Múltunk - politikatörténeti folyóirat 61. (Budapest, 2016)

2016 / 2. szám - VILÁGHÁBORÚ - ÁTALAKULÁSOK - F. Dózsa Katalin: Az első világháború hatása a polgári erkölcsök, a női szerepek és az öltözködés érdemi változásaira

58 Világháború - átalakulások A jó hírére adó úri hölgynek sok mindenre vigyáznia kellett viselkedésében. Az öltözködési előírások részletesen megszab­ták, hogy mit illik és mit nem illik hordani, például az 1880-as években a túlságosan homlokba húzott kalap is illetlennek szá­mított. A lányokat kiskoruk óta tanították, hogy miként lehet úgy járni, hogy csak a cipőjük orra látszódjon ki. Az 1890-es évektől egyre jobban terjedő sporttevékenységekhez - korcso­lyázáshoz, teniszhez - már „rövid”, bokáig érő szoknyát hord­tak, amely megfelelt nappali ruhának is, de akkor is nagyon kellett vigyázni arra, hogy a lábszárból semmi ne villanjon ki. A 19. század közepén a női viselet megreformálásáért küzdő amerikai feministák bő, törökös nadrágot ajánlottak a hölgyek­nek.17 A derékban ráncolt, bokánál összefogott nadrág a szin­tén a század közepétől egyre kedveltebbé váló tengeri és egyéb fürdőzésekhez fürdőruhaként, valamint tornázáshoz, víváshoz is megfelelt. Egyéb alkalmakra azonban elképzelhetetlen volt a férfiak viseletének utánzása ebben a formában. A félvilági nők - hogy minél tovább megőrizzék az anyagi biz­tonságot jelentő szépségüket - mindenféle kozmetikumot hasz­náltak, rúzst, púdert, ami az úrilányoknak,­­asszonyoknak ti­los volt. Bál előtt a gondos anyák kicsit megcsipkedték a lányuk arcát, hogy kipirosodjon, a merészebb lányok az 1910-es évek­ben tojáscukorral pirosították az ajkukat. A 19. század végéig a púder használatát is elutasították. Jellemző, hogy Festetics Mária, Erzsébet királyné udvarhölgye milyen felháborodottan tiltakozott az ellen a pletyka ellen, hogy imádott úrnője púde­­rozza az arcát. Amikor a Gellérthegyen sétáltak, és Erzsébet 17 1851-ben egy amerikai feminista hölgy, Elizabeth Smith Miller (1822- 1911) kitalálta, hogy a kerti munkákhoz nem a földig érő, krinolinos szok­nyát veszi fel, hanem térd alá érő szoknyát, és alá bő, bokáig érő törökös bu­­gyogót. Ötletét elmesélte barátnőjének, a feminista harcos Elizabeth Cady Stantonnak (1815-1902), aki azonnal továbbadta szomszédjának és harcos­társának, Amelie Bloomernek. Mrs. Bloomer (1818-1894) a The Lily című fe­minista újság szerkesztője volt, és kiadványában lelkesen terjesztette az új reformruhát. Valószínűleg azt, hogy újságára felfigyeltek, nem kis mértékben a nadrágos viseletnek is köszönhette. Ez a fajta nadrág a mai napig a Bloomers nevet viseli, http://www.nyhistory.com/gerritsmith/esm.html és http://www. womenhistoryblog.com/2012/10/elizabeth-smith-miller.html. A letöltés ideje: 2016. 05. 02.

Next