Munka, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
sítésével kapcsolatban is. Megértetni a szervezeti ipari munkásokkal, hogy a városi lakosságnak sem mindegy a munkás-paraszt hatalom jövője, nem mindegy, mi történik falun! A parasztság körében is felvilágosító munkát kell folytatnunk, hogy megértessük: a szocialista mezőgazdaság a parasztság egyetlen útja, a biztos jövő útja. S a belépési nyilatkozat aláírása, csak az első lépés. Nekünk az idősebb testvér szeretetével, tapintatosságával mindenben segítenünk kell a megalakult szövetkezeteket is a vezetőség megválasztásától kezdve a termelési feladatok végrehajtásáig. Ezt a tevékenységet természetesen mindenekelőtt a földdel rendelkező, vidéken lakó szervezett munkások és alkalmazottak meggyőzésével kell kezdeni. Különösen nagy gondot fordítsunk a mezőgazdasági gépek termelésére, adjunk több, jobb mezőgazdasági gépet, műtrágyát, iparcikket, segítsünk a gazdasági épületek építésében. Ne hagyjuk magára a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetét. Valamennyi ipari és alkalmazotti szakszervezet segítse a MEDOSZ-t ebben a nagy munkában. N Nem egyetlen esztendőre szóló feladatok ezek. Végig kísérnek bennünket az ötéves tervben is, és mindnagyobb szakértelemmel, a dolgozók minél nagyobb rétegének mozgósításával vegyük ki részünket belőle. Ennek legfontosabb feltétele a politikai öntudat növelése. Ez az alapja a szocialista munkaversenynek is — különösen a verseny új hajtásának, a szocialista brigádmozgalomnak. A kongresszusi versenyben a dolgozók nagy eredményeket értek el, s a verseny szervezésében a szakszervezeti szervek nagy érdemeket szereztek. Legfontosabb feladatunk most az iíj esztendő küszöbén, hogy ne engedjük lankadni a szocialista munkaversenyt. Kövessük azoknak a példáját, akik a kongresszus után újabb célokat tűztek maguk elé: versennyel, új eredményekkel ünnepeljük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. A versenyről szólva, nem lehet elégszer ismételni: a szocialista munkaverseny hívei vagyunk, a verseny elterjesztésén fáradozunk, különösen nagy gondot fordítunk a szocialista brigádok szervezésére. De határozottan elítéljük a verseny erőltetését, a látszateredményeket, a formalitást, a tartalom nélküli külsőségeket és minden olyan módszert, amely nem meggyőzésen, nem a munkások felelősségérzetének felkeltésén alapul. Csak ott szervezzünk versenyt, ahol annak feltételei adva vannak. Csak olyan versenyt szorgalmazzuk, amiből a népgazdaságnak haszna van. S csak annak a versenynek van értelme, amely növeli a dolgozók öntudatát, a közös ügyért érzett felelősséget. Аз új esztendőben fokozott mértékben tartsuk szemünk előtt, hogy a mennyiségi tervek túlteljesítését csak ott szorgalmazzuk, ahol biztosítva van a szükséges nyersanyag. Ne engedjük háttérbe szorulni a minőség javítását, a takarékos gazdálkodást. A kongresszusi verseny nagy eredményei mellett arra is adott példát, hogy a termelési tervek túlteljesítése nem mindig járt együtt a gyártás költségeinek csökkentésével, a minőség javításával, az anyagtakarékossággal. Sokan nem látják még tisztán, mit jelent ez, hogy a terv szerint az ipari termelés 65—70 százalékának kétharmadát a termelékenység növelésével kell elérni. Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy a dolgozókat meggyőzzük erről, hanem kísérjük figyelemmel a vállalat gazdasági vezetőinek a tevékenységét is, nyújtsunk nekik segítséget, és ha szükség van rá, bátran bíráljunk. Bírálatunk persze mindenkor megalapozott legyen, körültekintő, hassa át a párt politikájáért érzett felelősség.osszabban foglalkoztam a gazdasági feladatokkal. Ez nem azt jelenti, mintha a szakszervezetek egyéb területeivel kevesebbet kellene foglalkozni. Ellenkezőleg. A gazdasági feladatok sikerének feltétele: a dolgozók érezzék, hogy foglalkozunk velük, hogy szeretettel, hozzáértéssel intézzük ügyes bajos dolgaikat, törődünk egészségükkel, munkakörülményeikkel, s a gazdasági eredményekkel párhuzamosan emelkedik életszínvonaluk, mind több kulturális, szórakozási, sportolási lehetőséggel rendelkeznek, ahol színvonalasan elégíthetik ki növekvő kulturális igényeiket. A szakszervezetek fordítsanak mind nagyobb figyelmet a politikai nevelésre, a propagandára és az agitációra. A szakszervezetek eredményeinek ismertetése mellett népszerűsítsék a párt politikáját. Mutassanak rá gazdaságpolitikánk új vonásaira, arra, hogy az elmúlt 15 évben — bármilyen hibákat követett is el az akkori vezetés — a szocializmus épült Magyarországon. Most azonban sokkal kedvezőbb feltételekkel dolgozhatunk. Kedvezőbbek a feltételek, mert gazdaságpolitikánk átgondoltabb, reálisabb, jobban tekintetbe veszi saját lehetőségeinket, jobban épít az ipar a magyar munkásosztály hagyományaira, s jobban felhasználhatja a KGST-ben tömörült szocialista országok tapasztalatait, erőforrásait, lehetőségeit. S könnyebben érvelhetünk a termelés és az életszínvonal emelkedése közötti összefüggéssel, mert ezt a nyereségrészesedés, egész bérrendszerünk, a családi pótlék, a nyugdíjak emelése, és egyes területeken a munkaidő csökkentése beszédesen dokumentálják. Az emberek bíznak a pártban, ragaszkodnak a szakszervezethez, tapasztalják, hogy a szavak és a tettek között nincs szakadék. A párt világosan megmondja, mit vár a dolgozóktól, s az eredmények alapján mit biztosít számukra. Politikai nevelőmunkánk feladata, hogy a száz- és százezres tömegeket, akik munkájukkal nap mint nap bebizonyítják, hogy hívei a rendszernek, a munkásosztály öntudatos tagjaivá, politizáló emberekké emeljük, akik tudatosan vallják a párt politikáját, harcainak megvalósításáért, akik megértik, hogy a szocializmus útja biztos út. De nem könnyű, nem sima út, csak az akadályok, nehézségek legyőzésével juthatunk el a szocializmushoz. S minél több cselekvő követője van a pártnak, annál előbb, annál biztosabban érjük el. "