Munka, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
|jj»M» §ikiT4‘k lílján Irta: BRUTYÓ JÁNOS tjj esztendő küszöbén jó szokás visszatekinteni a megtett útra, felmérni a lehetőségeket, kitűzni az elérendő célokat. Nem tekintünk el e szokástól ebben az esztendőben sem. De a helyzetünk ezúttal sokkal könnyebb, hiszen támaszkodhatunk az MSZMP VII. kongresszusára, amely felmérte a végzett munkát, az elmúlt évek eredményeit, meghatározta a szocializmus építésének közelebbi és távolabbi feladatait. A kongresszus értékelte a szakszervezetek tevékenységét is. »A párt helyes politikájának és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták meggyőző munkájának eredménye, hogy a szakszervezetek milliós tagsága követi a pártot és a szakszervezetek sok tízezer pártonkívüli funkcionáriusa is igen aktívan segíti e politika megvalósítását« — olvashatjuk az immár határozattá emelkedett irányelvekben. Az elemzést, a célok kitűzését a kongresszus tehát rendkívül megkönnyítette számunkra. A szakszervezetek előtt álló feladatok azonban egyáltalán nem kicsinyek, sőt bizonyos értelemben nehezebbek, mint eddig. Nehezebbek, mert nagyobb a felelősségünk, s nagy munkát kell elvégeznünk. Új magyar szakszervezetek eddig is a párt politikai alapján működtek. Ezt a politikát most a kongresszus megerősítette. Azt kell tehát tennünk, amit eddig, csak jobban alaposabban, következetesebben, nagyobb hozzáértéssel. A szakszervezetek XIX. kongresszusának határozatai alapján kell tevékenységünket folytatni, mert ezek helyesen határozták meg a szakszervezeti mozgalom sajátos feladatait a szocializmus építésében. Talán nem kell itt ismét részletesen kifejteni, elég ha emlékeztetünk rá, hogy ezek: a munkáshatalom gazdasági és politikai erősítése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, a törvények és rendeletek betartása, a szakszervezetek politikai felvilágosító és kulturális nevelőmunkájának erősítése. A párt kongresszusa most munkánk tartalmára adott útmutatást, segítséget, irányítást. De nemcsak a kongresszus referátumait, vitáját, határozatait kell irányadónak tekintenünk az új esztendőben, hanem a kongresszus szellemét is igyekeznünk kell átvinni az életbe, érvényesíteni a szakszervezetek munkájában. Arra gondolok, hogy amiként a kongresszus mondanivalóját mindenekelőtt nem a nagy szavak jellemezték, úgy mi is nagyobb szakszerűségre törekedjünk, nagyobb hozzáértéssel foglalkozzunk a szakszervezeti élet különböző területeivel, a termeléssel, az érdekvédelmi kérdésekkel, a kultúrával és a propagandával egyaránt. Javítsuk vezetési módszereinket és egész munkánkat, minden megnyilvánulásunkat állítsuk a tömegek nevelésének szolgálatába. Ugyanolyan őszinteség, nyíltság, világosság jellemezte munkánkat, mint amire a kongresszus példát mutatott. A következő évek feladatait — s ez magában foglalja az 1960-as esztendőt is — a kongresszus tömören a következőkben határozta meg: »Befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítjuk a szocializmus építését hazánkban.« Megvalósítjuk ötéves tervünket, s a dolgozó parasztsággal egyetértésben befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Mindez meggyorsítja népünk anyagi és kulturális felemelkedését, erősíti a nép hatalmát, közelebb hozza hazánkban a szocializmus végső győzelmét, és hozzájárulunk a szocialista társadalmi rend általános nemzetközi győzelméhez a két világrendszer békés versenyében. Ezt a programot a munkásosztály, s a dolgozó magyar nép magáénak vallja, hiszen az ő érdekeit szolgálja. Nem mindegy azonban, hogy milyen előfeltételekkel fogunk hozzá második ötéves tervünkhöz, sikere szorosan összefügg azzal, milyen eredményekkel zárjuk hároméves tervünket. Az életszínvonal emelésének feltétele, a terv megvalósításának kulcskérdése a termelékenység emelése. Az ötéves terv nagy céljait: a nemzeti jövedelem legalább másfélszeres, a reáljövedelmek legalább 26—29 százalékos emelését elsősorban nem beruházásokkal, új létesítményekkel, a munkáslétszám növelésével, hanem a magasabb fokú termelékenységgel akarjuk elérni. A termelékenység emelésének fő módszere pedig az ipar műszaki, technikai színvonalának emelése, a korszerű gyártástechnológia elterjesztése. A szakszervezetek nagyobb felelősségéből következik, hogy sajátos módszereinkkel, a szakszervezeti demokrácia mélyítésével, a termelési tanácskozások javításával, az üzemi tanácsok jobb munkájával vegyünk részt ebben a munkában. Értessük meg a dolgozókkal, hogy előrehaladásunk milyen nagymértékben függ ettől. Az eddigieknél jobban törődjünk a munkaszervezéssel, a munkafolyamatok tudományos megalapozásával, a munkaerő ésszerű felhasználásával, az üzemek és iparágak közötti együttműködés javításával. Többet foglalkozzunk a fiatal műszakiakkal, a tudományos és tervező intézetekkel, a munka- és a technológiai fegyelem javításával. Fontos feladat áll előttünk a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a munkás-paraszt szövetség erő-.