Munkások dal- és zeneközlönye, 1928 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Az új év küszöbén nem a­karjuk az elmúlt év munkáját fölmérni, ezt majd megteszik a közel­jövőben máso­k. Ítéletet sem a­ka­ru­nnk mondani, mert erre Szö­vetségünknek hivatottabb szervei vannak. Kétségtelen, hogy bizako­dással, reménnyel teli indultunk az új esztendőnek és azt hittük, hogy 1927 minden­­esztendeik legnagyobb sikerét fogja jelenteni számunkra. Programunk följogosított erre, de az események kérlelhetetlen vas­keze más irányt szabott útunknak és ma megállapíthatjuk, hogy a csalódások esztendejét éltük le. De a csalódásokba nem­­halunk bele, csak megerősítik ide­nünk a hitet a­ további munkálkodáshoz és a tanulságokat a jövőben igyekszünk értékesíteni. Ma újra itt állunk, új programmal, új célkitűzésekkel, új és az eddiginél erősebb hittel, mert azt hisszük, hogy olyan programot ál­lí­tottunk össze, amely számol­­a lehetőségekkel. Az elmúlt évet a belső szervező munka jellemzi. Örömmel állapít­juk meg, hogy számos dalárda intenzíven foglalkozik a vegyeskarok megszervezésével és több helyen már működik is az. Ezen a téren­­sikerült megtörni a jeget, karnagyok és sok dalárda vezetői, akik ide­genkedtek a vegyeskartól, ma már belátták, hogy számos szempontból helyes a vegyeskarok szervezés­e, amely új vért jelent a daloséletben,­­új közreműködőt és új közönséget, akiket a nők lelkesedése ragad ma­gával. Éppen ezért, mert ilyen örvendetesen alakult a helyzet, foko­zottabban kell teljesíteni kötelességünket, hogy a­ lelkesedés ne csak sziaismaláng legyen,­­hanem maradandó érték. Új szellemnek kell a vegyes karok­ban érvényesülni és jól vigyázzunk, hogy kiküszöböljük azokat a bajokat,­­amelyek számos férfikórust fojtogatnak. Be kell vonni a nőket a munkába, be­­kell venni a vezetőségekbe, módot kell adni nekik arra is, hogy bekapcsolódjanak a szövetségi életbe. Be kell küldeni a választmányokba és közgyűléseinkre is el­­kell hozni őket. A nők ilyirányú nevelése kell hogy kiváló gondját képezze a dal­köröknek, mert ez érintetlen, fölszántatlan terület és nem lehet közöm­bös, hogy mit vetünk el. Ne neveljünk primadonnákat, mert ez minden érvényesülni akaró dalárda átka. Ha csak nem elkerülhetetlen, ne tenyésszük a vándordalosokat, mert ezek akadályai az egészséges működésnek. Kötelességtudó, áldozatkész, dalárdájáért és a moz­galomért lelkesedő dalosokat neveljünk. Az új vegyeskarok szelleme még ma nyitott könyv, amelynek lapjai tisztáik és üresek, gondoskodjunk arról, hogy ezek a szép fehér lapok csak jó, szép és egészséges vonalakkal legyenek megtöltve. Örvendetes módon az idén több, különösen vidéki város dalárdája zenekart is alakított s így után vagyunk a dal- és zeneegyesü­l­etek felé. Próbálkozások történtek gyermekkarok szervezésére is, de sajnos, e téren eredményeket még nem tudunk fölmutatni. Pedig tenni kell valamit itt is. Irigykedve gondolunk a német, valamint a cseh daltár­sakra, akik már több gyermekkórussal rendelkeznek. Különösen a német daltársaknál halad a munka örvendetesen előre. Kezünk között van a német testvérszövetség első művésziesen ízléses kiállítású gyermekkórus gyűjteménye, amelyben 20 kis kórus partitúráját adták ki könyváraikban. Ausztriában is hozzáfogott a Munkásdalosszövetség 3 1928 január hó MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE Előfizetési díj: */4 évre 00 fillér, 1/2 évre 1.80 P, egész évre 3.60 pengő. IV.évfolyam.1.sz. A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA ■И—111МИИ1ПЦ ip 11—111111 Szerkesztőség és ki­­adóhivatal Budapest, VII. Aréna­ út 68. sz.

Next