalás jegyzőkönyve a V-142 753-as jelzetű dossziéban találhatók.